endre





Temesi Endre Miklós bemutatása


Mohácson születtem 1940-ben. Pécsett élek ötéves korom óta. Az ELTE Bölcsészettudomá- nyi karán filozófiából szereztem diplomát. Középiskolás koromban írtam verseket, erre bátorított pécsi költőnk Bárdosi Német János is.(1902-1981) A Pécsi Művészkör egyik alapító tagja vagyok (2000. február 5.), de akkor még a Cserhát Művészkör Pécsi Írók és Költők Baráti Társasága címmel voltunk bejegyezve. Jelenleg elnökhelyettes, a Zengő-Fény egyik szerkesztőjeként munkálkodom. A lapunk is megélt tíz évet. Kiemelkedő irodalmi tevékenységért 2006-ban oklevelet, irodalmi pályázaton 2009-ben ART díjat, 2010-ben Aranydiplomát kaptam. Az utóbbi kettőt a Batsányi-Cserhát Művész Kör adományozta. Több mint négy évtizedet töltöttem el a tanári pályán Pécs egyik 150 éves, (1857-2007 jubileum) gimnáziumában.





A golyó halántékon találta …


Megtépázott idegek húrja,
Szegény hazánknak örök búja,
Gróf húzta a ravaszt!?
Mikor fáradt remegő kezed,…
A császár már nem adott neked,
Szebb és újabb tavaszt.

Ment a golyó állíthatatlan.
Reményeid, már mind romokban,
Országod sírt sokat!
Örökségednek minden szava,
Szívünk mélyébe bevasalva,
Őrzi örök álmodat.

Mindennapi imádságod
Szent hazánk, a Te oltárod,
Leend nagy a magyar!
Becsültessük meg a nevét,
Hogy elvegyük bárki kedvét,
Ki hazát nem akar!

Bár láncok által bilincselve,
Polgári erény tiszta vére,
Szabadabb létre hív…
Ha romlik a tiszta erkölcs,
A Hitelnek minden szava bölcs,
Mit ér a fájó szív?

Legbiztosabb vezércsillagod,
A hazaszeretet, tőlünk várod,
Te legnagyobb magyar!
A Lánchíd ott, a Duna parton,
Akadémia Pest oldalon,
Gőzhajó, Duna kanyar…

A messze-vivő álmok szépe,
Lóverseny, kaszinó, ország-képe,
Tedd naggyá a magyart…!
De jött a végzetes pillanat,
Döblingben, ott az elméd alatt,
Meghúztad a ravaszt!

Széchenyi! Álmod örök élet,
Fekete lőpor füstje végett,
Már Nagycenk hívogat-
És minden sorod örök érték,
Szellemed nagyra becsülték,
Ápoljuk sírodat.

2010. április.

Széchényi István halálának 150 évfordulójára
-Széchenyi emlékév-
{A Cserhát Művészkör kiírt pályázatára -
A versért Aranydiplomát adományozott }



sorkoz



Gondolataim a Margitszigeten


Selymes, fekete fátyollal borít az idő múlása,
Én elgondolkodva ballagok egyedül.
A lélek harangja, ó jaj! nem csendül fel,
Itt állok némán, egy levél se rezdül.
Nincs szerelmem, csak árnyékképe látszik
A csillogó Dunán, hová lettél Múzsám?
Elcsaltak tőlem virgonclelkű szépek,
Cserepesre fújta vigyorgó szél a szám.

Miért hagytál el? hová vitt a végzet?
Vagy talán nem voltam hozzád méltó?
Vagy talán való? Ah, -nem vagyok szélhámos!
Légy hát mással, ha neked Ő jó.

Egyedül csak a halvány sejtelemmel,
És semmi mással, mert kietlen a világ.
Gyümölcsöt hoz egy fiatal fa még,
Avagy elfagy rügyekkel egy faág.



sorkoz



CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE!
(Bujdosó, száműzött?)


Zászlódra írtad Nagyságos Fejedelem.
Kiáltványban tudattad, lett veszedelem. …
Trónfosztásodat,
Dicső szándékodat,
Ónod dübörögte. …
Lobogód, a szabadságért lobogott,
XIV Lajos sem hazudott, …
Szabadságod, - nyögte.

Sáros grófjaként udvarában voltál,
Marsallal, hercegekkel vacsoráztál.
A Habsburg keresett,
Az ügynök csak lesett,
Pallóst kért a hóhér.
Már Versaillesből is talán menned kellett,
Grosboisban vallásos írásra még tellett,
Kamalduliaknál a bér. …

Bizton maradhattál volna meditálva, …
Ange Gabriel hajóra nem szállva,
Marseilles-kikötőben.
Még nagy reményedben, …
A kardod várt reád! -
Bujdosók lengyelhonból írták a levelet,
Hogy lehet még harcod, sikered,
III. Achmed ad új hazát. …

Nagy török sereg élére állva, …
Erdély szabadságát vissza várva,
Kedves Tündérország. -
Óh drága szabadság,
Török lett a barát. …
Török ígéretek sajna hiú volta,
Európa és a nagy külpolitika,
Nem adta Erdélyt, s a hazát!

