medve




Herczeg László verseinek oldala

SZERELMEINK


Az Én szerelmem vadvirág
A te szerelmed tarka lepke
Ki megpihen a szirmomon
Majd elrepül, ha úgy van kedve
Virág is, lepke is, elhal hamar
Senki sem fogja őket keresni
Maradj velem drága lepkém
Én tudlak csak igazán szeretni.







KI MONDJA MEG…


Ahogy hidak ívelnek át
rémítő szakadékok felett
úgy kötődöm hozzád én
megmagyarázni nem lehet
mi vonz tehozzád engemet
sebzett szívem tépve remeg
remény nélkül mégis szeret.

Ahogy hajó küzd az Óceánnal
vágyaimmal úgy harcolok én
csatát veszítve sok éjszakán
lassan elhagy minden remény
sötét úton nem vezet a fény
a gazdag különb, mint a szegény
nagyon jól megtanultam én…

Ahogy meghalnak a remények
úgy fognak megcsalni az álmok
a jövőtől egyre jobban félve
a tegnapokba már visszavágyok
emlékeim szép nyíló virágok
egy szakadék partján állok
Ki mondja meg, hidat hol találok?



sorkoz



MOSOLYGÓ, VADVIRÁGGAL


Elképzeltem Kedvesem arcát
a rásugárzó lámpafényben
ragyogó csillagok szikráztak
majd sugároztak a szemében
mosolya villant és felnevetett
megdöbbenve némán álltam
vadvirágok színes csodarétje
pompázott rám a mosolyában
szíven ütött, amikor megláttam
tarka pillangók szállnak ottan
a szépségtől szívem is remegett
könnyem csordult meghatottan
hozzá léptem csendben átölelni
csókjára csókkal felelt a szám
mert jobban nem lehet szeretni
mikor a kedves mosolyog reám!
A boldogság sok apró gyöngyszem
jól tudom ezt, most már megértem
elképzeltem Kedvesem arcát
a rásugárzó lámpafényben.



sorkoz



NEM LEHETEK BOLDOG…


Ha igaz mit ír
A filozófia
A boldogság
Nem létezik.
Mert mindig
Van bánatom
Mitől a szemem
Könnyezik.
Néha az hiszem
Majd most
Révbe érek
Most nem
Veszíthetek
Nem lesz új
Sorsítélet…

Az Istennel
Perben álltam
Mert elvitte a
Feleségem
Nevére átkot
Kiabáltam de
Nem jelent meg
Nekem az égen
Aztán megunta
A durva számat
Elvette tőlem
Édesanyámat…
De, még mindig
Nem volt vége
Apámat is utána
Hívta fel az égbe
Egyetlen év alatt
Hármat temettem
Akiket szerettem
Félőrülten jártam
Az utcákon, míg
Végre bealkonyul
Szép régi dalokat
Énekeltem oroszul
A negyedik évben
Segített egy asszony
Aki elérte, hogy
Életben marasszon.

Azóta is, ha már
Meguntam remélni
Jön egy angyali nő
Ki akar velem élni.
Aztán mikor már
Szívemből
Megszerettem
Újabb Sorsítélet
Dönt mindig
Felettem.
Angyalom
Mellőlem
Mindig elkerül.
De sosem maradok
Végleg egyedül
Most is van velem
Ki szeret is nagyon
De, nem szól az Úr:
Ezt már neki hagyom!
Eleget, szenvedet!
Eleget hullt könnye!
Az utolsó asszonyt,
Kapja meg örökbe…



sorkoz



ŐSZI GONDOLATOK


Meghalt
a nyár
csatát vesztett
a győztes
ősztől.
Elsiratni kár…
Így van ez
ezer évek óta.
Még zöld a
fák lombja
de fúj a szél
és a virágok
már halnak
halomba…
Ülj mellém.
Nézz az én
szememmel.
Őszi széltől
betakarlak
szerelemmel.
Fújj csak szél
tépd a fákat!
Marj belénk
hideg éjjel!
Ki velem van
sosem fázik
megvédem őt
mindhalálig
szívem melegével!



sorkoz



REMÉNYÁLOM


Álmom hogy egyszer
Talán már holnap
Szebb életet hoz
Sorsom elém.
A Remény útján
Elindulsz felém
Óvó karjaid átkarolnak
Átkarolnak
Talán már holnap!
Aztán együtt majd
Kéz a kézben
Megyünk fürödni
Csillagfényben!
De mikor a reggel
Rám hinti sugarát
Nem látok senkit
A könnyeimen át…



sorkoz



NE MENJ EL…


Könnyel jöttem én, könnyel…
Felvérteztél az örömöddel
Majd mikor megszűntem fájni
Nem akarok, már odább állni
Te engednéd el a kezemet?
Csak ennyi volt a szeretet?

