karkone



Karkóné Lukácsy Marianna bemutatkozó oldala

Karkóné Lukácsy Marianna vagyok.

1958 április 14-én, Csornán születtem. Édesapám vájárként dolgozott, míg édesanyám háztartásbeliként otthon várta meleg étellel, s rendezte a család ügyes-bajos dolgait, vagy épp tanult velem és húgommal, aki szintén pedagógus lett. Édesapám már általános iskolás koromban kezembe adta az ecsetet. Nagyon sokoldalú volt. Festett és szobrászkodott is. Én azonban nem bíztam eléggé magamban, s így nem mertem megpróbálkozni a középiskola után a rajz szakkal. Tanári diplomámat Egerben szereztem földrajz - testnevelés szakon. Férjhez menetelem után költöztünk Seregélyesre. Ennek immár 35 éve. 3 gyermekem született, és van egy 4,5 éves és egy majd kétéves kis unokám is. Sokféle képzésen vettem részt. Munka és család mellett a kollégáim bíztatására végeztem el a rajztanári szakot. Kaposvári tanulmányaim alatt szerettem meg a festést, s egyre jobban élvezem. Ugyan a gátlásaimat még mindig nem sikerült teljesen levetkőznöm, de úgy érzem, jó úton haladok. Többféle technikát is kipróbáltam: ilyen a selyemfestés is, ami az egyik kedvencem. Z sombory Erzsébet képei hatottak rám. Simon M. Veronika és Gy. Simon Margit festőművészektől nagyon sokat tanultam. Többek között az akrilfestés technikáját. Ők olyanok, akik állandóan új dolgok megismerésére és megvalósítására inspirálnak. Ez évtől a Cserhát Művészkör tagjai vagyunk, s több képem is zsűrizett alkotás. Több önálló kiállításom is volt már (Nyergesújfalu, Tát, Szabadegyháza, seregélyes, Székesfehérvár, Várpalota), de egy éve már Bak Máriával közösen állítunk ki. (Várpalotán, Fehérvárcsurgón, Mezőkomáromban, Székesfehérváron a Bányató Galériában, és a Platán Hotelben, Peremartonban, Seregélyesen, Budapesten)

JANUÁR
Tél


Jégkristályok összenőnek, hópihévé egyesülnek.
Szárnyra kelnek, beborítva erdőt, rétet,
mezőket és hegyeket. Ünneplőbe öltöztet.
Zúzmarát rak fémre, fára, jégből van az új ruhája.
Jégből van a palotája. Minden ember megcsodálja.
Ha két kis ág összekoccan, csilingelnek vígan, hosszan.
Mesevilág ez a táj, ahol minden muzsikál.

2015. 12. 24.


sorkoz



FEBRUÁR
Farsang hava


Február a farsangnak hónapja,
mely a kicsiket és a nagyokat maskarába bújtatja.
Sok-sok ember táncra perdül, vidám zene hallik,
míg végre a sok álarc mind a porba hullik.
Csillogó szemek ragyognak az éjben,
mint izzó zsarátnok bent a kemencében.
Énekelnek, kurjongatnak, hogy elűzzék a rosszat,
mint több száz éve Mohácson a busók a gonoszat.

2015.12.29.


sorkoz



MÁRCIUS


Partra vetetten, elfeledve, a rég elmúlton elmerengve,
fogvacogva, dideregve, reménykedünk a kikeletben.

2015.12.19.



sorkoz



ÁPRILIS
Erdély


Szaladó csermely, hűsítő habok,
fenyvesek borított hegyek, kedves emberek,
hazánk testéből kiszakított táj, mit soha nem feledhetek.

2015.12.26.



sorkoz



MÁJUS
Tavasz


Cseresznye virága, menyasszony ruhája, méheknek zsongása: Tavasz.

2010.ősze



sorkoz



JÚNIUS
Nyár


Nyíló virágok bódító illata, perzselő nap sugara: nyár

2015.12.26.



sorkoz



JÚLIUS


Sárguló búzatáblák, közöttük sok pipacs,
a tüzes nap heve mindenkit megizzaszt.
Néha bárányfelhők kúsznak át előtte,
röpke kis árnyékot borítva a földre.
Frissítő záporok nyomában fű serken,
a pajkos szellő hajunkba kap, aztán tovalibben.
Akárcsak a pille, mely egy virágra szállt,
nektárt szívogatott, jóllakott, s tovább állt.
Mezei virágoktól tarkállik a csokrunk,
és a koszorú is, mit mi magunk fontunk.
A fejünkre tesszük, s kacagunk nagyokat,
élvezzük a boldog, szép meleg napokat.

2015.12.30.



sorkoz



AUGUSZTUS


Szénaboglyák sorakoznak a réten,
belőlük lakik jól sok állat a télen.
A kazlak árnyékában állatok hűsölnek,
a tüzes nap elől oda menekülnek.
Tücskök ciripelnek, de azonnal hallgatnak,
ha a föld egy lábtól a közelben megdobban.
Gyülekező fecskék útra készülődnek,
mielőtt indulnak, villanydrótra ülnek.
Megdobban a szívünk e sok szépség láttán,
vidáman vágtatunk egy szilaj ló hátán.
Vágtatunk a réten, élvezzük is nagyon,
hogy a lóval eggyé válva szabadabbak vagyunk.

