holloila

Holló Ila (1936-2015) költő, festőművész bemutatkozása

Vidéken, a Tisza táján, egy Csongrád megyei kis településen Csányteleken születtem. 1960 óta élek Budapesten. Tanulmányaimat kereskedelmi szakon, Kiskunmajsán és Budapesten végeztem.
Nyugdíjba vonulásomat megelőzően, az utolsó években vállalkozóként dolgoztam a XX. Kerületben. Gyermekkorom óta rajzolok. Sajnos, csak 1996 -óta festek aktívan, olajfestményeket.
1997-ben tagja lettem a Cserhát Művész Körnek itt minden évben részt vettem a Cserhát Művész Kör fesztiváljaival egybekötött kiállításain.. Ezen kívül számtalan kiállításon vettem részt Budapesten és vidéken.
1997-ben, Budapesten, a Duna-palotában rendezett jótékonysági kiállításon két darab festményt ajánlottam fel belvíz és árvíz károsultak részére. Önzetlen felajánlásomat országos emléklappal jutalmazta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete.
2000 szeptemberében és 2001 márciusában önálló kiállításon vehettem részt Gödöllőn, Az idősek otthona Folyosó Galériájában. Hálám jeléül nagy szeretettel ajándékoztam az intézménynek a Grassalkovich -kastély c. képemet. melyet szívélyes lelkesedéssel fogadtak. 2000-ben a XX. kerületi Nagy Lajos templomnak ajándékoztam II. János Pál pápáról készített portrét.
1999-ben a Cserhát Művész Kör a „Kiváló festőművész címet, 2000-ben a „Millenium nagydíjat, 2001-ben Art-díjat, 2002-ben pedig a Cserhát Nívódíjat vehettem át. 2003-ban Cserhát-díjas, 2004-ben Nívódíjas, 2005.-ben Országos II.. -díjat és Művészeti díjat kaptam. A festés mellett évek óta verseket írok. Egy könyvem jelent meg „Szivárvány „ címen.
Festményeim és verseim megjelenik a Kristály, „Délibáb” című irodalmi-művészeti lapokban.
A Délibáb 2000” és 2003 és 2006. című antológiában, valamint különböző lapokban szerepelek még irodalmi ankétokon…



Figyelemmel, a filozófiára!


„Nézzen oda János bácsi — égi tajiga !!!
hogy az Isten-csudájába került az oda”?

Kapcsolat az aggyal — a felvetődő ténnyel
körül írva, vitába szállni a lényeggel.
Parányi tudásra kell ébrednünk, melyről,
kérdés formájában sincs sejtelmünk.

Áttekinthetetlen probléma, - megsokszorozva.
meg-nemoldott kérdés rejlik, - hatványozódva.
Vágyom, vágytól remegő lélekkel, az érthetetlent felfogni,
megértés tudatával e szellemvilágban élvezni.

Föld és ég, dicső fényesség! - Csillagpalota!
Vagy jó illatú virágokkal beborult éjszaka.
Csodákat nevelő végtelen tenger kékje,
Holt víz — avagy élő mozgás útján néz az égre.

Mint kerek labda — e mozgó földgömb,
itt élünk rajta, s ki tudja honnan jöttünk !?
Gömbölyű és mégsem esünk le róla
vonzó erejével tart, örök idők óta.

Óh, végtelen föld a lábunk alatt
Te vagy a tanú, hogy éltünk honnan szakadt.

Tekintélyes múltunk az élet parányi időszaka
Jellemünk nagyszerű eredményével juthatunk tova.
Végtelen utat taposva messzire nézünk, előre!
De be kell látnunk, a végtelent — sohasem fejezhetjük be.

Budapest, 2006, január 28.



sorkoz



Feljuthattam a szivárványra
Dr. Dudich Endre neve alá Kiállítás margójára


Utam, melyen haladok lelkem küldetése,
Biztató szavait hallgatva, már nem félek tőle.
Ő, Aki már megérintette a szivárványt,
E világ emelte föléje rangját.

