petnehaziversek


Petneházy Kiss Bence verseinek 2. oldala


Égő sorok
Baranyi Ferencnek


Elolvastam sok szép könyved
Így oldódni talán könnyebb
Csillagfa alá leűlni
S verseidben elmerülni
Világító szemed ott van
S kedves Lényed a sorokban
Nagyot adtál a világnak
Sokakkal együtt megáldlak
Áldott ki a magyar nyelvet
Továbbviszi ez a legszebb
S fénykoszorút fon köréje
Így jut el az öröklétbe



sorkoz





Bartók


Kottalap akár a csillag
- imáimban is Téged hívlak
- aki felfénylett az égre
- s korszakalkotó zenéje
- új távlatot nyitott nekünk
- így maradt fenn a nemzetünk
- e sokat-szenvedett magyar
lelke mélyén egyet akar
-ősi népi kultúráját
új köntösben felmutassák
Te ezt tetted – újat hozva
Dicsfényt magyar századokra
- századokra ezredévre
éledjen fel e nép végre
munkában és kultúrában
mindeneknek áldásában
s ha kinyitom adód néha
ragyog a név – Bartók Béla
Magyar zene s újabb kóta
Ezt vártuk ezredév óta,
Művészeted zengje a szó
Amely nem hiábavaló



sorkoz



Béke és barátság


Mindig sokat adtam a barátságra
Ma is érzem a távoli drága
Pap Barátom szeretetét
Telefonál az Új hazából
Ás levelet írni bátor
Akár a szent Nővérek legelébb
Ma is tartjuk ember az embert
Tisztelje becsülje áldja
Így lettem New Yerseiben én is
Reveren Béla barátja
Ő a római Egyház papja volt
Templomba oda is jártunk
Vasárnap – mikor felöltözött
Ünnepi díszben családunk
Aztán a dolgunkat tettük rendre
A fiúkat vittem az egyetemre
Őket is jóra kértem
S volt – amikor szállást kértek –
Befogadtam a feketéket
Ahogy a hitünk tanítja
Istennek volt ránk gondja
Ó te csodálatos élet
Maradj még ne siess – kérlek
Szeretnénk ,ég soká élni
Létemről sokat mesélni
Mint világot-járt ember
Így élek Budapesten
- hol annyi szépet lát az ember –
- a legszebb szerelemmel



sorkoz



Sorsom vitt a Borgói hágón a Kárpátokban


Ezerkilencszáznegyvenkettő tavaszán
A borgói havasokban amikor
Erdőmérnökire jártam
Kaptam egy lovat is rápattantam
Szellőnek hívtam és már
vágtattam vele a szoroson át
megcsodálva a hegyhát szépségeit
- szívembe hit –
s tudtam fiatal vagyok
s még sok minden sikerülhet
Átéreztem a gyönyörűségét
Ennek a magyar vidéknek
S a boldogság megkétszerezte munkabírásom
Mert mi volt az álom
járni az egyetemet s tanulni szépen
ahogyan akkor írtuk
- ora et labore-
s felépíteni életemet úgy ahogy
az akkori fiatalok s akik
nagyon akartak valamit
úgy akarni s mindez
a magyarságért
hazám és magam örömére
nagy dolgokat mívelni olyat
aminőt csak nagy emberek cselekednek
És mindennek vége lett sajnos

Kiadták a parancsot – bevonulni
S a főiskola helyett ma sem megy ki a fejemből
Az öt év fogság amibe keveredtem
A gyeplő kihullott kezeimből



sorkoz



Csak TE lehetsz
- Dr. Gujás Mártának


Csak Te lehetsz Aki
Felhozza a csodák birodalmát
Megfogadtad Hyppokrátesz fogadalmát
S szívedben a művészet lángjaival
Elindulsz a betegekhez s angyalian
Gyógyítod őket ott vagy a bajban
Segítesz ahogy lehet mindig ha baj van
Ezerek áldanak hidd el – ahogy hallom
Ezerek áldanak s ha bezár az ég-balkon
Hazasietsz mert vár a költészet
S a vásznad már tegnap lefestetted
Mily erő biztat hogy éledjen fel a líra
S mely hogy színeket vess finom papírra
És megfesd létünk ezerszín világgal
Köszöntelek –ím- verssel és virággal
Köszöntelek mint nagy gyógyítót – Téged
Istenünk segítse fennmaradó Léted

