zagonyimonika



Fátyol Zágonyi Mónika
költő, író bemutatkozó oldala

1973-ban születtem Debrecenben, és 2003 óta élek Budapesten a családommal. A művészetek szeretete szinte velem együtt született, hiszen gyermekkorom óta írok verseket és prózákat egyaránt, illetve rajongok a különböző művészeti ágakért... csodálom a festők tehetségét, a fényképészek ügyességét, ahogy képesek „írni a fénnyel”, illetve megörökíteni a pillanatot, a pillanatban rejlő szépséget... Csodálom a táncművészeket, és úgy érzem, képtelen lennék zene nélkül élni... A népművészet is megérintett; gyermekkoromban évekig táncoltam a Debreceni Népi Együttesben.

A Batsányi-Cserhát Művészkörrel, illetve Ihász-Kovács Évával, a Magyar Kultúra Lovagjával és Bornemisza Attilával, aki szintén a Magyar Kultúra Lovagja, 1999-ben ismerkedtem meg. Válaszul az egyik pályázatomra kérték, hogy csatlakozzam a körükhöz, és én örömmel tettem ezt. Nagyon becsülöm a kör tevékenységét, hiszen sokat tesznek azért, hogy virágozzon a magyar kultúra; szívesen veszek részt a fesztiváljaikon.

Három kislányom van; Evelyn, Adrienn és Fanni. A kislányaim szintén szeretik a művészeteket, és művelik is. Ők is szívesen jönnek velem a művészeti fesztiválokra, és rendszerint fel is lépnek; szavalnak, hangszeren játszanak.

Első verseskötetemet 2008-ban adtam ki; ez a könyvecske a korai verseimet tartalmazza. 2011-ben jelent meg az Ad Librum Kiadónál a népszerű verstan könyvem, Versírás könnyedén címmel, amit Lovag Bornemisza Attila ajánl. A célom ezzel a művel az, hogy a versírás legalapvetőbb fogalmait, technikáit a lehető legegyszerűbben, könnyen érthető formában nyújtsam át azért, hogy szebbnél szebb, értékesebbnél értékesebb sorok születhessenek a társaim tollából. A verstan könyvet az Ad Librum kiadón kívül a Brooks Kiadó és Menedzsment Kft. is terjeszti. Szintén 2011-ben jelent meg korlátozott példányszámban, magánkiadásban egy DVD-m, ami a verseimet tartalmazza a saját készítésű képeimen. Hamarosan három további könyvvel jelentkezem.

Jelentősebb díjaim a következők:

A Magyar Írók Nemzetközi Szövetségének az elismerése
Költői Díj
Millenniumi Nagydíj
Nívódíj
ART Díj Arany Fokozata
Aranytoll Díj
Magyar Kultúráért Nagydíj Arany fokozata
Aranydiploma
Batsányi-Cserhát Művészkör Díszpolgára

Egy alkalommal abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a nézők választása alapján a Budapest TV-ben a Nap Embereként szerepelhettem.

A Batsányi-Cserhát Művészkör 2012-es, Őszi Művészeti Fesztiválján további megtiszteltetésként Lovag Ihász-Kovács Évától és Lovag Bornemissza Attilától, művésznévként kaptam a Fátyol jelzőt a nevem mellé, mely szó – véleményük szerint – a verseimet jellemzi.

Lírai verseket alkotok... Szeretem az embereket, szeretem szavakba foglalni az érzelmeket...

Szeretettel: Fátyol Zágonyi Mónika



Dallamod
(Répánszky Máriának)


Otthonodba hó-takarta út vezet...
Vadvirág-kehelybe szürke köd szitál;
énekem csitítja így a téli táj...
Végtelenbe szőtt e hang veled.

Dallamod teremti most a perceket;
mozdulatba rejtve holt idő a múlt,
zúg a szél, s a hó a jégtükörre hullt...
(gondolat cipelte árnyakat fedett).

Hajnal és derű... a holnap így köszönt...
Álmaim vigyázza csöndre írt zenéd,
sóhajom (tudom) te mindig értenéd;
csillagot feszít az éj az égre fönt.



sorkoz



Álmodom... veled


A fény, a szín, a változás,
a köd, mi száll a tó mögött,
s az éj, a vágy, a látomás;
ma újra napra nap szökött...

A hó a zöldre költözött;
fenyőre hullt a csillogás!
A gyöngyfehér s a színezüst
nekem s neked... Igen, csodás!

Az ég, mi gyászba öltözött
a virradatra várt csupán;
s az őz a lomha fák mögött
a végtelenbe néz sután...

Leírom én ezerszer is,
ha kell, hogy álmodom... veled;
szeretve lenni akkor is,
ha messze jársz... igen, lehet...



sorkoz



Csodám...


Bánatot sodort az őszi szél...
sötétben ült a Hold alatt a táj;
kövek között feszült a vén idő
s a köd (mi fátyla volt), a lenge báj.

Pillanatnyi volt csupán a csönd;
a pirkadat rabolta el talán...
(aranyba szőve lebben át a Nap
a perceken s a színek ágbogán).

Költő éke szűkszavú magány...
Karomba zárna bár a mozdulat,
s a börtönöd lehetne vágyam is,
csodám a végtelen, s Te benne vagy.



sorkoz



Vulkán


Láthatom talán, mivé lehetsz...
Fényre vágysz, de éjbe húz a vak világ...
füst ölel körül, s a tűz az égre hág;
zord dühöd feszít, pedig tudom, szeretsz.

Kósza szikra-szárnyakon követsz.
Úgy karolsz megint, akár a napsugár...
forr a lelked is, de lásd, a csókra vár;
sóhajod szelíd, erőm apad... vezetsz...

s oh, ki tudja, m'ért dalolna csönd
óracsendülésnyi pillanat mögött...
Álmaimba végtelen magány szökött;
más való ragyog talán... s a perc pörög...



sorkoz



Haikuk


lelkembe rejtve
gyöngyfehér selyemvirág
s egy lenge lepke

*

évmilliárdok
fényén táncol a hajnal
míg tovalebben

*

keringve egyre
s a mozdulatba vésve
őrzöm az időt

*

tóban a tükröd
nézz rám s rejtsd a szemembe
szűk horizontod

*

szűz-vörös arcod
tolvaj fénye a napnak
lángba borítja

*

alszik a fenyves
nyugszik messze a téltől
zöldbe borulva



sorkoz



versek1


verseim2

dvdborito