Porta adta: a Márvány-tenger partján,
Tekirdag város keleti oldalán,
Az örmény negyedben,
Huszonnégy ház bérben,
Lakóház, kápolna.-
Tengerpartról fel-fel keskeny kis utca,
„Magyar király”-nak már édes otthona,
Fejedelem sorsa. …

Nincs már jobbágyharc a Habsburgok ellen,
A nemesség is már, maradhat tétlen.
Csak a janicsár-század,
Őrzi kényszerű várad, ….
Nagyságos Fejedelem.
Csáky Mihály, Bercsényi, Forgách Simon,
Már messze, messze, a drága magyar hon,
Szultáné a kenyerem!

Nincs már helyem, a keresztény világban,
Versaillesi napok csodás pompájában. -
Párizsi kurucok,
Rokokó farsangok,
Már nem szédítenek.
Rodostó lett az emigránsok fészke,
Európa szellemének reménye, …
Már nem kell senkinek!

Bujdosó kurucok, magyarok tanyája,
Temető kertemben, sírok sokasága.
Lelkem tüze égett,
Szegény hazám végett,
Immár itt halunk meg!

Fülöp spanyol király adta díszruhában,
És három napig ravatalon Sztambulban,
Anyámmal a Szent Benedek,
Jezsuita templomban. -

Jött az új kor, Ferenc József engedélye.
Letűnt korszakok történelmi emléke. …
Hamvaid otthona,
Kassán a Dóm maga,
Király, nemzet, egyesül.
Nagy Rákóczi, Vezérlő fejedelmünk,
Isten, Haza, Szabadság, szerelmünk,
A haza nagyra becsül.

{1711. május 1. Fegyverletétel napján}



sorkoz



Rákóczi Nagyságos Fejedelemhez


Megérkeztem, - már elhagytam várost,
Melyet imádtam, dalolva szerettem.
A végtelen Alföld melyre úgy vágytam,
Gyönyörűségét szívembe véstem.
Távoli róna, nyíló bércek szirma,
Égi szépségek, drága kincseim,
A világon nincs, még egy ország
Mely így kifosztott, drága népeim.

Mivé lesz a nemzet?…Magyarok teste,
Ha vészes keselyük körülkeringik?
Alkalom adtán lecsapnak rája,
Hiába harcoltunk cseppnyi vérünkig?
Mivé lesz e nemzet? Szóljál! Mivé?
Ha elcsügged karod, elméd kárba megy…?-
S a megbilincselt lelkek mondjad, kié?

Ne engedd Rákóczi szegény országodat,
Labancok kezébe galádul adni.
Hogy maguk gyomrára hasson az élet…
Mi csak nyomorra fogunk feltámadni?
Milliók népe, te drága magyar hon,
Érző szívek rettegő serege!
Lesz még idő! Mikor egy akaraton
Szól a dicsőség halhatatlan rege.

Lesz még idő, mikor ássuk a sírgödröt,
E népnek átka telíti meg azt.
S bennük a lelkek, melyet kígyók marnak,
Felnyögve néha, sóhajtva a panaszt.
Ne legyen az magyar, ki imádkozna értük,
Hogy elszálló lelkük kapjon kegyelmet.
Jobbágy népemmel leborulva kértük,
Ne hozzanak ránk újabb veszedelmet!

És mondd, maroknyi Árpádnak nemzete,
Hajlottak a szóra? … A könyörületre?
Hogy könnyítsenek kinek vérét szívták…
Napnyugtát festenek belőlünk az égre?
Levették-e a terhet sebzett vállunkról,
Hogy nyújtózzunk egyet a roskadás előtt?
Meghallgatták a panaszt mely a néptől jött?
Köszöntöttek tán, hogy boldogság eljött…?

Lesz még egy új kor, mely a mi korunk lesz,
Mert e hazában csak szabadon élhetünk.
Nem megalázva, összetört lélekben
Folyna megcsapolva drága kevés vérünk.
Lesz még egy új kor, mely fel fog vidítani,
És már új nemzet lesz, ez a magyar hon,
Rákóczi népe, hát légy egy akaraton!



sorkoz



Egy nap mindannyiunké. A költészet napja.