Fennmaradó szavak
-Péter Ferenchez –
Örülök hangodnak itt a rádióban
S ahogy meghallottam mondom dióhéjban
Szépséges hangodat Szentendrén barátom

Minden pillantásod magam elött látom
Szívembe véstem ím örökre a hangod
Hallhassam soká még ezt a szép harangot
Bezártalak szívem arany kamrájába
S onnét menekülni már nem tudsz – hiába
Szeretettel hallom egyéniségedet
Legszebb hangú Művész Fogadd Köszöntésemet



sorkoz



Csillagüstökös
- Keres Emil Kossuth-díjas színművésznek –


Híred hallám az USA-ban
Nagy rengeteg áradásban
Elért a szerkesztőségbe
A mindenképpen a tv-be
Jó magyar versmondó szíved
Váltig izzik s mind a Tied
A versmondás dicsősége
Érjen szeretet és béke
Soká élhess hogy a szavak
A szívekbe behulljanak
- Üdvözöllek szeretettel
Taníts minket – igaz Mester

Híred a világra árad
-Dr. Losonczi Miklós esztéta, professzornak-

Ott hallottalak a költők estjén
A csillagot-kiáltó Szentendrén
S elgondoltam nagy a magyar
Világot nyer - szavaival
Híred a világra árad
S higgy bevehesd „ ezt a várat”
Soká tartson még az Isten
Szebb kérésem Hozzá nincsen



sorkoz



Délibáb Folyóirat: Casles In the AIR periodicol


Szeretet türelmes – Love is patient
Szeretet Jóságos = Lova is kind
Szeretet soha nem ér véget= Love never ends

Vallomás

Sosem tudtam eddig milyen szép az élet
Móta ismerlek Én azóta élek
Szívem szíveddel lágyan összedobben
Szeretlek napról-napra jobban

Confession

I never know up to this point
How beutifol the life
since I knowing jou,since I live,
Myy love You day by day more- ana - more



sorkoz



Egy mágus feljegyzései


Világit egy óriási hegyvonulat a remény
Bejártam én a fél világ
zegét—zugát de nem találtam
Igazabb szeretőre
Becsület őrzője
Munkának híve voltam
De az évektől megraboltan
Elgondoltam — nem jó egyedül
— ezt mondja a biblia is —
Hamis álszerelmek nem érd keltek
S tollam serceg, amikor leírom mindezt
S a papír fehérsége vakit
Találtam valakit, aki
Hangjával, mosolyával megbabonázott
S én is őt mélytüzű szemeimmel
—Vigyázott. ránk az Ég— nekem súgott
Hogy elérkezhessem, hozzad
Megtöretve és felbolydultan
akár a völgykatlan öle a Pireneusokban
Mi végre hoztam múltas lelkem e -tájra
Boldog akartam lenni valahára
Mert huszonöt év bánja
A magány fekete változatait
S a hit megtartott
Meg az isteni sugallat
Hogy múlt feledően föléhajtva
Megfoghassam a kezed
Vezess — szólottam S én vezettelek
Egymás ölében, mint eszeveszett kóbor
Kiskirályok Megtaláltuk a létet
—Tagadni ne merészeid —
Csillagok oltalma alatt—mindent betöltőn
Elértük a boldogság felvonásait
Ma itt virrasztunk ketten
És észrevétlen mondják a percünk
De eszmélünk és felmutatjuk
Akarásunk a világnak
Te és én a szerelem mágusai



