drotleff



Drotleff Zoltán bemutatása


1940. dec. 27-én születtem Marosvásárhelyen, értelmiségi családban. Iskoláimat Budapesten végeztem, s itt szereztem gépészmérnöki diplomát.
1975-ben megnősültem, Székesfehérvárra költöztünk, ahol ma is élek s alkotok.
Három gyermek édesapja vagyok, feleségem dr. Szlány Judit fogszakorvos, aki 2010. máj. 25-én elvirágzott ebből a világból, e tragédia íratta első verseimet.

Eddig megjelent könyveim:

"Téli virág" versek, Accordia kiadó (2012)
"Dinka Hanna" gyermekversek, Accordia kiadó (2012)
"Tán igazak álmaim" versek, Rím kiadó (2013)
"Szeretet ösvényein" versek, Accordia Kiadó (2013)

2014-ben fog megjelenni:

"Hanna, hol vagy?"gyermekversek, Accordia Kiadó
"Lepréselt virágillat" válogatott versek, Rím Kiadó

Jelenleg még 2 kötetnyi kiadatlan új versem van, melyek várják az anyagiakat, hogy megjelenhessenek…

Publikációim:
"Arcok és Énekek" 2012 és 2013 antológiák, Rím kiadó
"Lelkünk ünnepnapjai" Montázsmagazin antológia (2014), Wing Kiadó
"Utak, arcok, művészetek" Krúdy Irodalmi Kör antológia (2014), Bíró Family Kiadó
"Magyar szívvel" MAIT antológia (2013), RB-Bindex Kft

Folyóiratok:
"Délibáb Irodalmi Művészeti Folyóirat"
"Kláris Irodalmi-kulturális folyóirat"
"Kelet Felől" Irodalmi, Művészeti és Társadalomtudományi Folyóirat.

Tagja vagyok több irodalmi körnek. (Batsányi Cserhát, Váci Mihály, Élhető Világ, Krúdy Gyula, stb.)


sorkoz



Őszi szemlélődés


Ámulva állok a csend közepén,
Érzem a táj színes leheletét,
Átnézek egy fa lyukas köpenyén,
Keresve életnek csöppnyi jelét…

Búcsúzó Nap az ég pereméről
Aranyló csókját még visszaküldi,
Remény sugárzik lágy melegéből,
Ám az ősz, halál virágát szüli…

Oly némán, csendesen, zokszó nélkül,
Az élet ezer szála pattan el,
S egy haldokló levél fejemre pottyan

Miközben örök álomba szédül…
Rózsáktól ékes égre nézek fel,
S szívem esdőn e Végtelenbe dobban…



sorkoz



Békülj! Testvér!


Életünk kusza homálya
Oly pengeélesen sikít,
Sorsunk fekete fonákja
Reánk szégyenfoltot pirít—

Évszázados viharfelhők
Bántják, gyötrik Hazánk egét,
Leigázó, ólmos esők
Lelkünkben sercegő pecsét—

Hová jut e drága Nemzet,
Hol barátságnak nyoma sincs?!
Egy nyúz százat, tíz rúg egyet,

Hol vagy béke!? Te drága kincs!—
Békülj! Testvér! Tedd, míg lehet!
Hulljon le ez átkos bilincs!!!



sorkoz



Amikor csendesség…


Amikor csendesség ül a tájra,
Boldogság, béke nyaldossa szívem.
Elült sok viszály s háború mára,
Szemem szép, bíbor felhőkön pihen.

Repül lelkem, s szárnyán a gondolat,
Szép, színes szivárvány jut eszembe,
Amely elfedi napi gondokat,
S beszínezi alkonyat fellege…

E bódító, csodás álomvilág
Megnyit számomra mesés titkokat,
Egy végtelenbe ívelő hidat,

Melyen illatot nevet sok virág,
És elűzik bút, trágár szitkokat,
S valahol boldog életnek hívnak…



sorkoz



Széthinteném…


Széthinteném verseimet
E gyönyörű, szép világon,
Érintsen meg minden szívet
Harmatzsenge, kis virágom,

Bódítsa el csillagporral,
Édes álmot hozzon rájuk,
Ébredjenek illatokkal,
Nyerjék vissza régi bájuk…

Ne rossz legyen, mi születik,
Viruljon ki egy kis jóság,
Sokan-sokan ezt sürgetik,
Tűnjék végleg bűn, gonoszság!