Nem fogok menni utánad
Bárhogy lesújt, majd a bánat
Ha húsba tépő szenvedéllyel
Egyedül kínlódom majd éjjel
És minden szép emléktől, félek
Ne menj el, ne hagyj el, kérlek…



sorkoz



TÁVOL MESSZE


Távol messze
Kedvesem teste
Meleget áraszt
Illatát ide érzem.
Lehunyt szemének
Óvó rejtekében
Kismadár repdes
Virágzó réteken
Vágyó dalától a
Könnyem csordul.
Alszik a Kedves
Nyúlnék feléje
Be kell takarni!
De el nem érem
Fogam csikordul…



sorkoz



VERS A HÓESÉSBEN.


Utánad mennék,
De, hull a hó.
Belepte apró
Lépteid nyomát.
Mi lesz velem?
Nincs arra szó,
Ha, mosolyodra
Nem találok?

Keresem hangod.
Jelekre várok.
Búcsúlevélre,
Egy ölelésre!
De, el nem érlek.
Sírva a szélbe,
Már mosolyodra
Nem találok.



sorkoz



LÁNGPARIPÁM


Tűzben született
Lángparipám!
Ámulva nézlek,
Vágtatsz előre!
Így fogsz örökre
Majd elmenni is!
Parazsat legelni,
Az égi mezőkre!



sorkoz



MERT, MA MÁR MINDEN ELADÓ…


Mert ma már
minden eladó,
maradék éveim:
Elárverezem!
Igaz, sok már
nem maradt,
meg nekem,
de fűteni kell
ha hull a hó…
Hiszen ma már
minden eladó,
a pódiumra
végül kiálltam.
Lehajtott fejjel
bús türelmesen
várom, hogy jöjjön
akire vártam.
Talán az égből
száll majd alá,
de lehet, feltör
csak a föld alól
Angyal s Ördög
Már készülődik
értem valahol.
Aztán elvisz
hol azután
semmire nincs
már gondom
De, addig kiáltom:
Emberek!
Eladó a roncsom!



sorkoz



MIÉRT NEM?
Gyermekvers


Istállóban lakik a ló
melegben születik
meg a csikó
Disznó röfög
fedett ólban
kacsa liba
szintén jól van
A kéményen
gólyafészek
az új kutyaólak
már készek
Galambok a
galambdúcban
az egér is
benn a lukban
Minden állat
biztonságban
csak nekem nincs
saját házam
Csak kóborlok
házról házra
sorsüldözött
szegény árva
Mert engem
nem szeret senki
de rossz vándor
patkánynak
születni…



sorkoz



NEM LEHETEK SOHA BOLDOG…


Ha igaz mit ír
A filozófia
A boldogság
Nem létezik.
Mert mindig
Van bánatom
Mitől a szemem
Könnyezik.
Néha az hiszem
Majd most
Révbe érek
Most nem
Veszíthetek
Nem lesz új
Sorsítélet…

Az Istennel
Perben álltam
Mert elvitte a
Feleségem
Nevére átkot
Kiabáltam de
Nem jelent meg
Nekem az égen
Aztán megunta
A durva számat
Elvette tőlem
Édesanyámat…
De, még mindig
Nem volt vége
Apámat is utána
Hívta fel az égbe
Egyetlen év alatt
Hármat temettem
Akiket szerettem
Félőrülten jártam
Az utcákon, míg
Végre bealkonyul
Szép régi dalokat
Énekeltem oroszul
A negyedik évben
Segített egy asszony
Aki elérte, hogy
Életben marasszon.

