bbnala



Csepregi Piroska, Csóka-Kovács Lajos bemutatkozó oldala

Ismertető:

1970 óta házasok. Szinte minden alkotásuk közös munka.
Piroska, Cserhát, ART, és Millenium2000 díjas, Lajos Cserhát, és Art –díjas.
Piroska, fél-drágakövekből és ezüstből ékszereket készít, verset ír, rajzol, és énekel.
Lajos, novellákat, verseket, útleírásokat ír, zenél, -több hangszeren-, énekel, videót és fotókat készít. Közös kalandregényük, „Az álmok nem hazudnak”, címmel, bárki által szabadon olvasható az interneten. (Bornemisza Attila írt hozzá előszót, Ihász-Kovács Éva, és Dr Hegedűs István írták az utószót) Különböző internetes tárhelyeken, több mint 6000 Db fényképük, és több órányi videofelvételük található, amit főleg a „mediterrán” térségben tett utazásaik alkalmával készítettek.
1992 óta tagjai a Cserhát Művész Körnek.



Ízelitő Piroska verseiből:

Kincs


1

Buják vára alatt. metsző szelek fújnak,
születése lészen estére Jézusnak.
Él egy szegény asszony Buják falujában,
nincsen tűzifája háza pitvarában.

2

Mondá kisfiának: menjünk rőzsét szedni,
karácsony estéjén tudjunk melegedni.
Feljárjuk erdejét vén Buják várának,
megszedjük apraját halott fa ágának.

3

El is indulának anya és a gyermek,
bátran nekivágtak a hófödte hegynek.
Szedegettek rőzsét, közben beszélgettek:
éjfélkor születik a megváltó gyermek.

4

Szorgos munka közben ide-oda járnak,
hátat fordítnak az ismerős tájnak.
Gonosz szél falat von sűrű, sötét ködből,
nem hallik semmi hang a bujáki völgyből.

5

Estébe fordult már a napja az Úrnak,
nem lelik nyomát hazavivő útnak.
Csillagtalan estben járnak fel és alá,
míg végre eljutnak Buják vára alá.

6

Lerogynak fáradtan a várfal tövében,
anyja melengeti kisfiát ölében.
Hideg, sötét az éj, csendesen hull a hó,
felhangzik a völgyből éjféli harangszó.

7

Kőpillér odvában szendereg az anya,
hozzábújva alszik, álmodik kisfia.
Havas hegy gyomrából dübörgő hang mordul,
ódon vár falából vasajtó feltárul.

8

Nehéz ajtó mögött nyílik titkos pince.
Benne régi korok elfelejtett kincse.
Belép a jó asszony és csak ámul-bámul,
felébred a gyermek a nagy ragyogástul!

9

Ezüstékszer fénylik holdfénycsillanással,
arany vetélkedik gyémántragyogással.
Eszmélt gyermek játszik kincsek tömegével,
anyja méri a pénzt rongyos kötényével.

10

Mintha egy hang szólna: csak annyi kincset végy,
jövő karácsonykor koldusszegény ne légy!
Inti az elméje csak a javát vegye.
nem hagy ott egyet sem mohó, gyűjtő keze.

11

Megrakodva kinccsel ki-be százat fordul,
boldogság önti el: többé már nem koldul!
Vesz a talált kincsen ökröt, lovat százat,
Buják falujában épít udvart, házat.

12

Kisfiát meneszti nap-nap iskolába,
hadd tanuljon bele minden tudományba.
Főbíró lesz majdan az ő derék fia,
szegénynek, öregnek mindenkor gyámola.

13

Amíg ábrándozik szebb évek hadárul,
mögötte az ajtó döndülve bezárul!
Kívül a fal tövén ledobja lelt kincsét,
sírva keresgéli a falba tűnt pincét.

14

Őrjöngve döngeti a komor vár falát,
adja vissza rögtön a szíve csillagát!
Könyörög, esdekel - mindez mire való.
Nem nyit ajtót mégsem a sikoltó hahó.

15

A vár tudós baglya utolsót huhogott,
vele szállt el az éj, máris hajnalodott.
Áttört a ködön a nap halvány sugara,
annak a fényénél ért az asszony haza.

16

Elborult elmével mondta történetét,
mindenki hallgatta "hitte" mint a mesét.
Ám azért a kincsnek kire hallatára,
sokan felrohantak a vár oldalába.

17

Kincset a nagy hóban egy szemet sem leltek,
nem találtatott meg se pince, se gyermek.
Kérdezték az asszonyt: fiát hová tette,
nem tudta etetni, tán elveszejtette?