sorkoz



Egy újabb nap


Egy reggel
amikor felébred az ember
és új lendületekkel tervekkel
zendül meg a lelke
és semmi sem tarthatja ágyban
- két kar fonódik lágyan
és sejtelmes csók álmodja át
az ezeregy éjszakát és az Úr megáldja
felzeng Bartók vágy-muzsikája
csak az tudja aki látja hogy ennen álma
az átélt csodától ékes s mily fényességes e téli hajnal
szótlan szavakat szól s lelkének tornya alól
megfejthetetlen üzenet
—így csak az ősök üzennek –
tört szívébe - tenni megalkotni az Egészet
Úgy- felel egy hang még mit se tettél
bár elrobogott annyi sok tél és annyi kikelet
sepertek decemberek húztak a januárok
ez csupán ok hogy nyújtózz újra
simító karokba bújva
de te felszikrázol s ugrasz a tennivalókhoz
akár madár a tóhoz akár szarvas a patakhoz
minden nap újat hoz újabb lendületet
hát el ne feledd az ősök szavát
ez lüktet vérereden át
ez a perc ez a varázs
el ne feledd az ősök szavát
se mozdulatát ahogyan alkotsz
az édes munka gyümölcsöt hoz

Alkoss Ez a fontos



sorkoz



El kell már énekelni


El kellene mondani suttogni énekelni
Ez a világ nem akar megtérni felfigyelni
Figyeljetek emberek ifjak és vének
Ugye- nem hiába beszélek
Urunk Jézus Krisztus megszületett
Új Isten tűnt fel akár Thébában akkor
Hatezer éve amikor feljött a Nap
S az egyszülött fiú JÉZUS megváltotta a világot
Ezerszer áldott a mozdulata verítéke
És mégis hol van a béke melynek eresze alatt
Madarak építik puha fészkük
Miért gyilkolja egymást az emberiség
Miért nem tér meg ez a föld hisz mindent kitölt
Az Istennek kegyessége és mégis a béke
Kimondhatatlan bár ezer alakban él velünk
Kedvesem szemében amikor rám mosolyog
Gyermekek mozdulatában anyák könnyében ott zokog
Fájdalmas ének a zeneszerzők játékában
Dráma és fekélybetegség uralkodik a léten
Vigyázva félem magam is e létet és erre vall
Minden mozdulatom amikor minden atom
Bennem munkálva válik és bolondulásig szeretek élni
Mint mindenki aki normális ember hát mondjuk el
Kelj fel világ és litániák hangulatával mondd el
A szeretet nevét és TE legelébb mutass példát
A földi lakóknak mert mi lesz holnap ha elfeledik
Isten nevét és a templomokat rakétakilövő
Tornyoknak nézik Ezért vérzik a szív s én mondom
Petneházy Kiss Bence és a múzsák kegyeltje
Térjen észhez minden társadalom
Merüljön vissza a képbe a szépbe
Hisz Betlehemben született meg a Béke Akit
Vízzel keresztelt János
És e vad liános bércen-völgyön
A szeretet hömpölyögjön
Végig a házsorokon
A népet érje nyugalom
mosolygó az udvaron labdázó fiuk
Szerény leányok és kedves öregek a padon
A nyugalom lengje körül a házat
És minden alázat Őt dicsérje
A bethlehemi Kisded képe és Isten ígérete
betartassék

Ez a Zsolozsmám

Dicsértessék

Bp. 03.12.21.



sorkoz



Emlékezés Petneházára


Petneháza kedves emlék
mintha most is gyermek lennék
édesapám vendéglője
nem messze a sógor tőle
Emlékemben ma is ballag
ökörszekér s apró falvak
tűnnek fenn a szemhatáron
s hogy eljöttem mégsem bánom
Emlékeim kedves váza
az amott a húgom háza
az udvarán eperfa áll
minden gyermek odatalál
Hogy eljöttem mégis fétis
Visszaemlékezem mégis
felöltőmön hetven gomb van
s lelkem egén égis gond van
Visszanézek Jó anyámra
gyümölcsöt rak nagykosárba
vajat köpül s éppen velem
csillag száguld fényes egen
felhő kúszik két szememre
éppen ilyen volt a kertje
csupa virág csupa illat
kedves emlék visszahívlak
verset mondtam épp tavasszal
s megrakottan állt az asztal
s hol van a ló énmellőlem
tova szaladt az időben
hetven év a vállam nyomja
szerelemnek van rá gondja
Rátaláltam nagyon árván
kinek szeme mint szivárvány
ím előttem kedves háza
s nem felejtünk – Petneháza