Azóta is, ha már
Meguntam remélni
Jön egy angyali nő
Ki akar velem élni.
Aztán mikor már
Szívemből
Megszerettem
Újabb Sorsítélet
Dönt mindig
Felettem.
Angyalom
Mellőlem
Mindig elkerül.
De sosem maradok
Végleg egyedül
Most is van velem
Ki szeret is nagyon
De, nem szól az Úr:
Ezt már neki hagyom!
Eleget, szenvedet!
Eleget hullt könnye!
Az utolsó asszonyt,
Kapja meg örökbe…



sorkoz



NÉZD!


Nézd, itt egy
Kicsiny madárka
Milyen törékeny,
Apró, védtelen...
De, majd,
Ha felszárnyal
A magasságba
Átöleli őt a
Végtelen...



sorkoz



AZ NEM LEHET!


Benned semmi
nyomot nem
hagyott volna
a boldog
pásztoróra?
Az nem lehet!
Harangok zúgtak,
míg tartott
a mámor!
Csokrot kötöttem
virágok illatából...



sorkoz



PIPACSTENGER


Pipacstenger a virágzó rét,
csak nézem, és állok meghatottan.
A szépség eltölt, megremegek,
most kellene meghalni nyomban!
Akkor, mikor kitárul a lelkem
magába vonzva a pillanatot,
hogy aztán soha el ne felejtsem.

Pipacsasszonyok táncolnak a szélben!
Mégis elhervadnak, három nap elég!
A férjeik mind elhalnak utánuk,
sosem fognak lengedezni még!
De, én elviszem magamban őket,
emlékezve, hogy volt egy csodarét!
Aztán, újra teremtem a pipacsmezőket…



sorkoz



Remény
2004. 03. 21. Szentkút


Hiszem, hogy egyszer,
Talán már holnap,
Szebb életet tár sorsom elém.
A remény útján elindulsz felém,
Óvó karjaid átkarolnak,
Átkarolnak,
Talán már holnap...



sorkoz



TELIHOLD ALATT


Teliholdkor
Szinte őrjöngnek a farkasok
Versengve egymással
Üvöltöznek a Holdra
Gyilkos fény-szemekkel
Alvó pásztortanyákra törve
Békés, kövér birkákat
Széttépnek darabokra!
Hold, te fényes telihold
Most nekem is pezsdül a vérem!
Teliholdkor
Kint az Óceánon
Hurrikán születik
Gyilkos romboló
Mint birkákra a farkasok
Úgy támad féktelenül
Ha be nem menekül
Kikötőjébe egy hajó!
Hold, te fényes telihold
Most nekem is pezsdül a vérem!
Teliholdkor
Az asszony férfire vágyva
Míg a férfi asszonyért majd eleped
Én is így vágyom forró ölelésre
A telihold alatt kettesben veled!
Hold, te fényes telihold
Most nekem is pezsdül a vérem!



sorkoz



ÚGY SZERESS


Úgy szeress,
Szinte fájjon,
Édes kínja
Rám találjon.
Véremet adom
Csókodért,
Piros a rózsa
Nézd a vért...



sorkoz



ÚJJÁSZÜLETÉS


Ha van újjászületés
más testben
vagy más formában
teljesülhet végül
amire mindig vágytam!
Bár megadná az Ég,
hogy teveként
újjászületnék!
Kit úgy alkotott
meg az Isten:
Folyadékot hiába
ne veszítsen!
Igaz, nagy terheket
el kell neki bírni
de ezért cserébe
soha nem tud sírni!
Hányszor gondoltam már
bárcsak lennék teve
annak soha míg él
nem könnyes a szeme!
De hányszor borultam
Felzokogva, sírva
én már koporsókra?



sorkoz



ÜZENET


Jövőre,
ha el nem
temetnek
egy piros
léghajót,
elküldök
Kegyednek!
Ha nem lesz
pénzem már
a piros
léghajóra,
egy kis
dobozkát,
visz a Posta!
Ha kinyitja,
nem üres
a belseje!
Virágillattal
rakom én tele...



sorkoz



VIRÁGOT NEKED


Ha nem laknál
tőlem oly távol
kapnál csokrot
virágok illatából,
mert most igazira
pénzem az nincs,
de te jól tudod
az illat a kincs...



sorkoz