schvalmrozsa



Schvalm Rózsa bemutatkozó oldala

1942 szept. 26-án születtem Nagyvázsonyban, ahol azóta is élek. Aktív életemben postavezető voltam.1968- ban férjhez mentem, egy fiam született majd szüleimhez hasonlóan elváltam, fiamat 8 éves korától egyedül neveltem, akár édesanyám engemet nagy szeretetben. Van két unokám, tőlem távol, Székesfehérváron élnek. Az olvasás szeretete gyermekkoromtól kíséri életemet. Fiatalkoromban is írtam, de sajnos nem őriztem meg. Verseim írása most, idős napjaim öröme, csodálatos ajándéka. Elbűvöl a teremtett világ, a táj szépsége, valamint a hit világa. Idős korom első versét egy lélek mélyére ható Istentiszteleti prédikáció hatására írtam. Ezen kívül van néhány gyermekeknek szánt versem is. 2010 nyarán megjelent az Evangélikus Missziói Központ támogatásával első verseskötetem, "Fénysugár az Őszben" címmel. A honlapra ajánlott verseimet kérem, fogadják szeretettel.



Segíts Uram


Mélységből kiáltunk hozzád Uram,
Ingoványos alattunk a talaj.
Az égbolton sötét felhők gyűlnek,
Válságunkból kérünk váltságot adj!

Segítsd meg drága magyar hazánkat,
Felette a felhők oszoljanak!
Tisztuljon egén, gondok homálya,
Derengjen fel, reménység hajnala!

Jövőt építeni segíts Uram!
Vezetőségünknek bölcs szívet adj!
Jó irányba vigyék népünk sorsát,
Fejlődés útjára lépjen hazánk!

Ne kiáltson utcákon a nyomor!
A hajléktalan találjon otthont!
Legyen az embereknek munkája,
Nyugodt otthona és biztonsága!

Közös célért közös akarattal,
Haladjon népünk összefogással!
Kérünk Uram, add rá áldásodat!
Köszönjük szívből jövő hálával.



sorkoz



Magyarnak születtünk


Magyarnak születtünk,
Magyar anyanyelvünk.
Istenáldott szent hely,
E kis ország nekünk.

Drága szülőföldünk,
Dicső elődeink
Által, hősiesen
Védett, örökségünk.

Vannak szép tájaink,
Folyóink, tavaink.
Van jó termőföldünk,
Mindez, féltett kincsünk.

Bár kinyílt a világ,
Csábít a nagyvilág,
Igazi otthona,
Itt van a magyarnak.

Itt nőttünk, mint gyermek,
S neveljük gyermekünk,
Boldog csak itt lehet,
Magyarként életünk.

Szeressük e hazát,
Míg e földön élünk,
S itt legyen majd boldog,
Utód nemzedékünk.



sorkoz



Születésnapom


Szürke, borongós vasárnap,
Múló perceim suhanó szélben szállnak.
Időm skáláján egy újabb rovás,
Hatvannyolcadik születésnapom immár.

Köszönöm Istenem, hogy megértem,
Hogy örömöt, gondot, próbákat túléltem.
S hogy rögös útjain életemnek,
A Te igazságod ösvényére leltem.

Hol nyugalmat, békességet nyertem,
Jövőmet hitben, reménységben élhetem.
Szereteted fénye ragyog reám
Vezet utamon, ami még vár ideát.



sorkoz



A fény vonzása


Fény után vágyakozik a lélek,
Mint napfényre törekvő növények.
Engedd érvényesülni vágyait,
Lazítsd akaratod vaspántjait.

Öröklétre teremtetett lelked,
Vonzzák a forráshoz égi fények.
Lobbanjon fel, mint Isteni szikra,
Egész lényedet bevilágítva.

Hogy sötétben parányi fény lehess,
Igaz hittel szolgálhass Istennek.
Öröm, béke tölti be szívedet,
Ha bízva Megváltódat követed.

Mert Ő a forrás, az éltető fény,
Ragyogó csillag életünk egén.
Igazán szabad általa lehetsz,
Ha Rá bízod lelked, életedet.

Ki az embert annyira szerette,
Kereszten életét adta érte.
Hű pásztor Ő, védelmezőnk ma is,
Szeretete éltet síron túl is.



sorkoz



Fél szívvel nem lehet


Az Úr szava tán megbotránkoztat,
De igazsága lélek mélyére hat.
Mérlegeld hát, mi célja életednek,
Jézust követni, fél szívvel nem lehet.