A költészet napja gondolnám, hogy mindenkié. Tudjuk, hogy nem piros betűs, de országos ünnep. A költészet olykor mindannyiunké. Melengette szívünket már óvodás korunkban is, mikor csetlő-botló hangocskán ovi-verset mondtunk szüleinknek, egy kis vidámságot, örömet szerezve.
És jöttek feltartózhatatlanul az iskolás évek. Ünnepségek, születésnapi nagy verses felköszöntések, baráti összejövetelek nagy pátosszal mondott versek estéi. Jöttek az ifjonti hév szerelem perceinek, óráinak gyönyörű vers csokrai amit elmondhattunk, talán így igyekezve, féltőn-komoly örök szerelmet vallani.
A szép gondolatok mindig ott lapultak szívünk mélyén, talán a mindennapok perceiben: örömteli, vagy halálos sóhajtásaiban, az utca forgatagában, vagy a park fái alatt a padon ülve, egy kicsit elmerengve. De volt kinek versszakokká váltak az érzések, másoknál csak az érzés maradt, örök érzés, kimondatlanul.

A versek hozzájárulnak mindennapjaink szép, életerőt adó küzdelmeihez, máskor az élet megrendítő fájdalmait enyhíti, Szeretetteink elvesztése, a halál megrázó pillanatai, a bánat, keserűség, féltés, vigasztaló, a sorscsapáson átsegítő versek talán megnyugvást, megkönnyebbülést jelentenek. És van akinek életében csak egy pillanatra érdemes a vers és van akinek mindennapjaiban jelen van: születéstől az elmúlásig. Ady: Az Úr érkezése c, versében „Mikor a lelkem roskadozva vittem / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.”

Vannak akik számára a költészet nem szükséglet, csak a „pénz-élet.” Keserűen írja Molnár Miklós: Kilúgozott emberfők-vagy lélek és szabad nép c cikkében a térhódító globalizálódó világról: „Szerezd meg minden áron-e javakat és ne törődj semmi mással! Csak akkor érsz valamit ha birtoklod amit eszményi tárgyként eléd tárnak.” Kántor Péter: Létezik egy kapocs c. cikkében: „Vannak költők akik úgy készülnek erre a napra mint a háziasszonyok a karácsonyi ünnepekre sütik-főzik, csomagolják, küldik versüket postán, faxon, e-mailen.” A világ tele van költőkkel és éppúgy mint a művészet kiirthatatlan az emberekből. Weörös Sándor: „Az írás nem más mint egy csomó akarat.”

És van akinek életszükséglet a költészet. Érti és érzi, hogy ápolni, félteni, védeni kell „az agypasszírozó ütésektől.” „Az emberek fejét nem simogatni hanem ütni kell.” Vagy micsoda cím, Csaplár Vilmos: Magyarország, Te Dög! Mást mond, Ramun cue Romano (spanyol) „Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot / …Magadra hagytunk Tégedet! / Kicsiny húgunk, te drága Magyarország!”
Dér Győző: Az én családfám c. versében: „mert magamat emésztve / foggal és körömmel kapaszkodok / szülőföldembe és a tápláló gyökérbe.” Vagy Veres Péter: Én nem mehetek el innen címmel gyönyörű sorai: „Én nem mehetek el innen soha-sehova, / nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pénzes barátom. / millió sárbaragadt paraszt a szomszédom, / ezeknek a sorsa az enyém s az is marad örökre./…Lábommal bokáig járok a magyar sárba, / …gondjaim lehúznak a földre, vágyaim fölemelnek a felhők fölé, / nincsen más számomra, mint emésztő töprengés, forró vágyak és kemény akarat: / ide kell hoznunk a nagyvilágot, / ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes, és amit érdemes.” 1939. Hölderlin (1770-1843) a nagy német romantikus vallja: „Az ember költőien lakja a földet.”

Magyar óra. Verstan. És talán ismerős: a tizenkettes Zrinyi sor, Balassi-strófák felező tizenkettesek, tízesek, nyolcasok, páros, kereszt, félrím, ölelkező, visszatérő, ráütő, közép, belső rímek, aztán, a görög-római időmértékes verselés: hexameter, disztichon, jambikus, trocheus, spondaeus, anapestus, glükóni sorok. stb. Micsoda verejtéke a diákoknak. Magyar tanárunk meg anno 1958-ban lazán kérdi: „Na mi a vers címe és ki írta? A vers áll: két alkeusi sorból, egy ötödfeles jambusból, egy pindarusi dactylusból.” Nehéz mint a matematika, de azért tudtuk. Ez Berzsenyi: A magyarokhoz c verséről van szó. Ezt is csak azért, mert leírtuk az órán.