Szedjék, kössék szép csokorba,
Hátha egyszer csodát hozna!...



sorkoz



A tengernél


Végtelen tenger homokos partján
Egy pici hullám megnyalja lábam,
Oly simogatón, szelíden, lágyan,
És elmond egy hírt csobbanó hangján…

Hiába nézem a nedves padkán,
Hisz’ eloszlott már homokos sárban,
De elhozta nekem régi vágyam,
Egy csöpp Szívet, Ki rám talál, talán,

Kivel itt néztük nem is oly régen,
Mi lehet ott a távoli végen?…
És e kis hullám segített nekem!

Túlpartról jött, és letevé terhét,
Hozott nekem egy gyönyörű mesét,
Hogy e kis Szív újból velem legyen…



sorkoz



Kérlek, tekints fel…


Kérlek, tekints fel e gyönyörű égre,
Elkezd mesélni a végtelen kékje,
Közepén van egy legelésző gulya,
Pamacs felhőcskék, kicsit összebújva.

Báránykák között mintha kékebb volna,
A mélysége nem érne véget soha,
E nyájnak látszólag nincsen pásztora,
Ám békésen vonul minden juh sorba.

Egy sem zuhan a szédítő mélységbe,
Vagy süllyed el a végtelen kékségbe,
Mégis van egy őr a nagy mindenségben,
Tán valahol messze, túl a kék égen.

Aki így vigyáz legelő nyájára,
Gondja van mindegyik kis báránykára,
Egyik sem marad egyedül, magára,
Hallgat is bármelyik hívó szavára.

Szétfolyó fénye a búcsúzó Napnak,
Világítja útját kicsike nyájnak,
Vége felé járunk egy hosszú napnak,
Kicsi nyáj elalszik, fények kihunynak.

Ó, mennyire pazar, békés égi rend,
Nem ám ahogy nálunk, a földön itt lent,
Bárányfelhők példát mutatnak nekünk,
Pedig mi itt mindent agyon szervezünk.

Ha föltekintesz e gyönyörű égre,
Rálelsz a csendre és a békességre,
Ó, ha hallgatnál az egek Urára,
Beavatna egy sokkal szebb világba.

Nézzed az eget, és maradjál csendben,
Meglásd, megszólít, ott benn, a szívedben,
Kérhetsz jobb sorsot, megadja teneked,
Csak hittel kérd, és megáldja életed.

Eljön az este, csillag gyúl az éjben,
Millió kis fény ragyog olyan szépen,
Fekete búra ível át az égen,
Mi nappal fénylett, oly gyönyörű kéken.

Figyelj az égre, óriás sötétség,
Nem tudod, hol lehet a kezdet és vég,
Mégsem e nagyság hódítja meg lényed,
Sok pici csillag rabolja el szíved.

Szeretet ragyog minden csillag fényben,
Vedd észre itt is a csillagos éjben,
Hidd el barátom más utad nem lehet,
Minden út egyedül csak Hozzá vezet.

A sötétet választod, -- megteheted,
Ő fényes csillagot adna teneked,
Nem fogadod el, magadat bünteted,
Te írod alá örök ítéleted.

Tekints fel az égre, válassz csillagot,
És vedd komolyan e földi világot,
Mert minden élet vége, ítélet lesz,
Nem mindegy, hogy Urad, mely oldalra tesz.



sorkoz



A pillanat


Ó Istenem! Mondd, mi egy pillanat,
Mely előlünk, oly gyorsan elszalad,
Nekünk csak múló emlékké apad,
De Nálad örök valóság marad.

Ugyanez a picike pillanat,
A világon egyszerre átszalad,
Mily más ajándékot ad énnekem,
Mint valahol a messzi végeken.

E parányi, rövidke, kis idő,
Emberenként is oly különböző,
Kinek imára kulcsolja kezét,
Ám van, ki éppen elveszti fejét.

Egy szerető szív még végsőt dobban,
Szép, születő élet lángra lobban,
Kín és nyomor által taszít sírba,
Mások örömét szívükbe írja.

Ó Istenem! Ez csak egy pillantás,
Életünkből rövidke villanás,
És ez is, ily mérhetetlen gazdag,
Ám létünkből csak egy csöppnyi harmat.

Mint egy nagy könyvnek egyetlen sora,
Éltünk tényeit magán hordozza,
És magába zárja mindörökre,
Tán így íródik az élet könyve.



sorkoz