Könnyelműen ne indulj ez útra,
Odaadás, a tanítványok sorsa.
Oldj el minden szálat, mi megkötöz,
Tedd le minden gondod, ami röghöz köt.

Amíg elkápráztat hatalomvágy,
És gazdagság, mit kínál a világ,
S mely tán elefántcsonttoronyba zár,
Nem lehetsz hűséges tanítvány.

Hogyha büszkeséged, önző éned
Apróra töretik próbák szikláján,
S ha újjáformál alkotód keze,
Akkor leszel hűséges tanítvánnyá.

Felragyog akkor az Igaz Isten,
Lerombolva hamis istenképeket,
Felveszed önként, saját kereszted,
Édes, könnyű teher lesz az, Teneked.

Újjászületve már új emberként,
Járhatsz utadon földi életedben,
Sugározva Isten szeretetét
Embertársaid felé, igaz szívvel.



sorkoz



Az élet miértjei


Vannak az életnek miértjei,
Melyekre nagyon nehéz választ kapni.
Pedig oly egyszerű a felelet,
Hiánycikk világunkban a szeretet.

Áldozata sok gyermek és öreg,
Kik családi otthon melege helyett,
Árvaházba, Otthonba kerülnek.
Életükből kimarad a szeretet.

Idős Otthon lakóit elnézem,
Mint ülnek tömegesen egymás mellett.
Némán a semmibe tekintenek,
Mögöttük az élet, s meghalt remények.

Sokan közülük mozgásképesek.
Gyermekeik, unokáik körében,
Szívesen adnának szeretetet,
Bölcs tudást, mit e világ elveszteget.

Ha betéved oda egy idegen,
Felcsillannak fénytelen tekintetek.
Áradnak mélyről jövő érzések,
Mik érző szívekben, visszhangra lelnek.

Ifjú Lelkész szavait idézem:
Sokkal több az, amit Én Tőlük kapok,
Mint amennyit cserébe adhatok.
Ezen szavakat illet, mély tisztelet.

Küldetés, szép, nemes cselekedet,
Vigaszt nyújt, mi felemel elesettet,
Világosságot gyújtva szívekben,
Örökélet reménységét hirdetve.

Többet adni nem kell, nem is lehet.
Nagyobb kincse nincs, földön az embernek,
Mint lelkében Isten békessége.



sorkoz



Az álom


Könnyed lebegés az álom
A mindenség tenyerén,
Beláthatatlan távokon,
Néha mélység peremén.

Máskor fenn, a magaslaton,
Repít álom szárnyakon.
Járva idegen tájakon,
Ismeretlen utakon.

Felcsillanó szép reménység,
Mint délibáb tünemény,
Mire eljön az ébredés,
Emléke semmibe vész.



sorkoz



Februári álom


Csak esik, csak esik, folyvást odakint,
Sűrűn ontja az ég, fehér csillagait.
Dús lepellel takarja be a földet,
Olyan lágyan süpped, mint egy puha szőnyeg.

Fehér leple házat, s fákat beborít,
Súlya alatt a fáknak ága meghajlik.
Látványnak e téli táj gyönyörű szép,
Mégis úgy várom már, tavasz érkezését.

Mikor kék égről ragyog a fényes nap,
A friss zöld fűben sok kis bogárka szalad,
Zsenge rügyek bontakoznak az ágon,
Sajnos ez most csak egy, februári álom.



sorkoz



Szilveszter


Szilveszter este van ismét,
Szomorúan búcsúzik az óév.
Az éj sötétjében, ködbe burkolózva,
Visszatekint még távozóban.

Halvány ködfátyolos fénnyel,
Kíséri útján a holdsugár,
Végül eltűnik a múlt tengerében.
Az óra éppen éjfélre jár.

Máris itt az újesztendő,
Belép az idő rejtett kapuján.
Tűzijáték fényében úsznak a felhők,
Zúgva robbannak a petárdák.

Mámoros örömünneppel,
Köszönti az újévet az ember,
Titkon reméli, hogy rejtett tarsolyában,
Sok-sok öröm és boldogság van



sorkoz



Hideg éjszakák


Dermesztően hidegek az éjszakák,
Így búcsúzik a zimankós január.
Hideg fénnyel ragyognak a csillagok,
Vakítóan világít a telihold.