2015. 12. 30.



sorkoz



SZEPTEMBER
Ősz


Villanydrótokon gyülekező vándormadarak,
érett gyümölcsöktől roskadozó fák: ősz.
2015.12.26.



sorkoz



OKTÓBER


Hópiheként
Kavarognak a légben a
Szélkergette levelek.
Csípősek és ködösek mostanság a reggelek.
Pára üli meg a tájat, csepegnek az ereszek,
Szomorúan, vagy vidáman – Ki tudja? - csiripelnek a verebek.
„V” alakban, szárnysuhogva húznak el a vadludak.
Visszajönnek majd tavasszal, várva a szebb, új nyarat.

2015.12.20.



sorkoz



NOVEMBER


A szép színes levelek rég a földre szálltak,
az egykor dús lombú fák, kopaszakká váltak.
Lehullott a lombjuk, barnás avarrá vált,
már csak csupasz koronájuk ékesíti a határt.
Rajtuk varjak ülnek, jelzik a hideget,
mely sok kis állatot téli álomra késztetett.
Alszanak tavaszig, míg jő az új kikelet,
amikor már kint nem fagyos a lehelet.
Addig is álmodnak, álmodnak szépeket,
s nem hallják a kint fütyülő, tomboló, vad szelet.

2015.12.30.



sorkoz



DECEMBER
Születés


Hosszú esték, rövid nappalok, az égen sziporkázó csillagok.
Napkeleti bölcsek, angyalseregek, szíveket megnyitó ünnep:

2015.12.26.



sorkoz



K
a

cs
ony


Levél,
levél, tűlevél,
gyantaillatú
karácsony.
Habkoszorú, angyalhaj,
szaloncukor az ágon.
Gyertyák lángja táncoljon,
csillagszóró csillagot szórjon!
Kályhában tűz pattogjon,
senki se fagyoskodjon!
Halkan szól a muzsika, egész bensőnk átjárja.
Boldogság és szeretet, ma megváltó született.
Fogd meg hát a kezemet, vezess, vezess, engemet!
Mosoly
legyen
arcodon!
Ez kísérjen
utadon!

Seregélyes, 2017.december



sorkoz



I
s
m
ét
közeleg
az
évnek e
szent
napja, mikor
kicsit és nagyot a
szeretet
átjárja.
Meghitten állnak a
kisded
jászolánál, és a feldíszített
karácsonyfánál.
Az angyali zene, mélyen
beivódik, a szemekből a könnycsepp
lassacskán kibújik.
Ilyenkor együtt
vagyunk szeretteinkkel,
érezzük és várjuk ezt az érzést egész
testünkkel, lelkünkkel.
A csillagszórók úgy sziporkáznak a csendes
szobában, mint a csillagok a
mennynek kapujában.
Kézen fogva állunk, majd öleljük egymást,
élvezve e percek csodás mivoltát.
Ám a meghitt csendet a csomagolópapírok zizegése töri meg.
A pillanat elillan, az érzés még bennünk van.
A szívünkbe zártuk, s alig várjuk a következő egy év elteltét,
hogy ismét átérezzük
a karácsony pótolhatatlan gyönyörét és szellemiségét.
Addig is erőt ad a
bezárt szeretet, melyet a szívünk nagy bölcsen elrejtett.
Abból csepegtet majd. Ki azt megkívánja, kaphat is belőle, s lészen gyarapodása.
Mert a szeretet, ha adnak is belőle, nem fogyatkozik, hisz adni nagyobb örömöt jelent, mint kapni.
Oly fantasztikus
érzés, ha jót tehetünk, amikor minket is szeretnek, és mi is szeretünk!
Nem kell
hozzá pénz sem,
csak csöppnyi
figyelem, egy
kedves szó,
egy mosoly,
egy gesztus és persze türelem!

Seregélyes, 2017.12.18.



sorkoz



Ismét közeleg
az évnek e szent napja,
mikor kicsit és nagyot a szeretet átjárja.
Meghitten állnak a kisded jászolánál,
és a feldíszített karácsonyfánál.
Az angyali zene, mélyen beivódik,
a szemekből a könnycsepp lassacskán kibújik.
Ilyenkor együtt vagyunk elhunyt szeretteinkkel,
érezzük és várjuk ezt az érzést egész testünkkel, lelkünkkel.
A csillagszórói úgy sziporkáznak a csendes szobában,
mint a csillagok a mennynek kapujában.
Kézen fogva állunk, majd öleljük egymást,
élvezve e percek csodás mivoltát.
Ám a meghitt csendet az ajándékpapírok zizegése töri meg.
A pillanat elillan,
az érzés, még bennünk marad,
s alig várjuk a következő egy év elteltét,
hogy ismét átérezzük
a karácsony pótolhatatlan gyönyörét,
és szellemiségét.




sorkoz



Hosszú esték, rövid nappalok, az égen sziporkázó csillagok.
Napkeleti bölcsek, angyalseregek, szíveket megnyitó ünnep:
KARÁCSONY



sorkoz