roza





R.Gyöngyösi Katalin Edit bemutatása

1945-ben születtem Debrecenben. Jelenleg is itt élek. Foglalkozásom aranydiplomás tanító. A tanítás mellett tevékenykedtem munkaközösség vezetőként, igazgató helyettesként. Több országos pályázatot nyertem. Pedagógiai munkámért a Magyar Köztársaság Minisztertanácsa által adományozott Kiváló Munkáért Kitüntetésben részesültem. Megkaptam a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet.
Írói munkásságom 1969-ben az Alföld Irodalmi Folyóirat tehetségkutató pályázatán való sikeres részvételemmel kezdődött, ami által felvételt nyertem az Alföld-Stúdió, a Debreceni Kör tagjai közé. Írásaim ezóta jelennek meg helyi és országos lapokban, irodalmi folyóiratokban. Több országos, egy nemzetközi irodalmi, valamint egy országos karikatúra pályázatot nyertem. Sok országos rangos helyezésben, oklevélben, a Batsányi Művész Körtől pedig két aranydiplomában részesültem. Egyik alapító tagja voltam az Alkotó Képzőművészek és Írók Országos Szövetségének. Az írás mellett illusztrációkat is készítek, festek. Eddig 40 antológia jegyzi írásaimat, egy kortárs irodalmi lexikon pedig irodalmi életrajzomat. Önálló illusztrációs kötetem a "Kétarcú rapszódia" című ikerantológiában, "Lógok csillagálmokon" címmel 2009-ben, majd "Vesztesek mezsgyéjén című kötetem 2012-ben jelent meg.





ŐSZI SANZON


Az esőverte színes leveleken
gomolyogva elnyúló köd
a tájat megülő csípős hűvös
megremegtette szomorkás lelkem.

Semmi társaként állok tűnődve
a mozdulatlanság szétterülő
sűrű indáját rám növesztette.

Kínjaim, szapora sóhajaim
keserves koloncként rajtam lógnak
megsarcolt örömeim hányódnak.

Kevés már az én gyönyörűségem
csupasz ágak közt kikandikáló
szürkés ég, kopár, kushadó vidék.

Olyan vagyok, mint a szikkadó törzsű
korhadó, kiszáradt magányos fa
földön hentergő mulandó pompa.



sorkoz



A CSEND ÉS SZERETET
Bátyám, Gyöngyösi Dániel emlékére.


Az eső esett, hullottak a levelek
szememet mosták sorjázó könnycseppek
komisz szél lengette a nyitott ablakot
és hirtelen berepítette hozzád
az utolsó borzongó pillanatot
egy szomorú angyal megkondította
az elmúlás jajongva zúgó hangját
átkelve rengeteg szenvedésen át
küzdésed partot ért, várt a Másvilág
hol szüleid, testvéred, feleséged
gyermeked ölelve ringatja lelked.
Hiábavaló lett őrült aggódásom
az Úrhoz szóló elfojtott kiáltásom
imám a pillanat késleltetéséért
a gyógyulásba való visszatérésért.
Hátrahagyott elárvult emlékeid
ráterültek lelkemre, mint árnyék a földre.
Őrizlek, ahogy sziporkázó fény a nappalt
sötétség a csillogó csillag milliárdokat
a csend, szeretet mindig összeköt veled.



sorkoz