Nézelődöm, álmatlan az éjszakám,
Kitekintek meleg szobám ablakán.
Mindenütt fehér és havas a világ,
Nincs is sötét igazán, csak félhomály.

Csendbe burkolózva alszik kint a táj,
Álmában bizonyára tavasz van már.
Lassan- lassan én is elálmosodom,
Álmomban tán szép tavaszról álmodom.



sorkoz



Bölcs értelem


Hit fényében,
Az Isten bölcsessége,
Gyújtson szikrát,
Az emberi elmében.

Bölcs értelem,
Ami fentről adatik,
Bőven termi,
Igazság gyümölcseit.

Békességet,
És jámbor szelídséget,
Követendő,
Példás, igaz életet.

Sugározva
Fényét, az igaz hitnek,
És szolgálva
Hálásan, az Istennek.



sorkoz



Élő kövek között


Élő kövek között
Szabadon, mint a szél,
Árad a Szent Szellem,
S hívő lelkekbe tér.

Lobban, mint égi láng,
Fényt gyújtva szívekben,
Gyarló emberlétet,
Betölt erejével.

Megújít szíveket,
Régi kőszív helyett,
S benn égi fény ragyog,
Betölti szeretet.

A múlt önző, büszke
Öntudata helyett,
Öröm és békesség,
Bölcs Isten félelem.



sorkoz



Elhangzott a szó


Elhangzott a szó
„Elvégeztetett”
-Megváltás- halál-
-fájdalmak között.
Mert a Teremtő,
Ennyire szeret.
Békesség fénye,
Ma is, a kereszt.
Hirdeti fennen,
Mi embernek
Oly érthetetlen,
Isten vég nélkül,
Örökké szeret.
Vérét ontotta,
Hogy ki hisz benne,
Életet nyerjen.



sorkoz



Győzelem


Alig múlt Uram, a gyönyörű vasárnap,
Mikor lábad elé pálmaágat szórtak,
És ünnepelve hozsannát kiáltottak.
Most már kegyetlenül halált kiáltanak.

Kiknek szemében a szeretet csillogott,
Már sötéten, vak gyűlölet lángja lobog,
S Te némán tűröd, hogyan tombol a gonosz,
Ártatlanul kínoz, megaláz, ostoroz.

Tudtad, hogy hatalma csak ideig való,
Megdöntötte azt Te keresztáldozatod.
Mert eljött húsvét, dicső feltámadásod,
És a gonosz felett győzelmet aratott.



sorkoz



Halál hol a te hatalmad


Fenn, ott a Golgotán,
Hol soha nem nyílik virág,
Csak a szél gyászos sóhaja száll,
Jaj három kereszt áll.
Elvetemült bűnösök között,
Az ártatlanra is halál vár.
Ember nem tudod, mit cselekedtél,
Megfeszítetted Isten Fiát!
Bűnöknek súlyos terhe alatt,
Istentől elhagyatva,
Gyötrő haláltusában kiált:
Elvégeztetett!- s megváltatott a világ.
Megremeg a föld e, szomorú órában,
Fényes napra éji homály borul.
Menekül gyáván, ki merre lát,
Reszket félelmében a teremtett világ.
Sziklák meghasadnak,
Szentek sírjai megnyílnak.
A templom is megrendül,
Kárpitja kettészakad.
Nem rejt már titkokat.
Nem kell többé bűntörlő áldozat,
Mert örökérvényű a Golgota.
Megváltó Urunk kihullott vére
Bűneinknek drága fizetsége.
Fényes hajnal virrad,
Húsvétnak áldott hajnala.
Megnyílt a sziklasír,
Krisztus feltámadt!
Halál hol a te hatalmad?



sorkoz



Vihar Genezáret taván


Bíbor palástjába öltözött az alkony.
Indult a bárka a genezáreti tavon.
Vihar jött hírtelen, erős szél támadott,
S a bárka belsejébe csaptak a hullámok.

A Mester békésen és nyugodtan aludt,
De félelemtől reszkettek a tanítványok.
Reményüket vesztve ébresztgették Jézust,
Miközben a vihar, fenyegetően tombolt.