sorkoz



Ez volt a Létem alapja


Mily jó voltam a családhoz
Menyem mégis engem átkoz
Pénzem felét meg sem adja
S Maga nem a férjem apja
Mit tegyek az ilyen néppel
Elhallgattam s nagyon szépen
Kértem fiam minden este
S nem felelt a levelemre
Erre fogtam magam látva
Ím a sorsom Óriása
Ez a hely itt nem tanácsos
- ne maradj itt Benga János
- ezzel összecsomagoltam
aztán hogy egy gépet kaptam
s hazaértem egy kettőre
Ez a haza más irány volt
Amerre a Tisza elfolyt
Ahol jó magyarok laktak
Ez volt a neve Apagynak
Kettőezer és kettőben
Októbernek a végében
Megtaláltam a hazámat
Amelyért evett a bánat
A kersztfiamhoz mentem
Elmeséltem hogy mit tettem
Ők fogadtak rokon-szívvel
S laktam az appartmanükben
Vittem kedves ajándékot
Barátokhoz, rokonokhoz
Ideértem végre mára
Édes szép Magyarországra
Már több hónapja ott laktam
Honi földön s olthatatlan
Vágyat érez már a lélek
Kultúrához alig férek
Felvettem a kapcsolatot
Művészekkel, ahogy vagyok
Magam is költői lélek
S a dologtól most se félek
Verseket már régen írom
Télen s nyáron, júniuson
S ahogy kis versemet írom
Boldogságom közel hozom
S összejöttem művészekkel
Levelezni –azt bizony kell
Telefonon értekezni
Hangja selymét fölemelni
S melengetni a szívemben
Mit meg nem tesz igaz ember
Aki a szerelmet várja

S minden madár a barátja
S postagalamb rögtön hozta
Levelét a válaszomra
Mert én titkon imádkoztam
S megindult a föld alattam
Képet s levelet váltottunk
Márciusban találkoztunk
S ahogy a vers elmeséli
Nyakamba ugrott az Évi
Megérkeztem Budapestre
Művész várt a Keletibe
S elhozott egy kedves házba
Szívemnek itt az arája



sorkoz



Ezred eleji fametszet


Égkék ablakába – hol rózsa az illat
Kiül az Úr és kinyílik minden virág-csillag
-Én jónak akarlak szól s lenéz a földre
ahol a Teremtést ember tenné tönkre
ember tette tönkre – ember aki vétett
naponta pusztítja a földkerekséget
A jó magot ültet gonosz elorozza
Vértenger e föld itt- jöhet-e rá spongya
Pedig ez a glóbusz Isten kertje volna
Hogyha teremtménye ne törne rabolna
Kincsünk a sok erdő miként ég naponta
Égő óriásfák halódnak zokogva
Lenéz a nagy művész s kavarja a tengert
Medréből kilépve pusztít sok-sok embert
Városok tűnnek el másodpercek alatt
hova lesz a halász ki fog eztán halat
robbanó öltönybe az utcára lépve
hova indul a fő s ki az kimére
s lángot vet az élő – sosincs ennek vége
Fekete gyász e föld – haldoklik a béke
Elfordul a Nagyúr sóhaját kimérve
Ártatlan gyermekarc tűnik el az éjbe
Vége lesz a földnek – igazán – örökre
Most ragadjon tollat kinek keze ép még
Hulljanak bár reánk holt falevél érmék
Kiáltson hogy Ott fönn meghallják az Égbe
Jöjjön le a földre igazság s a béke
Új ezredet írunk épphogy csak megértük
Mily sok az áldozat „könyörögjünk értük”
Hintse igaz magvát derűnek békének
Örüljön a napnak szent búza kévének
Tanuljon még sírni tán nyugalmat ez ád
És szeretni védni földünket s a hazát



