dudasmaria



Kovácsné Róza
költő bemutatkozó oldala

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy bemutatkozhatok:
Kovácsné Róza vagyok.

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki olvassa soraimat. Sarkadon születtem, az életem felét, máshol éltem le. 10-éve költöztünk újra haza, Sarkadra (ahol mindketten születtünk) Zala megyéből, ahol 17-évig laktunk a férjemmel, Kovács Gáborral. A 8. osztály után dolgozni mentem, nem volt lehetőségem a továbbtanulásra, bár nagyon szerettem rajzolni. Rajz Tanárunk szerint elég jól rajzoltam. Olvasni, mindig nagyon szerettem, főleg a Magyar írók műveit. Verselgetni 60 évesen kezdtem. Néhány versem megjelent a Zalai Hírlapban is. Köszönhetem Aranyosi Horváth Zsuzsának. Ő közölt le belőlük, párat. A „Te vagy” című versem bekerült az „Amatőr Tehetségek Antológiájában” -2005-ben

Te vagy...


Egy tenyérnyi
könnycsepp,
egy maroknyi álom.
Te vagy, minden
boldogságom!

Felszárad a könny,
elszáll az álom...
de te velem maradsz,
édes virágom!

Te vagy a jó, a
rossz is egyben.
Nincs, ki szebben
dalol a fülembe.

Te vagy a kincsem
vagyonom, mindenem!
Te vagy a jó, a rossz.
Az Életem.


2011-óta teszek fel verseket, és rajzokat, leginkább az Internetre, az előtt csak esetenként. A Batsányi Cserhát Körről, sok jót hallottam és nagyon örültem, hogy bekerülhettem, és tehettem fel az írásaimból és a rajzaimból is. Később az Él-költők Társaságához is beléptem, ahová szintén sok írásomat tehettem fel, a Szebb holnapért- ban is, régóta ott vagyok, sok oldal van, ahová meghívtak és ott is jelenhetnek meg írásaim.
Sokat köszönhetek az Író - Költő kedves barátoknak, ismerősöknek, és az olvasóknak, akik biztattak,hogy ne adjam fel, sokat segítettek botladozásaimban. Sokat tanultam tőlük, bár még, van mit tanulnom bőven. Amit hálásan köszönök mindannyiuknak, az Emberséget, a Kedvességet az Egymásiránti Tiszteletet, amit én is megkapok és remélem, én sem bántok meg senkit, legalább is akarattal biztosan nem.


sorkoz



Jöttem a semmiből


Jöttem a semmiből,
tartok valahová
annyira sietek,
nem nézek a
lábam alá.

Kopott kis életem,
nem vonz már engem.
Van, hogy nem tudom
mit kellene tennem.
Addig megyek, míg
erő lesz bennem

amíg a gyertyám,
el nem égnek.
Hátranézek néha...
mi mindent vesztettem.
Megsiratnom kit kell?
Mi marad, mi tovább él bennem?
Hiányom nem hagy mély nyomot,
megyek és becsukom az ablakot.



sorkoz



Szeretem...


Szeretem az utcát ahol élek,
szeretem az Eget és a földet.
Az erdőt s a virágos rétet,
a Holdat, mely titkokat rejt.
A hegyet, melyet
nem érhetek el.

Szeretem a széna illatát,
mit felém sodor a szél.
Az erdőt, melyben
sok-sok állat él.
A folyók sima tükrét,
melyet néha fodroz a szél.

Az ősszel lehullott fák levelét.
a kertek csodás, virágözönét!
A gyermekek őszinte
önfeledt örömét.
Szeretem a délibábos
rónát és a dombokat.

a poros utat, hol a szekér halad.
Az apró mindennapi gondokat
s a ritka, szép pillanatokat.
Szeretném ha béke lenne és szeretet,
ha találkoznak, örülnének
egymásnak az emberek.



sorkoz



Csak úgy - írok...


Köszöntöm az Ó évet-és várom az Újat

Lassan elmúlik az Ó-év..
itt van az Új év, végre!
Legyen a földön
mindenütt béke!
Öröm és reménység
szálljon le Népünkre!
Nyugalom, boldogság
költözzön szívünkbe.
Legyen mindenkinek
munkához ereje
jöjjön vissza újra,
sokunk elfeledett
jókedve.
Legyen kertünkben
bőséggel minden.
Legyen Áldás
minden termőföldre!
Áldást hozzon ez az Új év
reánk és gyermekeinkre!
Legyen Áldás barátságra
és szeretetre!
Áldás szálljon a földön
minden emberre!
Legyünk nagyon boldogok
ez Új-esztendőben!
Bánattól, fájdalomtól
mentsen meg, a
JÓ ISTEN bennünket.



sorkoz



Volt már...