A költészet napja József Attila születése napjához, 1905. április 11-hez kötődik.
Kőrösi Csoma Sándor a „székely nemzettség szülötte” ezen a hó, és napon hunyt el 1842-ben. Dardzsilingben. Széchenyi hatalmas erejű és szívbemarkoló sorai utalnak a világhírnévre szert tett orientalista és nyelvtudósra. Juhász Gyula: Ének Kőrösi Csomáról, c. vers tudósunk legművészibb versbeli megörökítése.(1923.) Vagy Áprily Lajos gyönyörű verse: A zarándok
(1934) Néhány sor idézet: „Néztem, komor hegyeknek hogy feszül, /s hervadt pusztákról hogy lép át a hóba./ Nyugati ködben messze elmaradt / a nagy lázakba zsibbadt Európa. / S még mindig ment és óriásira nőtt: / égő zarándok, vakmerő apostol. / Míg elnyelte a magasság s a csend: / Himalája, a roppant kőkolostor.”

József Attila életművét komoly kötetek tucatjainak tudományos alaposságú kutatói tárgyalták már. Pl. Fenyves Marcell: József Attila Verselemzések. (Puedlo Kiadó 2001.)
Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931) Külvárosi éj (1932) Medvetánc (1934) Nagyon fáj (1936) verskötete az utolsó, az egyéni és közösségi fájdalom az elhagyatottság, a szenvedés is megszólal lírájában. Versei, lírájából fakadó humánum, hazaszeretet, kiállás a mindennapok embereiért nem halványul el napjainkban sem. Bukj föl az árból (1937) c. versében: „Ijessz meg engem Istenem, / szükségem van haragodra. / Bukj föl az árból hírtelen, /ne rántson el a semmi sodra. /…és úgy nézek farkasszemet, / emberarcú a hiányoddal.” Költői pályája 1922-ben 17 évesen kezdődött igazán mikor Juhász Gyula bíztatására és meleghangú előszavával megjelenik első kötete a Szépség koldusa (1922), melyet Szegeden adtak ki. „Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam”- írta később önéletrajzában.

Költészete kifejezi, hogy a költészet nem lehet magánügy, minden nemzedékben akad olvasója. Ős patkány terjeszt kórt c. verse. … „S mégis bízom. Könnyezve intelek, / szép jövőnk, ne légy ily sivár! / Bízom, hisz mint elődeinket, / karóba nem húznak ma már. / Majd a szabadság békessége / is eljön, finomul a kín-/ s minket is elfelednek végre / lugasok csendes árnyain.” Eszmélet 12x8 soros versét olvasd! „az eddig elért költői eredményeket összegző és a folytatást is jelző költemény hónapokon át íródott ”
Vagy talán a lírának nem lenne létjogosultsága a mai kor száguldásában, hangulatában, érzésvilágában? Vagy Baudelaire (1821-1867) francia költőnek lenne igaza? A „Költő bukott angyal aki az égre emlékezik.” Szomorú sorsa volt, miután elherdálta örökségét, bohém ifjak életét élte. Fő műve a Romlás virágai (1857).

Költészet napját 1964 óta minden év április 11-én tartják.
Micsoda dicsőség, hogy 1859-ben jelent meg az első költészeti antológia olasz nyelven. A magyar irodalom virágoskertje címmel. Még a két világháború között sem akadt olyan európai ország melynek irodalma költészete ismertebb lett volna mint a magyar. Köszönhető ez jobbára a fiumei születésű kétnyelvű írók és költők egész sorával. Silvio Gigantétől –Ignazio Bellán át Paolo Santarcangeliig. Vagy Sárközy Péter professzor a római La Spanienza egyetem magyar tanszékvezetője, - szerkesztője annak a Flóra-ciklusnak is mely József Attila szerelmes verseiből ad válogatást, a Milánóban élő Tomaso Kemény fordításai alapján. Legtöbb szerelmes verse Flórához szól, akit 1937-ben hozta össze a sors. 1999-ben az angol könyvpiacon új József Attila válogatás jelent meg. A Texasban élő, angol születésű költő Frederich Turner fordított magyar partnerével Ozsváth Zsuzsával. Timár György: Kései sirató címmel. József Attila válogatott verseit fordította franciára. A francia Christophe Dauphin : a nagy testvér, József Attila egy lángoló világ sebe kitűnő tanulmánya jeleníti meg a francia olvasóknak a magyar lírát.

