hollosi




Hollósi Tímea Erika bemutatkozó oldala


A nevem: Hollósi Tímea Erika.
Születtem: Esztergomban 1997.01.04. Dorogon élek szüleimmel. Édesanyám: Hollósi Miklósné (Nagy Tímea) Édesapám:Hollósi Miklós Jelenleg Esztergomba az Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskolába járok.

Verseimet hobbi szinten kezdtem el írni és Dr. Esterházy Orsolya aján-
lásával tagja lettem a Batsányi-Cserhát Művész Társaság csoportjának.



sorkoz






Egy parti tragédiája


Minap este az úton jártam
Később magam egy partin találtam
Nagy volt a tömeg s nem értettem
Milyen fogadásra mentem

Beléptem hát az asztalok közé
Ismerős emberek álltak testem köré
Amit láttam ,kedvesen mosolygó
arcok néztek egy irányba

Odatekintettem a középpontra
Barátnőm gyermekét a kezében fogta
Ekkorra tudatosult bennem
Baba Parti az ahová mentem

Barátnőm meglátott és oda szaladt
Azt mondta milyen régen nem láttalak?
Évek alatt történt jó is ,rossz is velem
De mostanra Édesanya lettem

Arca piros mosolygós, élettel volt tele
A boldogságtól ragyogott a szeme
Gyengéden simogatta kicsiny gyermekét
Mikor egy zajra kapta fel a fejét

Ekkor belépett ajtón a sógora
Könnyes szemmel zaklatottan, nem tudtuk mi oka
Nem szólt semmit, remegett a szája
Nyomasztó csend uralkodott a házba

Barátnőm a partinak hamar véget vetett
Kérdezte sógorát mire vélje eme jelenetet
Sógora sírva meséli, baleset történt ma
testvérem a te férjed nem jön többé haza

Elmondja férjére ráomlott a bánya
Nem lesz többé gyermekének Édes apukája
Barátnőm szívét tépte a fájdalom
Azt mondta ez csak egy rossz álom

Babájára néztem kinek sírásra állt szája
Mintha érezte volna meghalt apukája
Kezembe vettem, de minden hiába
Érezte a feszültséget az egész házba

Partira mentem és öröm jókedv helyett
Láttam gyötört megtört embereket
Így ért véget a tegnap esti nap
Ahol egy élet örökre megszakadt



sorkoz



Érzések


Hova fajul ez a világ
Hol az ember és az emberi érzések
Tovatűntek
Nem látjátok
Nem halljátok
Körülöttünk az emberek nyögnek
Nehéz bizony ez az élet
Hogy az érzés semmivé lett
Otthonában ül egy anya
Szegény sorsú s árva
Gondolkodik hogyan küldje
Gyermekét iskolába
Nincsen rongy mit ráadhasson
Ételük szinte semmi
Foglya fejét mit tehetne
Hisz nem segít senki
Állandóan csak robotol
Hogy napi betevőjük meglegyen
Bizony kevés a fizetés
Arra hogy mindenük legyen
Megy az úton kisfiával
Hull szivárványos könnye
Míg egy nap a gyermek így szól
Édesanyám miért búsulsz
Édesanyja nem felel
Megsimítja kicsi fejét
S mennek tovább csendesen
De a jó sorsúak nem figyelik
Sőt inkább kikerülik
Nem is hallják jó lehet
Hány ember él ilyen sorsba
S nekik könnyű nem lehet



sorkoz



Tűz


Kialvófélben van a tűz
Kicsiny már a szikra
Több ember kell hozzá
Hogy a tüzet szítsa

Nem elég beszélni
Így vagy úgy kell rakni
gyere segíts a szikrából
Tüzet lobbantani

Ne álljon a tűz mellé
Kinek hideg a lelke
Mert a tűz kialszik
nem lesz égni kedve

Fogjon össze minden ember
Hisz közös a cél
Ne csak az melegedjen
Aki odafér



sorkoz



Hiányzol


Nesz támad a síri csendben
Ablak felé kapom fejem
Gyanakodva kitekintek
Odasúgom a csendnek
Nagyon hiányzol szeretlek
Szűk szavú ének dala száll
Elillant már a köd
Remeg a fán egy kismadár
Epekedve hol a nyár
Téli fagyos éjszakán
Lelkem szárnyal hozzád
Elmerengve ülök itt
Karod oltalmára vágyom
Érezni tested melegét
Nagyon szeretlek én...



sorkoz