Balassi Bálint lantpengetései


Költő vagyok érdemesb a javából
Penna vár és kardomra a török tábor
Az szerelem és vitézség való hozzám
Reszkessen is a nevemre a muzulmán
Csillagokat ver a paripám s velem vágtat
Legyőzni az ellent segít a jó állat
Vitézségem egykor tengi majd az ország
Isten ne fordítsd el tőlem igaz orcád
Ha kimegyek a mezőre sok virág vár
Este ablakmélyedésbe muzsika száll
Leány vár a patak partján gyöngyvirágom
Részegülök szép szavától mikor látom
Magyar Költő s vitéz vagyok száll a lelkem
Segítsetek jó barátim útra lelnem
Világító szép szemednek rabja lettem
S ha majd győzök kivirul az ég felettem
Kit szeretek el is veszem feleségül
A szívemet adom neki drága ékül
Írok hozzá szép lantos dalt mikor látom
Ő lesz velem legboldogabb a világon

Buda 1582



sorkoz



Anya- sirató József Attila nyomán
Példakép voltál és bölcső


A petneházi ég alatt
akkor is ugyanígy harsant a szél
és tüdővészt leheltek a falak
DE te ott álltál asszony—szerényen
s körötted egy egész sereg
hat gyermek szívta véredet
te csak fejted a tejet
s a bögrét nem felejtem el
s a házikenyeret
éj s napon virrasztottál velünk
apám és az öt gyerek
reánk dolgoztál — növekedjünk
lelkedben élt a gondolat
hazavártái a fogságból
ajakad Istent kérte meg
segítsen haza mindenáron
most hűlt ajakkal suttogom
Te voltál minden imádságom
s míg kert alján a szél oson
segítettem min jó gyerek
kedves kis rikkancs voltam én
a suli után pénzt kerestem
s így született a költemény
Virágot ültettem veled
s megrendeztem az ágyakat
fát hordtam tudhasd főzni majd
ettek körüled mint vadak
Most köszönném hogy fölneveltél
de síró hangom elakad
hogy nem volt hála — más körülmény
ki fogadta aggságodat
Ki volt ki szemed fogta le
s ki volt ki azt mondta — Anyám
így mentél szinte egyedül
egy csillagfényes éjszakán
Imáimba még befoglalom
Szép nevedet amíg csak élek
A ha elközeleg az utolsó órám
hidd el akkor se félek
Két fiad volt és hat leány
ki sirat Téged ki sirat téged — szólj üzenj
még itt vagyok jó s hálás lélek
Téged sosem felejtelek el
Megtámadott szörnyű betegség
s a távolság mely elszakít léted fölött egy könyv virít
látod—e írtam valamit Te élsz már minden méla versben
a lehetetlen sors fölött míg elmondhatom magamban csendben —
Lelked az Égbe költözött Onnét vigyázzon két szemed
míg zeng az égi hárfa jöhetnek bajok
vérködök nem feledlek Jó Anyám Márta



sorkoz



Univerzum gyermekei


Ki vagy te
Honnan jöttél
Tudtad meg jelenét a
Jövőnek miként
Ennek a tűznek parazsát
Miként ültetéd lelked tűzhelyébe
A mosolyok és sikolyok erdejéből
Mikor emelkedett ki lényed
Hogy Téged felrepítsen
Isten aditon misztériuma
Mikor adta Rád a szerzetes ruhát
A líra szerzetében mikor vársz
Újabb bebocsátást hogy
Küldetésed a megtestesült lélek
Amikor fénysorompóként
Sugárzik a Szeretet
Csillagok ministrálnak
Az Univerzum gyermekei
Az Isten trónja felett
Ki vagy ki a szeretet
Melegével szövöd át a Mindenséget
És a zseni üzenetében
A szép műsorral zenél a szeretet
Te vagy ez a fény meleg zene
És költészet szivárvány Isten kezén
Kinek látomásában éltem s élek én
Ám nem tudni ki festi az eget
Könnyezőre a fenti Mária-üveget
Te vagy a végzet a kezdetek reggelén
S te a vagy a fény delűnk estvelén
Mert minden vagy Magad
Te vagy e Költemény