Volt már, hogy azt hittem
megbánom.
Volt már, azt mondtam
sajnálom.

Volt, hogy nem láttam
kiutat
reméltem, jön majd
egy pillanat.

Mely mutatja, itt állj meg-
Vagy innen, merre
haladj.

Volt, hogy a gondnak
nem láttam a végét
volt, hogy semminek
nem láttam értelmét.

Volt, hogy a szívem volt
oly nehéz
mondtam azt is:
itt a vége és kész!

Van már, hogy úgy hiszem
jól tettem
igaz, ezért meg is
szenvedtem.

Látom már életem
értelmét...
bízom benne-
megérte a szenvedés.



sorkoz



Édesanyám puha keze


Édesanyám puha keze
szívjósággal volt az tele.
Arcomon ha végigsimít-
síró szemem újra kinyílt.

Fájdalmamat elfeledtem
morcosságom eltemettem.
Hangom újra a régi
megint tudok nevetni.

Édesanyám puha keze
Mindig meggyógyulok tőle.



sorkoz



Ősz után a tél


Fúj a szél, lehulltak a levelek
megint ősz van, jön a hideg.
Hó lepte tájak, fagyos napok
a Nap melege messze,
fázom nagyon.

Téli estéken arra gondolok
Ó, csak jönne a tavasz!
A napfény, a vigasz
a csodás, a varázslatos.

Most, a hófödte tájakon
bizony, én is sokszor
makkról álmodom...
nem csak a vadak, a hó
alól "kotorgatók".



sorkoz



Te vagy..


Te vagy a kincs
s az, ami nincs.

Te vagy a piros
te vagy a tilos.

Te vagy a bírság
te vagy a hívság.

Te vagy a valóság
s maradsz-

az örök kívánság.



sorkoz



Boldogságot pénzért venni nem lehet


Boldogságot pénzért venni nem lehet,
semmit nem ér a pénz, ha nincsen szeretet.
Lehet vagyonod ékszered, mindened
ha nincs, ki simogatón fogja kezedet.

Lehozhatja neked a Göncölszekeret,
ha színlel, a szívében melegség nincsen.
Ha nem érdekli, mi van veled
ha nem kérdezi, nem vagy-e beteg?

Mi nyomja a lelked, gyötör-e bánat?
Kéri-e, mondd el, szívesen meghallgat.
Érdekli életed-sorsod fontos pillanata...
szívednek vajon mi lehet a baja?

Ha találsz olyan embert,
Ki veled van bánatban, örömben.
A Jó Istennek, nagyon köszönd meg!
Ha már a tied, nagyon becsüld meg...



sorkoz



Nincsen vagyonom...


Nincsen vagyonom,
nincsen pénzem
nincsen szerencsém,
nincs nagy vétkem.
Álmodik a nyomor,
álmodik szépet.
Álmodok én is,
legyen mi éltet.
Kinek álma
nem teljesül
úgy érzi-
semmi nem sikerül.

Ez eddig az álmom
becsapott nagyon!
Nem is írom többet-
másik oldalon.
Elfelejtem inkább,
amit álmodom.
Nem lesz többé tinta
az én tollamon.
Felszárad a tinta
és a papiros
bár álmok nélkül
olyan leszek,
mint a holdkóros.

Félek hogy majd
éjjel ki- ki osonok.
Keresem az álmom,
mit most eldobok.
Mit tegyek Istenem?
ha elárulhatod-
híved leszek mindig,
hiszen jól tudod.
Olyan ez az élet
csupa-csupa gond.
kevés az örömünk...
Te ezt, jól láthatod.



sorkoz



Mama a szomszédból


Ült a széken,
kezét összekulcsolta.
Ujjain látszott, nem kímélt
élete-munkája nyoma.
Meglátszott, nem ült a
tükör előtt
magát cicomázva.
Rám nézett,
boldogan újságolta.
Képzeld! Kéthetes
vagyok ma!
A szeme is nevetett
mosolyogva.
Kendőjét rátette
a szék karfájára
őszes kis kontyát
megigazította.
77-év-nagy idő
így, kimondva.
Én ezt elértem...
mondta huncutul
kacsintva.
Ha az arcát néztem,
pár évet letagadhatna.
Szerette a vidámságot,
szeretett nevetni.
Néha olyan jót kacagtunk
könnyünk is elkezdett
peregni.
Úgy hiányzik-
szeretném még
a mosolygós arcát
látni.
Olyan volt Ő nekem.
Mint a "második Anyám".
Ha kellett, vigasztalt
vagy velem nevetett.
Elment, jó pár éve már...



sorkoz