zsoka


HARMÓNIA


Bújj hozzám szorosan
vállamon a fejed
egyikünk se moccan
eggyé válok veled
most egy szót se szóljunk
varázsos a csend ma
fűzzük össze ujjunk
ez a legszebb ima
megnyugszik a lélek
szívünk összedobban
semmitől se félek
sosem voltam jobban...



sorkoz



BUBORÉKOK


Lassan fújom, csak lehelem
olyan ez, mint a szerelem
gyengédség a titka, nyitja
buborékom felnagyítja
gyermekszemek lesik, várják
szivárványszín gömbök árját
kicsiny kezek nyúlnak érte
kacajuk cseng, már megérte
drága szappanbuborékok
örömkönnyet varázsoltok
nagyanyai szívem büszke
messze tűnik minden tüske
köszönöm a szép perceket
szeretem a gyermekeket...



sorkoz



HAVAS SZÉPSÉGEK


Hólepkék szálldosnak,
keringnek lebegve,
pajkosan játszanak,
gyermekként nevetve.
Csillogó hókristály
öleli társait,
szűzhóval takart táj
felfedi bájait.

Szeretnék ma újra
ifjúvá változni,
habfehér dombokra
hóangyalt rajzolni.
Féktelen jókedvvel
napfénybe kacagni,
szárnyaló lélekkel
boldognak maradni.



sorkoz



HULLÓ LEVÉL


Te vagy a fa és
én a levél
itt van az ősz már
cibál a szél
jól tudom mégsem
eresztlek el
amíg csak bírom
enyém leszel
aztán ha elhagy
minden erő
elsodor tőled
majd az eső
lehullok ázva
aléltan én
küldjél egy sóhajt
akkor felém



sorkoz



ISTEN VELED
Herczeg László emlékére


Lelkem jobbik fele
eltávozott veled,
többé már nem lehet
megfogni a kezed.
Emlékezem rád, és
suttogom a neved,
csak a csend felel rá,
üres már a helyed.
Hideg őszi széllel
üzenem most neked,
örökre bevésted
szívembe a neved.
Ki egyszer szeretett,
az soha nem feled,
hát jó utat, Kedves,
indulj, Isten veled...



sorkoz



KEZEK NÁSZTÁNCA


Két kézfej közelít
lazán és finoman,
simító mozgásuk
szinte láthatatlan.

Mint pillangó szárnya,
rebben meg az egyik,
hívogatón szárnyal,
vár reá a másik.

Mint szerelmi násztánc,
egymást kerülgetve,
évődve játszanak,
folyton közelítve.

Összeér az ujjuk,
szikrájuk fellobban,
bent zubog a vérük,
mit testük felforral.

Kitér az egyikük,
pajkosan, cicázva,
utána a másik,
forró simításra.

Mint két izzó test,
úgy keringnek, játszanak
szerelmet mímelve
boldognak látszanak.

Végül összeérve
égő ölelésben
egymáshoz simulnak...
kielégülésben.



sorkoz



KÖSZÖNÖM


Köszönöm Uram a
napsugarat,
kitárom végre az
ablakomat,
élvezem melegét,
feléledek,
úgy érzem, nélküle
nem élhetek.

Köszönöm Neked a
szereteted,
kezembe simuló
drága kezed,
ölelő karodnak
meleg fészkét,
szívednek izgatott
lüktetését.

Köszönöm Élet, hogy
megláttalak,
először távolról
csodáltalak,
mosolyod varázsa
elcsábított,
végül a végzetem
nekem adott.

Köszönöm Kedvesem
szerelmedet,
fényedben fürösztöm
a lelkemet,
élvezem veled, hogy
szerethetek,
úgy érzem, nélküled
nem élhetek.



sorkoz



LELKEM CSEPPJEI


Nézem a két szemedet
meggyötört az élet
add ide a kezedet
hallgasd a mesémet...

Versekből szőtt takaróm
rád terítem szépen
gyógyítom a szívedet
légy nyitott egészen...

Szavaimnak gyöngyei
messzire gurulnak
ezek lelkem cseppjei
gyógyvízből fakadnak...

Hajtsd fejed az ölembe
cirógatom lágyan
megtörténhet a csoda
kicsiny kis szobánkban...



sorkoz



LELKI KÖTELÉK


Legerősebb kapocs,
tudod, a lelkiség,
ha egyszer összehoz,
semmi nem tépi szét.
Besározhat bárki,
te csak bennem hiszel,
ha kell, a pokolba,
ha kell, mennybe viszel.
Lelki kezeimmel
simogatom arcod,
nem kell, hogy naponta
megvívjad a harcod.
Mit Isten egyesít,
ember nem tépi szét,
mindig közel érzed
lelki társad szívét.
Nem számít, ha néha
egy láncszem megszakad,
mégis fülembe cseng
minden egyes szavad.
Csodával felérő,
szent és sérthetetlen,
örök nyomot hagyott
érzékeny lelkemben.
Lényem része lettél,
az éteri társam,
velem maradsz mindig
a lelki világban.



sorkoz



MÉG MA


Mondd ki, ha szereted,
öleld, míg teheted,
hiszen az életed
kézbe nem veheted.

Talán van még esély,
talán van még remény,
de rejtély a sorsod,
titok a holnapod.

Tedd meg ma, mit tehetsz,
talán boldog lehetsz,
mondd ki, ha szereted,
öleld, ha teheted...



sorkoz