Segíts, mert elveszünk kérlelték a Mestert!
S Ő szólt: csöndesedj, némulj el! És akkor csendben
Megállt a szél, elcsitultak a hullámok,
Szavára szél, s víz engedelmesen hallgatott.

Ámulva kérdezgették a tanítványok,
Ki ez, hogy szavának engednek az elemek?
Félelmetes titok, de nyílt hit, s értelem,
A bárka csendesen, a túlpartra érkezett.



sorkoz



Angyal szállt Betesda tavára


Angyal szállt Betesda tavára,
Sok betegnek gyógyulására.
De jaj mit tehet, aki béna,
Hogyha senki sem segít rajta?

Mire a vizet elérhette,
Más arra belépett előtte.
Feküdt fásultan, reménytelen,
Immár harmincnyolc esztendeje.

És most emberi hang szólítja,
Akarsz-e meggyógyulni ember?
Erre mit is válaszolhatna,
A remény rég meghalt lelkében.

Nem tudta, hogy Jézus szólítja,
Ember, az embertelenségben.
Nincsen számára lehetetlen,
És a beteg meggyógyult menten.



sorkoz



Több mint kétezer éve már.


Több mint kétezer éve már Jézusom,
Hogy bűntől sötét világunkba hoztad
Az égi békesség fényes hajnalát.
Odahagytad értünk, mennyei hazád.

Megízlelted mulandó földi létünk,
Minden örömét, bánatát, s fájdalmát
Jó példát mutattál, hogy hogyan lehet,
Bűn nélkül élni, a földi életet.

Gyógyítottál poklost, bénát, beteget,
Kiűztél, gonosz démoni lelkeket,
Holtaknak, visszaadtad az életet.
Mégis üldöztek, hívő hitetlenek.

Jóságos, szerető Isten lényeddel,
Bűnös ember, nem tudott mit kezdeni,
Hát gonoszul ítélkezett feletted,
S fejére hullottak, a bűn átkai.

De Te a bűnösöket is szereted,
Értünk jöttél, bár kereszted égbe kiált,
Kihullott drága véred mossa tisztára,
Ki térdre hull alatta, s hozzád kiált.



sorkoz



A Legnagyobb Magyar


Széchenyi István neve, csillagként ragyog,
Tiszta fényét őrzi az emlékezet.
Nemzet sorsáért, önzetlen munkálkodott,
Életét vezérelte, honszeretet.

Hazája jövőjét reformokban látta,
Meglátta mily nagy, a tudás hatalma.
A Magyar Tudományos Akadémia,
Áldozatkészségének bizonysága.

Elsőként a Felsőházban magyarul szólt,
Megértette: nyelvében él a Nemzet.
Nemes céljaiért könyvekkel is harcolt,
Hitel, Világ, Stádium, őrzik ez eszméket.

Utazásai során megtapasztalta,
Közlekedés a fejlődés záloga.
Fontos szárazföldön és vízen egyaránt,
Lóval, vasúton, s vízen gőzhajózás.

Fűződik nevéhez: folyószabályozás,
Lánchídépítés, Óbudán hajógyár,
S hogy ikerváros -Pest- Buda-, Budapest már.
Szívügye a Magyar Nemzeti Színház.

Még sok minden más, tevékeny életsorán,
Végül szomorú sors: Döblingi magány.
Öncél, önérdek Őt sohasem vezette,
Hazáját, életnél jobban szerette.

Mindenkor a békesség útját kereste,
Kossuth ezért, nem is mindig értette.
Mégis a „Legnagyobb Magyar”- nak nevezte
Méltán őrzi Őt, így az emlékezet.

(2010-10-13)



sorkoz



Jöjj el mielőbb Nagy Király


Jöjj el mielőbb Nagy Király
Hívő néped jöttödre vár.
Várakozó szeretettel,
Vággyal tekint az égre fel.

Reményt árasztó fénysugár,
Ami áttör tél homályán,
Hozzád vonzza szíveinket,
Zeng Feléd a hálaének.

Te vagy kincsünk és örömünk,
Tebenned van reménységünk.
Jöjj el mielőbb Nagy Király,
Hívő néped jöttödre vár.