A Lázadó Krisztus c. verse miatt istenkáromlás címén perbe fogják, de felmentik. Külvárosi éj, Téli éjszaka, Elégia, (1933) Óda, (1933) A város peremén, Szabolcsi Bence szerint »angol balladaformát« mutató dallamos költemény, ellenállhatatlan lendület, szinte indulószerű totalitása, erős sodrása van a versnek.” „Ne légy heves, / munkádon ugyis más keres.” Vagy Nem én kiáltok, a föld dübörög Közvetlenül találta meg az utat olvasók szívéhez. Nagyon fáj (1935) utolsó verseskötete az egyéni és közösségi fájdalom, az elhagyatottság, s a szenvedés is megszólal a magyar líra egyik nagy képviselőjétől. József Attilán keresztül megérthetjük az ő sugárzó tisztaságát, az embert, a hűséget, hazaszeretetet, a humánumot, melyet hirdetnie kell a költőnek, a költészetnek. Például ahogy tette Sajó Sándor (1879-1933) Magyarnak lenni c. versében. „Féltőn borulni minden magyar rögre, / S hozzátapadni örökkön-örökre.” Dsida Jenő (1907-1938): Psamulus Hungaricus (1940) költeménye, a közösségi hűség, történelmi felelősség szigorú erkölcse szólal meg: „Vagy félezernyi dal megírtam / s e szót: magyar, /még le nem írtam. A magyarságért való aggódás és összefogás: „Székelyek, ott a bércek szikla-mellén / üljetek mellém! // Magyarok ott a Tisza partján, / magyarok, ott a Duna partján, // magyarok, ott a tót hegyek közt, // s a bácskai szőlőhegyek közt, // üljetek mellém!” Juhász Gyula (1883-1937): Idézzük őt c. verse. „Kikűzdve a magyarság igazát.”

A költészet messzi időkre nyúlik vissza. A Sumér irodalom ma ismert alkotásainak jelentős többségét már ie. 2. évezred elején jegyezték le. Komoróczy Géza: A Sumér irodalom kistükre, (1983.) c. könyvében: Damu siratása: „A távoli földön lévőért jajszót zokogok, / fiamért, a távoli földön lévőért jajszót zokogok.”

A mi világi tárgyú költészetünk első emléke egy névtelen szerzetestől való, aki elsiratta 62x5 soros rímes strófákból álló versével a tatároktól pusztított Magyarországot. Siratóének Magyarországról mikor a tatárok pusztították. (1242) „s nem tűrsz bántást bosszulatlan / igazságod mérlegén. ....Nem csoda, hogy leverettek, / halálnak prédái lettek, / mert a köznép s a nagyobbak / jó erkölcsöt megrontottak / s bűnben éltek mindenütt.” Latinból, Vas István.

Az Ómagyar Mária–siralom (1250.) körül. 1923-ban vált ismertté. Kétütemű sorokban írt vers a keresztfa alatt álló fájdalmas anya kesereg szent fia szenvedésein és „igazságtalan halálán.” „Kegyelmezzetek fiamnak, / nem kell kegyelem magamnak! / Avagy halál kínjával, / anyát édes fiával / vele együtt öljetek!” (12. versszak) Olvasható Vizkelety András: Világ világa, virágnak virága kézirattár, (1986. 38. o.)
Árpádházi Szent Margit zsolozsmája 1276-1320 között:… „Örülj, vígadj magyar haza, / hogy Krisztus hozzád ily kegyes, / van már, ki érted szólana, / és üdvös pártfogást keres / „…Csanád Béla fordítása latinból. Hagymási Bálint: Magyarországhoz (1509.) „Boldog lehetsz szerencsés Magyarország, / derűs éghajlat fürdeti tájad, / kerek világon sehol gazdagabb a föld.”

De sorolhatnánk Tinodi Lantos Sebestyéntől az első jelentős magyar költőnő Petrőcz Kata Szidonia (1664-1708) életén át a kurucz költészet, a rokkoko irodalom, az első magyar szonett íróig Faludi Ferencig (1704-1779) megemlítve az irodalmi népiesség első alakját gróf Gvadányi József (1725-1801) urat is. A lovasgenerális népies epikája: Egy falusi nótáriusnak budai utazása 1790 költeményében a hazafias, az ősök romlatlan erkölcseinek magasztalója. Baróti Szabó Dávid (1739-1819) Panaszos indulat, Egy ledőlt diófához (1791) c. versében az ősi harcos erényeket, a nemesi-nemzeti tudatot erősíti meg. És itt van még néhány papköltőnk: Révai Miklós, Ányos Pál, Virág Benedek. Pálóczi Horvát Ádám (1760-1820) megszervezi a dunántúli írónők körét. Népszerűsítő irodalom: Péterffy Ida: Pálóczi Horvát Ádám Szántódon (Szántódi Füzetek I. 1980. 90.) Tüskés Tibor: Szántód az irodalomban. (Szántódi Füzetek VI. 1981. 106.) Batsány János (1763-1845) Ismert: Franciaországi változásokra Kisfaludy Sándor (1773-1844) Sümeg, Badacsony, Szegedy Róza- ház. Regéi pl: Csobánc „Ülj mellém a kandallóhoz! / Fel van szítva melege; / Csobáncvárról, édes kedves, / Ím! halljad, egy agg rege: / Mult szüretkor Badacsonyon / Ezt muzsámtól vettem én, / Egykor midőn magam bolygék / A hegy szirtes tetején.” Csokonairól (1773-1805) nem is beszélve. Néhány verscím az ismertek közül: Magyar! Hajnal hasad!, A tél, A szabadsághoz, Egy tulipánthoz: „Hatalmas szerelemnek / Megemésztő tüze bánt: / Te vagy orvosa sebemnek / Gyönyörű kis tulipánt.”… Zsugori uram, Szegény Zsuzsi a táborozáskor, A tihanyi echóhoz, A reményhez

