pagonyiszabojanos0





Pagonyi Szabó János bemutatása


Nyíregyházán született 1943-ban. Versírással már kisdiák korában foglalkozott. Hosszú szünet után 1990-ben újra kezdte, és azóta folyamatosan ír -‚ szerteágazó témákban. Eddig két kötetben jelentkezett barátaival együtt, a harmadik, önálló kötete kiadásra vár. Versei antológiákban, újságokban, a KRISTÁLY központi -és területi kiadásaiban olvashatók, a Délibábban, ill. rádióban, rendezvényeken, tárlatnyitókon, ünnepségeken, irodalmi kávéházakban és egyéb helyeken hallhatók. Tagja a Batsányi- Cserhát Művész Körnek. Cserhát- díjas költő, író, kitüntetett előadóművész!





Farsangidő


Kemény, hideg telet kaptunk.
Mélyről néz a higany szála.
Roppan a hó, csúszik talpunk.
Télapó szakállát rázta.

Hótakaró, bársony lepel
Rásimul az alvó tájra.
Mint a fehér alkony lep el:
Világít az égi fáklya

Hosszabbodnak már a napok,
Többet látunk a világból.
Öltöznek a farsangolók,
Tél iszkol a maskarától.

Búcsúztatva így a telet:
Vidám kacaj, öröm, mámor…
Kertek alatt a kikelet
Öröm ez a legjavából!



sorkoz



Szelek is cibálták
(Váci Mihály emlékére)


Szelek is cibálták…hagyták!
Homokba taposták magvát!
Sors elé vetették testét,
Nehogy az égig emeljék!

De gyökeret vert a magva:
Nyomorult akácok fattya
Vigyázták, óvták a léptét,
Hogy mindmáig növekedjék.

Igyekvő lett a kis nyárfa.
Nőttön -nőtt anyja javára.
Átlátott akácok lombján,
Soványka életük sorsán.

Magas lett, érett szikár fa:
Eképpen tágult világa.
Tudásnak vezér-hajója,
Bokroknak hő tanítója.

Elhulltak körül akácok
Pusztában fáklyaként lángolt.
Mutatva útját a mának
Biztató remény sugárnak

Elment . - hogy elköszönt volna!
Teljesült küldetés-volta?
Már Göncöl szekerén ülve
Tejúton száguldoz körbe.

Pegazus hátán volt nyerge.
Percegő toll a keresztje !
Atyjánál szolgál a Táltos…
Ránk maradt a SZŐKE VÁROS !!!



sorkoz