(2010-12-12)



sorkoz



Vajon mi az igazság


Azt, ki újjászületett emberként él,
s elnyerte környezete tiszteletét,
csak pozitív gondolatok vezérlik,
s mindig jók az ő cselekedetei?
Ha tán negatív, a cél szentesíti?
S az, ki Istentől újjá nem született,
mások életét csak keserítheti,
lehet bár jó, vagy rossz az, mit cselekszik?
Vajon mi az igazság, s hol rejtőzik?

Ha Uram irgalmazz! kiáltás hangzik,
feltárul egy ajtó,s a titok nyílik.
Ijesztően tátong egy mély szakadék,
amely elzárja Isten közelségét.
Hajszálvékony út vezet át felette,
szédítő a mély, lenézni nem lehet,
mélybe ránt, ha egyensúlyodat veszted.

Indulna a vándor, de mit is tegyen?
Kétség és félelem, célba nem vezet,
meg elbizakodott önakarat sem,
a túlsó part távol, elérhetetlen.

Előre tekints, előtted jár Urad!
Végtelen szeretete vonz, és megtart.
Ha visszhangra lel benned e szeretet,
Uradat önként, boldogan követed,
És biztonságban a célba érkezel.

(2011-01-30)



sorkoz



Mindenütt jelenvaló


Látom Uram fénylő dicsőséged,
akár égre, vagy földre tekintek.
Megérintesz hulló hópehelyben,
áztató zápor esőcseppjében.

Kezed munkáját dicséri minden,
ami körülvesz a természetben.
Az ég kékje, felkelő nap fénye,
nyíló virág, s a mezők termése.

Téged látlak velem szembejövő
ember, barátságos mosolyában,
Te hangodat hallom, felcsendülő,
szép zenében, orgona hangjában.

Érzem szerető gondviselésed,
mindennapok apró csodáiban,
nem hagysz magamra a betegségben,
felém nyújtod kezed gondjaimban.

Nem változol, mindig ugyanaz Vagy,
ki elesett, gyenge, Rád számíthat.
Mindig, mindenütt jelenvaló Vagy,
nem hagyod magára világodat.

(2011-01-07)



sorkoz



Megbocsátás


Amikor harag zord, sötét felhője
Borul nyomasztón az ember lelkére,
Miként kék égbolton vihar sötétje,
Homályt von az ember tekintetére.

S mint vihar után fénylőn a napsugár,
Úgy ragyog boldogan a megbocsátás,
Mint megtisztult lelkiismeret fénye,
Csillogón az ember szeme tükrében.

S ha a bűnös ember Istenhez talál,
Neki Isten irgalmasan megbocsát,
Lényét az Isteni béke hatja át,
Igaz öröm, felszabadult boldogság.

Isten szeretőn tekint az emberre,
Jól tudja, mikor mire van szüksége,
S miként Jézuson keresztül ígérte,
Javunkra megadja, mit kérünk Tőle.

Mint ahogy az égből hulló hó, eső,
Öntözi, termővé teszi a földet,
Termett mag, kenyeret ad éhezőnek,
Élő és ható lesz Isten Igéje.

Mert éltet, táplál, tisztít és felüdít,
Mint üdítő, kristálytiszta forrásvíz.
Nélküle sivár és kietlen a szív,
Halljuk meg az Ige szavát, most is hív.

(2010-11-02)



sorkoz



Őrá tekintsetek


Őreá tekintsetek, Aki sötétben,
Ragyogó, világító szövétnek.
Hogy felvirradhasson fénye szívetekben.

Fenn a hegyen, színeváltozásban,
Felragyogott Ő, Isteni mivoltában.
Arca, mint fénylő nap ragyogása,
hónál fehérebben, tündökölt ruhája.
Fénylő felhőből az Isteni hang
Saját, szeretett fiaként szólította.

Őreá tekintsetek, Aki sötétben,
Ragyogó, világító szövétnek.
Hogy felvirradhasson fénye szívetekben.

(2011-02-10)



sorkoz



Örökös harc


Örökös harc dúl a világban szerte,
lelke mélyén az ember is háborog.
Mint vad viharban a tajtékzó tenger,
nyugalmát csak Te adhatod Krisztusom.

Mint akkor ott a Damaszkuszi úton,
üldözőből legyőzött, s boldog vesztes,
Pál nyert száznyolcvan fokos fordulatot,
mikor fényességed Őt átölelte.

Bár földre zuhant le magas lováról,
háborgó lelkében, békességet nyert.
Megtérve már igazságodért harcolt,
értelmetlen ellenszegülés helyett.