Ecsetem nyoma stádium,...
Szellemi háttérrel szétszóródnak gondolataim
mely átsegít az élet nehézségein.
Ő, aki képességeimet politechnikusként értékeli,
Felkínálja a „szivárványt”, mely,
a művészet útját egyengeti.

E felemelő érzéssel utam, tovább halad,
göröngyös megmérettetés helyett,
a szivárvány mutat utat.
Inspirál... feladatot kínál,
a legjobb út nyílt meg előttem,
ebben úgy érzem, szavai segítik életem.

Fejet hajtok tudományos munkássága előtt,
Emberséges mivoltáért tisztelem Őt.
Szivárványnak megfordítom fényesebbik oldalát,
Aranyszínű sugarait magam nyújtom Néki át.

Felnézek a magyar szívű nagy égre,
Tudományos munkájáért áldást kérek fejére.
Nemzedékek lelke mélyén, „megrázta a tudás fáját”,
Felborzolva így a jövő, tudósjelöltjei álmát.

Budapest, 2005. november, 21.



sorkoz



Szeretem...


„Gondolatok az emberről,
az egészséges ember értékeiről,
azokról az értékekről melyet észre sem veszünk,
amíg nincs baj körülöttünk”.

Szeretem a gondolatot..
mely annyi mindent képes teremteni.
Szeretem a szót...
amikor a gondolatot bölcsen helyre teszi.
Szeretem a fantáziát...
melyből „képes” képesség születik,
S hogy a megteremtett lét
annyi széppel rendelkezik.
Szeretem magam előtt...
a széles látókör létezését,
hogy hallhatom zúgását
és élvezhetem csendjét.
Szeretem a földet s az utat
Mely irányítja lépteimet,
Szeretem, hogy járhatom az utcát
És élhetem az életemet.
Szeretek örömömben
Sírni és nevetni,
Mely, a szomorúságot megkönnyíti
S a bánatot levezeti.
Szeretem, hogy dobogó szívvel lélegezhetek,
Hogy testi és lelki erő
Körbejárja szívemet,
Szeretem. Hogy Köztetek lehetek.

Budapest, 2005, június.



sorkoz



Vers a tavaszról és a Napról.
Cserhát Művész Kör (Impro vers)*


A hajnali pirkadatban fölkelő Nap, mint jó anya
Öleli a földet.
„Megvilágítja lelkét
ahogy a művész keresi
a tájban, a képet.
Színeivel átölel,
ihletet ad, felemel.
Felszárítja könnyeidet
aranysárga sugarának
gyönyöreivel.
Elvégezve dolgát... megpihen
és újra szólít, értékeivel.
Tavaszi hirdet, Téged követ,
göröngyös utadon virágot fakaszt,
mely beteríti lépteidet.
Bejárva megszokott útját, álmosan csukja pilláit, pihenni vágyik
a jó öreg, S az éjszaka, mint puha paplan, beteríti a földet.

Budapest, 2005, május 14.
*

Holló Ila nyerte meg az improvizációs versíró versenyt e versével..



sorkoz



Rózsaillat a levegőben!


Zárt szobából szabadulva érkezem,
varázsillat száll felém a tavaszi szélben.
Kitárul szemem a látóhatár felett,
fürge madarak villognak
ahol a lomb megtelepedett.
Tavasz váltotta a fájó telet,
fényben táncoltatja a felleget.
Arany köntösét ontja a földre,
életet, vért pezsdít ereinkbe.
Vágyom az erdőt, a tiszta levegőt,
Veled hódítani meg a hegytetőt.
Szemem pilláival szomjazom ormát,
Az ég tengerében járni hódító csúcsát.
Álmot kergetek, szárnyra kelek,
Veled indulok, s megérkezek.
Lelkes csodálattal töröd az utat,
Örömben hadonászva lelkem szívedben kutat.
Természettudományról hallgatom szavaid,
melynek ragyogását kísérik álmaid.
Együtt élvezzük szívbe markoló erejét,
Te közvetíted — s én bámulom a természet rendjét.