Lépve Berzsenyi Dániel (1776 -1836) három csodálatos verséhez: Levéltöredék barátnémhoz, A közelítő tél, Az én kegyesem, Fohászkodás c. versének utolsó szakasza a niklai családi sírkő oszlopba vésve: „Bizton tekintem mély sírom éjjelét! / Zordon, de oh, nem lehet az goonosz, / Mert a te munkád: ott is elszórt / Csontjaimat kezeid takarják. A Magyarokhoz III. c verséből: „Romlásra indult hajdan erős magyar! / Nem látod, Árpád vére miként fajul? / Nem látod a bosszús egeknek / Ostorait nyomorult hazádon? … Most lassú méreg, lassú halál emészt. /… Így minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, mely ha megvész, / Róma ledűl s rabigába görbed. /” Gondolkodj. Czuczor Gergely (1800-1866) benedekrendi szerzetes, Vörösmarty követője, a Riadó c. verse (1848) miatt a Kufstein várfogságra, börtönbe került, 1850. április 17 – 1851. május 22-ig. vasban. A vers refrénje: „Szabad népek valánk s azok legyünk!” Igaza volt Szolzsenyicinnek: Helyt állni az igazságért? Semmi! Azért ülni kell! Az Itélőszék elött c versében „a belső szabadság és függetlenség maradandó forradalmi vallomását örökíti meg”- írta a versről Cs. Varga István. „Hogy hazámat ne szeressem, / A bitorlót meg ne vessem: / Hatalom nem teheti! // Hogy hazámat megtagadjam, / Megvetés jelét, hogy adjam: / Azt sem követelheti! // Főbe lőhet, nyakaztathat, / Bitófára felakaszthat, / Ő erősebb tegye meg. // De az érzelem honában, / Keblem titkos templomában: / Én urat nem ismerek!” …”Dicső emlékezetét nemzete is szívébe zárta,” - írta róla Zoltvány Irén 1899-ben. Bajza József (1804-1858) Ébresztő c. (1845) versében: „Ébredj nagy álmaidból, / Ébredj Árpád fia! / Fölkelt a nap: hazádnak / Föl kell virulnia …/ A felriadt kor ismét / Igényli szívedet: / Vért nem kér, csak hazáért / Égő szerelmedet .// Igényli, hogy becsüljed / Honod külföld felett: /…/ Ó nemzet, nemzet, eszmélj, / Becsüld meg tennmagad, / Gyilkold le szolgavágyad, / Mely külföldhöz ragad.”

Garay János (1812-1853) Szeresd magyar hazádat c. versében így ír: „Szeresd magyar hazádat, / E szép magyar hazát! / Mely gyermekeidnek éltet, / Neked végnyugtot ád.” /
Báró Eötvös József (1813-1871) Politikus, államférfi, költő és szónok, közoktatásügyi miniszter 1848, 1867-71-ig. Búcsú (1836) c. versében: „Isten veled, hazám, bátrak hazája / …S óh én szeretlek néma bánatodban, / Hazám, szeretlek könnyeid között. Én is szeretném (1846) c. versében:… „Fajom keserve hangzik énekimből, / Dalom nehéz, koromnak jajszava. // …Kit nem hevít korának érzeménye, / Szakítsa ketté lantja húrjait..”/
Tompa Mihály (1817-1868) máig sem foglalja el az őt megillető költői helyét. Allegórikus versében: A madár fiaihoz a - Pusztán c versében így ír: „De a magasból földre von le / A súlyos fájdalom, / Fenn még jobban elédbe tünvén / A sors-alázta hon.” / A gólyához (1850) c. vers az örök fájdalom, kétségbeesés: „Neked két hazát adott a végzeted; / Nekünk csak egy-volt! az is elveszett! /… Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, / Mint oldott kéve, széthull nemzetünk”…! Petőfi: „Európa csendes, újra csendes”, Jött a halál” „Szörnyű idő” „Élet vagy halál” c versből: „Ha nem születtem volna is magyarnak, / E néphez állanék ezennel és, / Mert elhagyott, mert legelhagyatottabb / Minden népek közt a föld kerekén.” Magyar vagyok c. vers, a ma emberéhez is szól. Utolsó versszaka: „Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, / Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! / Itt minálunk nem is hajnallik még, / holott máshol már a nap úgy ragyog. / De semmi kincsért, s hírért e világon / El nem hagyám és szülőföldemet, / Mert szeretem, hő szeretem, imádom / Gyalázatában is nemzetem!” A szabadságharc leverése után küzdő, kétségbeesett, néha reménykedő érzelmeknek adott hangot. Lévay József (1825-1918) Mikes, Rodostó, 1758 c. versében: „Itt eszem kenyerét a török császárnak: / Ablakomra titkos poroszlók nem járnak // Éjjeli sötétben Hallgatni beszédem // Beárulás végett. … - de legalább szabad // Levegővel élhet!” A bánat, szomorúság, honvágy, reménység, a hűség áthallanak a költeményben mikor írja: „Egyedül hallgatom a tenger mormolását, // Tenger habja felett futó szél zúgását, // Egyedül, egyedül, // A bujdosók közül // Nagy Törökországban”…Arany, és a magyar irodalom halhatatlanjairól könyvtárnyi anyag várja az olvasót.