Léte centruma lett világosságod,
abból merítve az erőt, végezte
hűen feladatát, mely rábízatott,
s szeme előtt mint nemes cél lebegett.

Mint akkor, ott a Damaszkuszi úton,
kérlek Uram, ma is áraszd fényedet,
mert világunkban ma is dúlnak harcok,
az ember lelke békét benned lelhet.

(2011-02-14)



sorkoz



Ő Ki mindenkinél nagyobb


Ő, Ki mindenkinél nagyobb,
szerény volt és alázatos.
Fényes aranybölcső helyett,
jászolbölcsőbe született,
s övéi közt nem lelhetett,
befogadó szeretetet.
Bár királyok közt legnagyobb,
illette volna fényes trón,
trónja, helyette kereszt volt,
s koronája tövisből font.
Kívánták látni Napkelet,
s távol, Napnyugati bölcsek,
kívánt látványosság helyett,
jászolbölcső és a kereszt,
botrányát tekinthették meg.
Elhaló búzamag volt Ő
áldozata gyümölcsöző
halálából élet fakadt,
mely örök üdvösséget ad.

( 2011-02-07)



sorkoz



A Te kezedbe tettem lelkem, életem


Istenem, Ki a mindenséget alkottad,
és egyedüli Úr vagy mindenek felett,
bár Tőled dimenziók elválasztanak,
Veled mégis, bármikor beszélgethetek.

Mint abban a tiszta, Édeni világban,
míg bűn nem fertőzte lelkét az embernek,
kapcsolatom lehet,Veled imádságban,
ami átível bűn szakadéka felett.

Én dicsőítlek,s rám dicső fényed árad,
problémában, gondban Te vagy segítségem,
Te vagy szabadítóm, erős sziklaváram.
a Te kezedbe tettem lelkem, életem.

Nyájadnak igaz, hűséges pásztora vagy,
juhaidat dús legelőre vezeted,
aki Tehozzád jön,el nem küldöd soha,
a menny valóságát élheti meg Benned.

(2011-02-27)



sorkoz



Rejtett üzenet


Merülj el a csend mélységeibe,
hogy megérthesd a mindenség szavát!
Minden rezdülés rejtett üzenet,
megszólít csillagvilágokon át.
Magasba tekints, fel a kék égre,
hol a nap ragyog, s szórja sugarát!
Éteri hullámokon áttörve,
éltető melegét árasztja rád.
S éltet számlálhatatlan életet,
melynek otthona e földi világ,
hegy, völgy, folyó, óceán és tenger,
ember, növény, s állat sokaságát.
Ó mennyi csoda, ami körülvesz,
a létezés valóságát csodáld!
S hogy a létezésnek része lehetsz,
porszem bár, veled kerek a világ.
Ha érted a rejtett üzenetet,
ha meghallod a mindenség szavát,
megérted, hogy nem annyi az élet,
mit e föld zarándokaként élsz át.
Hogy amikor elszólít a végzet,
az ég nyitja előtted kapuját,
s ragyog feléd napnál fényesebben,
a végtelen örökkévalóság.

(2011-01-22)



sorkoz



Szent karácsony est


Elmúltak advent csendes napjai,
Tündökölnek, karácsony fényei.
Csillagok ragyognak fenn az égen,
Minden oly békés, olyan ünnepi.

Olyan meghitt, tán boldog mindenki,
S most e Szent estén bűnről beszélni
Szeretet ünnepén, tán nem illik,
Mégis e szép ünnephez kötődik.

Mert a bűn, mi Istentől elválaszt,
Hogy nem hisszük szeret, és jót akar.
Azért jött el ember mivoltában,
Hogy összekösse a szakadt szálat.

Azóta már kétezer év telt el,
Vajon jön-e ma is ez ünnepen?
Kérdés hisszük-e bűnösök vagyunk,
Mert Ő megtérő bűnöshöz jön el.

Megértettük-e a bűn fogalmát,
S hogy rólunk szól, érintettek vagyunk!
Mert Jézus nélkül tévúton bolyongunk,
És mentő kegyelmére szorulunk.

Hogyha hozzátérünk igaz szívvel,
Karácsony akkor lesz örömteljes.
Krisztus fénye felragyog szívünkben,
Szeretettel tölti be lényünket.

(2010-12-24)



sorkoz