sorkoz



Balassi a törökverő


És az ifjú költő ment a csatába
Szíve fölött versei
Kezében kardja és
Vitézkötéses lajbija mentén
Hallani vélem a szíve dobogását
Szép kacagány övezte őt
S amikor megsebesült vér öntözte
A drága ruhákat de ő
Felállt a porból és váltig
Folytatta harcát
Szép arcát bíborra festette az
Lelkesedés mert
Költő volt és győzni akart
Ennek a népnek győzelmét
Keresve, amelynek én is
Építő-szenvedő tagja vagyok
A távolban ott ragyog Balassi
Két szeme s biztat
Tenni, akarni mind a halálig
Így köszöntöm a máig fennmaradó és
Örök hazai alkotót
a drága Balassit –
egy kései utód - Bence – aki
félelmet nem ismerően áll
Isten és haza
Szépséges szolgálatában
Z-ben és A-ban
Mindig együtt



sorkoz



Balassiért szóljon az ének
Emlékezzünk Balassi Bálintra


Bizony ünnepelünk Téged Balassi
Aki a reneszánsz nagy költője Voltál
S nevedet nem homályosíthatja a Semmi
Neked Menni kellett a török Ellen
S szablyád villogtatva Győztél
Mennyi kaland várt
S büszkén
Pengetted a lantot s Érted Sírtak
Imádkoztak a dámák akik Verseidbe
Beleszerettek
Vedd hát e jóindulatot Amikor
Tollat fog Érted
Egy magyar
Aki jót akar s emléked Felmutatni
S nem talmi dicsőséget De igaz
És tiszta költészeted dicséri
Maradj fenn e világban
Mindörökre



sorkoz



Batsányi János emlékezete


Visszatérek a múltba a
tizennyolcadik század
elejére amikor
a nagyszerű költő
Batsányi János Petőfi
korának előhírnöke élt
Sorsa külhonra kárhoztatta
s Ő ott raboskodott
Kufstein várába amig kiszabadult s majd
ha késve is ám nagy szerelemmel
megszerette az osztrák költőt
aki nőül ment hozzá a
„Bécsi Sappho”
Ketten alkottak immár
Elkerült Napóleonhoz itt
talált menedéket ahol
a császár kiadványát
fordította magyarra
Sorsa ismét a börtön s a
fogság ahol verseit
vérrel írta a falra
a gyertyacsonk leégett de mi
akik élünk visszük tovább
emlékét s a tapolcai fák
sírjaik fölött susognak
Így emlékezem a két alkotóról
Baumberg Gabrielláról
és Batsányi Jánosról
Emlékezetük bevésem
a nemes magyar tájba
Mert nem hiába volt
kettőjük szenvedése
Poraik felett örök Béke



sorkoz



Örröké élni
- Petőfi Sándornak -


Örökké él Petőfi Sándor
Úgy rémlik mintha most is élne
Közénk ülve nekünk mesélne
Amíg a februári este
Szemünk álomra leszögezte
Mert mindenütt Ő halhatatlan
Benne él százezernyi dalban
Gyermekkoromban is szavaltam
Éppen a Nemzeti Dalt mondtam
S a petneházi községháza
Előtt a nép éljent kiálta
És taps fogadja, ha verse szólal
Egy már a tájjal, énekszóval
Dicső nevét Odaátra
Is vittem Amerikába
Ünnepélyen ott is szavaltam
S megtellett kosárral az asztal
A „bőség kosarából” vettünk
A magyar versért sokat tettünk
Oh e drága szép dalia
Az „öreg korcsmáros” fia
Akiért most felkiáltok

Emléke legyen áldott



sorkoz