Megérintette a technika, a nagyváros. De mit is kezdene, mit is értene a ma rohanó globalizálódó világból? Mit is szólna mindehhez? A 21. század kihívásaihoz, amikor már „nyelvi törvényt” kell hozni 2003. január elsejétől, mert hazánkban sajnos harcolni kellett azok ellen akik természetesnek vették az „idegen szavakkal való elárasztását az üzletek portálján.” A törvény lényege, minden kirakatban, üzletfeliratban stb. az idegen szavak helyett vagy ugyanakkora betűkkel ki kell írni magyarul is a feliratot. Kivétel a régen meghonosodott latin szavakat.
És itt van a mobil telefon, Internet. Küldhet, fogadhat e-maileket, használhat Wap szolgáltatást, Google keresőt, CD adattárt, számtalan adathordozó közül választhat, küldhet SMS-t, Faxot, DVD-re írhat, másolhat, tanulhat szövegszerkesztést, Corelben szerkeszthet, rengeteg számítástechnikai bravúrt ismerhetne.

Ha élne rádöbbenne, hogy nem sokat változott az 1930-as évek Magyarországa. Újabb proletárok, munkanélküliség, idegen tőke, lepusztult lakótömegek, lakótömbök. „Három millió koldus országa,” országos szegénység, kizsákmányoló neoliberális kapitalizmus, új nemzetközi cégek, globalizáció, és máris itt van: „nemzetközivé lesz holnapra a világ” Internacionálé! Igaz, finomul a kín olvasható versében. Lehet, hogy nem írt volna Rákosiról dicsőítő sorokat, talán ő is fellázadt volna 1956-ban, lehet, hogy börtönnel, elhallgattatással jutalmazták volna verseit. „És ahogy Petőfit sem tudjuk elképzelni öregnek, úgy József Attilát sem.” - 32 évet élt.

Bécsben sógora támogatásával megismerkedik Karsák Lajossal, Déry Tiborral, később legjobb barátjával Német Andrással. 1926 Párizs, Sorbonn, néhány franciául írt verse megjelenik különböző lapokban. Déry Tibor a szemtanú írja: „Harmad-negyedmagával lakott szűk manzárd szobában élvezte a könnyű szegénységet.” Kosztolányi is sokra értékeli tehetségét. Verseit közli a Népszava, Pesti Napló, a Nyugat, a Toll, az erdélyi Korunk, és más lapok.
Nincsen apám se anyám (1929) c. kötete a „polgári-költészet-táborral” való szembefordulás, az egykor apaként tisztelt „Babits Mihály meggyűlölte, engesztelhetetlenül visszautasította Attila közeledését.”

Nagy lelki megterhelés érte mikor 1936-ban megjelent utolsó verses kötete a Nagyon fáj és mindössze néhány kötet vásároltak meg a könyvesboltokban. A Baumgarten-díjat Babits Mihállyal való összekülönbözés miatt nem kaphatta meg. Később kibékültek. Csak segélyben 1936-ban, jutalomban 1937-ben részesült. Életében egyszer kapott pénzjutalmat 1937-ben.
A Baumgarten-díjat is csak halála után kaphatta meg 1938-ban.
Azonban a József Attila díjat 1950-ben alapította a Minisztertanács, a Baumgarten Alapítvány megszűnése után. 1950–1989-ig április 4-én majd 1990-től március 15-én évente 8-10 írónak, költőnek irodalomtörténésznek, műfordítónak adják át a díjat. 1992-ben újjáalapították; az adományozás hatályos rendjét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egy 1999-es rendelete szabályozza. -