18

Győzködött az asszony - van egy titkos pince!
Kérdezték: jó asszony három füled nincs-e?
Ígérgették neki - kutatnak majd holnap,
majd ha nyoma sem lesz térdig érő hónak.

19

Szegény asszony testét forró láz legyűrte,
fájdalmát a lelke oly nehezen tűrte.
Volt a faluban egy vénséges anyóka,
Jó füves főzettel önzetlen ápolta.

20

Mesélt az asszonynak a vén füves néne,
kisleány korában őt is csoda érte.
Fenn a vár falánál szedte a virágot,
meg is pillantotta a kincses világot.

21

Ő nem mert bemenni a titkos pincébe,
kívülről a kincset szájtátva szemlélte.
Hajdan is úgy történt minden-minden sorra.
bezárult az ajtó. majd ottmaradt orra.

22

Árva leány volt ő, nem kérdezte senki,
miért kell neki folyvást fel a várhoz menni.
Hosszú éveken át az ajtót kereste,
gyógyító tudását találta helyette.

23

A kedves anyóka biztatta az anyát,
felépül, megleli elvesztett kisfiát.
Sejtette a mamó a kisfiú hol van,
előkerül biza, ha nem élve, holtan.

24

Felgyógyult az asszony nagy testi bajából,
mégsem értett semmit a világ gondjából.
Buják falu népe borzongott ha látta,
gyermekét keresni elindul a várba.

25

Mindennap ott bolyong, vallatja a falat:
hol rejted kincsemet a legdrágábbikat?
A legszebb gyémántot hajítanám félre.
Két szemem világát odaadnám érte!

26

Bús léptei nyomán ibolyák hajlanak,
fia hollétéről semmit sem vallanak.
Tavasz után hőnyár dobálta aranyát,
az asszony egyre csak kereste kisfiát.

27

Nyár után az ősz jött, tékozolva kincsét,
szegény asszony egyre kereste a pincét.
Sólyomként suhant az év, észre sem vette,
egyre csak az eltűnt vasajtót kereste.

28

Házak kontya alól elszálltak a fecskék,
hűvösödni kezdtek a korai esték.
Tépett szárnyát az ősz faggyal kötözgeti,
jövetelét a tél gyakran üzengeti.

29

Behajtották már a makkoló disznókat,
szalmával szórtak fel minden lakott ólat.
megszívták újborral a karcsú lopókat,
padkára ültetik a görbe anyókat.

30

Az anya mindennap felballag a hegyre,
eljött a december ő észre sem vette.
A teste nem fázik, folyton keres-kutat,
fájó szíve bizton mutatja az utat.

31

Karácsony estélyén nem úgy ám mint máskor,
este sem tért haza a bujáki vártól.
Bánatosan leült a vár oldalához,
legközelebb legyen eltűnt kisfiához.

32

Imáját az éjben csendesen mormolta,
aludnék el végleg, egyre ezt gondolta.
Bú nélkül aludná az örök éjszakát,
álmában meglelné elveszett kisfiát.

33

Éjféli harangszó felhallik a völgyből,
furcsa zaj csattan az éjszakai csöndből.
Vakító fényesség vág bele az éjbe,
nem hiszi az asszony, hogy ezt ő megérte!

34

Várfalon az ajtó íme újra ott van,
édesanya szíve reményt ütve lobban!
Dörzsöli szemeit a ragyogó fényben,
ott ül fiacskája lenn a pincemélyben!

35

Jól látja az asszony, nem csal az éjszaka,
kincsek között épen ott ül a kisfia!
Mintha tegnap óta volna a pincében,
játszadozva turkál kincsek tömegében.

36

Fiáért mint ölyü lecsap a pincébe,
kedves szép gyermekét felkapja ölébe!
Csókolja, öleli, nevét egyre mondja,
smaragdra, aranyra nincsen semmi gondja.

37

Boldog édesanya hagyja el a pincét,
nem néz hátra, viszi legbecsesebb kincsét.
Volt nagy vivátozás ott lenn a faluban:
mily jó a Teremtő - mind tudjuk, írva van!

38

Hogyan volt. hogy nem volt, nehéz azt vallani.
csudás esetekről sok mindent hallani.
Mesélték az asszony szépen gyarapodott,
pár esztendő múlva meg is gazdagodott.

39

A gyermek ingében - így mondta a fáma,
gyémántok bújtak el, ki tudja ezt már ma.
Álmodták, igaz volt, én nem tudom, talán.
Ma is él a mese Buják szép faluján.



sorkoz