krisztina




Juszt Krisztina bemutatkozó oldala

1951-ben született Budapesten. Közgazdasági technikus létére más pályát választott. Két évig síknyomó retusőrnek tanult, majd montíroz és átképzi magát mélynyomó retusőr-montírozóvá is. Megkapta a ”Millenium 2000” képzőművészeti díjat (Cserhát) Költő és grafikusként az ”ART” díjat 2001-ben (Cserhát) 2000-2002 Elismerő oklevelek a Művészbarátoktól 2002-11-30 Festőművész-költői munkássága elismeréséül megkapja ”A MAGYAR KULTÚRA DÍJÁT” (Cserhát) Jelen van az Interneten képi és írásos anyaggal egyaránt (ez időnként átrendezés, frissítés alatt) ”Várakozás”, ”Jeruzsálem”, ”Tiszánál”(olaj) képeivel bekerült az Európai Kortárs Lexikonba. A Cserhát Művészkör megbecsült, régi tagja. Kiváló költő és festőművész. Cserhát nívódíjas, Aranyokleveles, és Art - arany-díjas festőművész, ill. költő.



dzsingiszanyja1

Jövendő Kritikusaimhoz


Mondd, ó Kritikusom!
Ha versem nem tetszenék,
S a téma, mit felveték,
Figyelmedre sem elég…
- Levettetnek-e majd ez oszlopcsarnokból?
Mi lesz, akkor a még végig sem álmodott álmokból?
Vagy mi rosszabb, Astarte lépcsőire dobatnak,
Mint papnak, kikre mindent mondhatnak?
- Mikor és ki mondja meg, miért jobb egy mű,
Ha keserves, síkos, kacagós, vagy egyszerű?
- Mert mikor kopott, kigolyózott tollakkal,
Vallatjuk a papírt néma akarattal -
Te csak hátradőlsz, s szemüveged felett
Semleges tekintettel - próbálsz - szembe nézni


dzsingiszkan2

A lélek szabadsága


És a Halál lassan, csendben,
Átsétált a hold árnyalta kerten.
A szobában egy Szép fehér dobozban
Egy kis állat szíve az utolsót dobogja.
Nem tudom, igazán szenvedett-e,
De ételt már nem kért és a vizet sem szerette.
Csak feküdt, nehezen lélegezve
Napok óta csak hűlt, hűlt a kicsi teste.
Betakargattam tiszta fehérrel,
ttört csipkét is tettem föléje.
Szeme azt hiszem már csak odaátra nézett,
Piciny volt, Öreg és törékeny.
Arra gondoltam miért nem szerettem
Eddig — ennyire— egészen?
Hajnalban, mikor csak a kakasok beszélnek
Már Vége volt, vége az egésznek.
S a Halál, mely napok óta várt karba font kezekkel
—Mert előbb el nem vihette,
Csak ahogy az idő betellett felette,
A Halál most csendben átsétált a kerten,
A csöppnyi lelket tenyerébe vette.
S vitte az Nagy Isten elébe,
Ki majd kimondja a végszót fölébe:
Hogy futhat az égi vadászmezőkre
Szabad lesz a lelke immár mindörökre...


dzsingiszkananyja3