kazmer



Domokos Kázmér bemutatása

Balassagyarmaton születtem,jelenleg Zsámbékon lakom.
Iskolai végzettségem: vállalatgazdasági-gazdaságelemző szakmérnök.

Bizonyos szempontok szerint későn érő típus lehetek, mert néhány évtizede írásra és zeneszerzésre adtam kopaszodó és őszülő fejem.

Önálló könyveim:
Vérbíró / Kiadó: Future Press Stúdió Bt. 2003./
Mókás kedvű állatversek / Kiadó: Accordia Kiadó 2002, 2005./
Picurka meséi / Kiadó: Accordia Kiadó 2004.
Szerteágazó betűsorok /Kiadó: Csehrát Művészkör 2011./

A felsoroltakból a második, harmadik gyermekirodalom, a negyedik prózát, verseket, beszélgetéseket és újságcikkeket tartalmazó gyűjteményes kiadvány. Néhány antológiában is megtalálhatók írásaim:

Álomképek rejtjelei Accordia Kiadó 2007,
Szavaink fényfehérben Accordia Kiadó 2008,
Vándortüzek Accordia Kiadó 2010,
Hajnal kikötői Akkordia Kiadó 2010
Homokóra éneke Kiadó: Cserhát Művészkör 2010
Két havi lapnál évekig tagja voltam a szerkesztőbizottságnak az Igazunk ’56, és Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazinnak.

Rendszeresen jelentek meg írásaim e két, havonta megjelenő sajtótermék mellett a Tollas Tibor nevével fémjelzett NEMZETŐR-ben, az Új Időkben, Alföldi Tollforgatók Lapjában, a Zsámbéki Polgárban, Kapu, Délibáb, ARThúr, Nótás Újság és más sajtótermékekben.
Az Igazunk ’56-ban végzett tevékenységem eredménye, hogy tagja lettem a vitézi lovagrendnek, a POFOSZ-nak. Az utóbbi szervezet A HAZÁÉRT kitüntetésben részesített. Még egy elismerést meg kell említenem az Ekrem Kemál emlékérmet, amelyet magánemberek hoztak létre. Szeretném tisztázni, hogy 1956-ban hőstett nem fűződik a nevemhez. Az emlékeztető írásaimmal érdemeltem ki - Rácz Sándor József, az Igazunk ’56 laptulajdonos főszerkesztőjének közvetítésével - az ötvenhatos bajtársak elismerését.

Tagja vagyok a művészkörnek, s a kiírt pályázatokon való részvételem is több díjjal gazdagította a gyűjteményemet, így az:
Art-díj 2010
„Magyarságunkért” Nagydíj 2011
„Aranydiploma”2012
„Művészeti” Nagydíj 2013.

A későn érés másik megjelenési formája a zeneszerzés. Több magyar költő versét is sikerült dallá formálnom: Petőfi Sándor, Arany János, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Nagy Imre, Géretz Attila, Ihász Kovács Éva, és az élők közül Fejér György János, Ország György versét, magyar nóták és nemzeti érzelmű dalok születtek, amelyek jelentős része megjelent a:

"Beléptél az életembe..." NÓTÁK, DALOK Kiadó:Domokos Kázmér, ( 2008)
Csendül a nóta 7. füzetben két hallgató. Kiadó: Magyarnóta-szerzők és Énekesek Országos Egyesülete, (2007)
Csendül a nóta 8-as füzetben egy hallgató, és egy csárdás. Kiadó: Magyarnóta-szerzők és Énekesek Egyesülete.(2009)
Ha mindenki énekelne... füzetben két csárdás, hét hallgató. MÉDE és Bába Kiadó gondozásában.
Háromszor indultam a Nótaolimpia pályázatain. Kétszer, az ötödik és a hatodik kiírásra beküldött nótám a döntőbe került. Két dalomat Máté Ottilia mutatta be a kőbányai Körösi Csoma Sándor Művelődési Központ hangversenyein.

A zsámbéki zeneiskola művésztanárai három szerzeményemet is előadták a helyi, szokásos hangversenyeiken.
A szerzeményeim hangszerelői:
Dombi Enikő kamara művész, és
Nagy Péter Sebastian klarinét művész.

Befejezésül idézek néhány sort az Álomképek rejtjelei című antológiában írt bemutatkozásomból:

„Tanultam és családot is kellett alapítanom. Vannak emlékeim az óvodától az egyetemi képzésig bezárólag, de az utóbbinak alig van köze az itt jelzett, késeinek is mondható megnyilvánulásaimhoz.”



sorkoz



Ihász-Kovács Éva: Intelem

Zeneszerző: Domokos Kázmér - NP.Sebastian
Énekli: Török-Szabó Ottilia
Klarinét: NP.Sebastian
Hangszerelte: NP. Sebastian



Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.



sorkoz



Hadd zengjem el

Zeneszerző: Domokos Kázmér - NP.Sebastian
Szövegíró: v.Ország György
Énekli: Kósa Dénes
Klarinét: NP.Sebastian



Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.



sorkoz



Álom

Zeneszerző: Domokos Kázmér - NP.Sebastian
Szövegíró: Domokos Kázmér - v.Ország György
Ének: Tatár Szidónia
Klarinét: NP.Sebastian



Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.



sorkoz



Csavargó dala

Zeneszerző: Domokos Kázmér
Szövegíró: dr.Gasparics Gyula
Ének: NP.Sebastian
Klarinét: NP.Sebastian



Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.



sorkoz



Szili a szarka
(mese)


János bácsi, nagy-nagy állatbarát volt. Különösen a madarakat kedvelte. Akkor volt igazán boldog, ha olyan madár barátságát élvezhette, amelyiket nem kellett kalickában tartani.
Nem egyszerű ilyen madárra szert tenni. János bácsi több alkalommal is szerencsésnek mondhatta magát. Legutóbb éppen azért, mert egy szépséges szarka barátságát, szelídségét élvezhette ő és egész családja.
A szarka nem túl díszes madár, tollazatán a fehér és fekete színek váltogatják egymást. Ha a nagyságára is kíváncsi valaki, elmondhatom, hogy a házak körül röpködő verébnél nagyobb, a bokrok alatt ugrándozó feketerigónál is nagyobb, a gólyánál meg sokkal, de sokkal kisebb, olyan galamb nagyságú lehet. Repülni is másként repül, mint az előbb felsorol szárnyasok, másként, mint a veréb, másként, mint a feketerigó és másként, mint a gólya.
Érdekes madárka. Különösen akkor érdekes, ha az emberrel közelebbi barátságot köt, s úgy él vele, mintha háziállat lenne, olyan háziszárnyas, mint a kacsa, a pulyka, a liba, a gyöngyös, a galamb, vagy olyan, mint a tyúk és a kakas.
A szarka persze nem háziszárnyas, ám egyikükkel-másikukkal kivételt tehet az ember, és barátságába fogadhatja. Hát ez történt Szilivel is, mivel János bácsi családja ezt a nevet találta ki szarkájuk számára.
Teltek, múltak a napok, Szili igen jól érezte magát az emberek között. Ám mit ad Isten? – egyszer csak előtört belőle az ősi szarkatermészet. Azt nem tudom, hogy hallottatok-e már erről. Aki hallott, hallott, aki nem annak elmondom hát.
A szarka olyan madár, olyan ritka madár, amelyik ha fénylő tárgyakat lát, olyan fénylő tárgyakat, amelyeket csőrével képes megfogni, azokat meg is fogja, és rejtekhelyre viszi. Ez csak a szarkákra jellemző gyűjtőszenvedély, ám az emberek csórásként, csenésként is szokták emlegetni.
Bizonyára már ti is találkoztatok a konyhában, szobában az ott használatos apró, fényes tárgyakkal például azzal a tűvel, amelyikkel anyuci megvarrja az elszakadt ruhácskáitokat, a varráshoz használt gyűszűvel, és láttatok már gyűrűt és fülbevalót is, amelyek gyakran szintén fényesek, hiszen ezüstből, aranyból is készíthetők. A ház körül élő szarka ezeket szívesen kapja csőrébe és rejti el az ember számára nehezen felderíthető helyen.
Mint említettem Szili sem volt különb szarka a többinél, a szarkarokonságnál. Őt is izgatták a fényes, apró tárgyak, s ha tehette bizony elcsente azokat. János bácsi családtagjainak gyakran kellett a boltba tűt és gyűszűt vásárolni. Nem tudták mire vélni e fontos tárgyak szokatlan, gyakori eltűnését.
Szili ügyesen leplezte szarkaságát. Lop, mint a szarka, szokták arra az emberre mondani, aki mások tulajdonát, értékeit titokban elcseni, elcsórja, ellopja. Az ilyen ember – a szarkakórban szenvedő ember – előbb-utóbb pórul jár és elviszik a rendőrök.
Szili, a szarka sem tudta vég nélkül titokban tartani csúnya tulajdonságát. Egy alkalommal János bácsi épp akkor ment be a konyhába, amikor ő-szarkasága csőrében a Marika néni – János bácsi feleségének – értékes arany gyűrűjével repült ki a nyitott ablakon. Hogy hová vitte ebben a pillanatban nem sikerült kideríteni.
Ez a szarkatett nagy-nagy szomorúságot okozott a család tagjainak. Leginkább mégis János bácsi búslakodott. Nagyot csalódott madár barátjában. Szili is észrevehette, hogy a régi szeretet elmúlt, s bánatában messzire repült és soha többé nem tért vissza János bácsi családjához. Az is lehet, hogy szégyenkezett? Ezt már sohasem fogjuk megtudni.
Búsult a család és búsult a szarka. A rosszkedv kellős közepén esősre fordult az időjárás. A ház csatornája is felmondta a szolgálatot. A tetőről összegyűjtött víz nem ott ömlött az udvarra, ahol kellett volna.
Eldugult a csatorna – állapította meg János bácsi.
Alig várta, hogy elálljon a felhőszakadás, mert hát esett rendesen. Fogta a magas létrát, nekitámasztotta a falnak, és felmászott rajta, hogy a dugulást megszüntesse. Amikor felért a kívánt magaságba elámult szeme-szája. Ott talált rá arra a sok-sok tűre, gyűszűre és Marika néni aranygyűrűjére is, amelyet Szili, a „tolvaj” szarka csent el.
Gyere vissza Szili, gyere vissza, megbocsátunk! – kiabálta jó hangosan János bácsi és az összes családtag. Ám Szili már olyan messzire repült, hogy a barátságos biztatást nem hallhatta.
Így szakadt meg János bácsi családja és a fekete-fehér tollazatú madár barátsága.
A vetési varjú is megismerte ezt a szomorú történetet és csak ennyit mondott: KÁR!



sorkoz