Költészet napja. József Attila költészete semmit sem halványodott. Talán ma érvényesebb mint valaha. „Szocialista költészete”: Döntsd a tőkét, Nyár, Favágó, „Hazafias költészete”: A Dunánál, Nem, nem, soha (1922), Pogányos hitvallás magyarul (1922), Juhász Gyulához (1922), Bús magyar éneke (1922), Áldott légy jó Magyarország (1923).
Utolsó versek közül a búcsúzás hangján szólalt meg: „Íme hát meglelem hazámat, / a földet, ahol nevemet / hibátlanul írják fölébem, / ha eltemet, ki eltemet…”
„A költőt 1932-ben egyre gyakrabban foglalkoztatta betegsége, a freudizmus „új tanai” melyeket pszichoanalízis során megismert. Háló c. verse az első, tárgyilagos önelemzés, melyben egyetlen mozdulattal rajzolja fel emberi-költői sorsa sivárságát a skizofrénia lélekbomlasztó közelének rettegésében” Olvasgassuk verseit a mindennapokban
Életében megjelent kötetei: Szépség koldusa (Szeged, 1922). Nem én kiálltok (Szeged,1925), Nincsen apám se anyám (1929), Döntsd a tőkét ne siránkozz (1931), Külvárosi éj (1932), Medvetánc (Válogatott költemények 1922-1934), Nagyon fáj (1936).

1948-ban posztumusz Kossuth díjban részesült.

Halála után kezdődött igazi ismeretsége, általános közönségsikere.

1937. december 3-án hunyt el, 32 évesen.

És magunkról
Itt van 2010. A Költészet napja. Kezdetben 2000-ben, még Cserhát Művészkör: Pécsi Írók, Költők Baráti Társasága összejövetelén is emlékeztünk a Költészet napjára. Tíz éve annak, hogy megalakultunk, 2000. február 5-én. Két év elteltével 2002. február 12-én már önálló, Pécsi Művészkör: Írók, Költők Baráti Társasága címen lettünk bejegyezve, mint egyesület.

Büszkék vagyunk mindannyian, hogy körünkből önálló verses kötettel jelentek meg, néhány kiemelés, a teljesség igénye nélkül:
F. Horvát Ibolya (a Művészkör egyik alapítója, elnöke): A csend kiáltása (2000. 142.), Fényekbe tévedtem (2005. 142..); Kersák József: Szonettkoszorú a végtelen képzeletszárnyán (1998 15.); Megszólaló gondolatok (2000. 132.); Magasság és mélység (2005. 166.); A meggyötört virágzás (2010. 158.) Takács István: Farsang és szerelem (2001. 112.), Rozvány György, Esti füstölő (1999). Azulékjók Cristo Rei kertjében (2000. 64.). Gyökérriadó (2000. 137.) Papp János: Mint apálykor átázott homok (1996). Magyarság (2000). Lénárd József, A táncoló képzelet (2002. 78.), Aradi vértanuk emlékére (2002. 36.), Köves L. Imre: Ezredvégi karrier, (2003. 138.), Borura derű (2003. 208.), Nyolcvan év emlékei (2005.132.). Három kötet novellák, elbeszélések. És Kiss László György alapító, volt elnökünk, ma örökös tiszteletbeli elnökünk, verses füzetei mindannyiunk tetszését elnyerte: Csak szólni jöttem, (64 o. 64 vers); vers idézet: „Csak szólni jöttem, nem prédikálni. / Nem lángsugár karddal hadonászni, / Csak szólni jöttem! Vigyázni, piciny // fészkeket cicomázni, fénybe mártott / szavaimmal világolni lelkeken. / Csak szólni jöttem. /.. Szökik velem az idő (64. 63 vers); Ez itt a Te időd (64. 62 vers); Életmalom (64. 63 vers); Fénycsobogó (60. 57 vers); Félig minden igazság (64. 63 vers); Evangéliumi szonett-koszorú (16. XV. szonett)
D. Nagy László: Mecseki szelek szárnyán (Válogatás, 2005. 95), Lieber Ilona: Köddé vált álmok (2007.) Rutzné Leipám Edit: A szeretet szava (2008. 99.), Klenczné Földi Irén: Szentkristóf avagy platánpatkó Társasálom avagy regény, (2007. 304.) Hétpettyes Válogatás első 75 évem verseiből (2008. 320)

2003-ban kiadtuk, a Zengő-Fény antológiánkat 151 oldalon, 61 költő verseivel. (2003. május 14.). Természetesen negyedévenként megjelent lapunk is, Zengő-Fény címmel. Szerkesztőbizottság tagjai: pl. 2002. II. évf. 2. sz. Főszerkesztők, Kiss László György és F. Horváth Ibolya. Szerkesztők: Kersák József, Pap János, Lénárd József, Temesi Endre Miklós.
2010-ben ugyancsak megjelenik antológiánk a Pécsi Művészkör: Írók, Költők Baráti Társasága mint egyesület megalakulásának 10. évfordulójára.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

2010. április.

Temesi Endre Miklós
elnök h.



sorkoz