hajnalka




Béres Hajnalka költő, képzőművész bemutatása

Kaposváron születtem, 1967-ben, szüleim első gyermekeként. Édesanyám dajkaként dolgozott, innen a gyermekszeretet. Óvónő, fejlesztőpedagógus vagyok. A gyermekek világa még tiszta, szeretetteljes, nagyon szeretek köztük lenni, velük foglalkozni, velük örülni. Nézni, ahogy nőnek, okosodnak, s válnak emberré az évek során. Van két gyönyörű nagylányom, de az óvodásaim is egy kicsit mindig a sajátjaim. Nagyon szeretem őket! Érdekelnek az emberek, nagyon fogékony vagyok emberi sorsok iránt. Másodállásban frissítőmasszőrként dolgozom, számomra ez is egyfajta művészet, a test, a lélek, a zene, az illatok, az érintés művészete. 2000-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni a rajzolással, tanárom Mester Béla festőművész, akitől a mai napig tanulom a rajzolás és festés művészetét. Hobbiból rajzolok, és főleg azért, mert felettébb kikapcsol, megnyugtat. Kedvenc technikám a pasztell, de próbálkoztam már olajfestéssel, és akvarellel is. Óvodai munkám során fedeztem fel a waxolás technikáját, izgalmas játék az anyaggal, nagyon élvezem, ahogy az összeolvadt színekből kialakul egy érdekes kép. Szeretem a szép dolgokat, a harmóniát körülöttem. A fák szerelmese vagyok, szeretem őket rajzolni, nézni, simogatni. A fák az egyetlen olyan élőlények, amelyek még haldoklás közben is gyönyörűek. Nem vagyok művész, de örömmel tölt el az alkotás, és még nagyobb boldogság számomra, ha ezzel másoknak is örömet szerzek. Versek iránti szeretetem már régóta megvan, mániákus verseskötet gyűjtő vagyok.Írással nem igen próbálkoztam, csak mióta megismertem a Batsányi- Cserhát Művész Társaságot.Még palánta vagyok, de büszke vagyok rá, hogy itt lehetek!


" Rólam… Én nem vagyok sem író, sem költő,
kinek bensőjéből az érzés szavakkal jő.
De vagyok Ember, e Földön élő,
keblemben szív dobog, mélyen érző."



sorkoz



Egy fohász Anyámért


Egyszerű asszony az én édesanyám,
szorgosan dolgozott élete során.

Arcán és homlokán megannyi barázda,
élete, bánata van köztük megírva.

Dolgos két keze, mára úgy meggyengült,
rajta a munkától ezernyi bütyök nőtt.

Járása, tartása megrogyott már nagyon,
de nem pihen, nem vigyáz, hiába is szidom.

Bánatos két szeme lelkének tükre,
oly sokszor látom, hogy hullik a könnye.

Én Édes Jó Anyám, csókolom kezedet!
Kérem a JÓ Istent, ezerszer Áldjon meg!

Áldjon meg, tartson meg sokáig még nékem,
s gyógyítsa lelkedet szerető szívem!



sorkoz



Még EGYSZER…


Jó volna újra várni a tavaszt,
Mikor a napsugár ágakat fakaszt,
Nagy folyók áradva, habosan vágtatnak,
Jó volna örülni veled a tavasznak.

Azután együtt a tüzes nyárra várni,
Tó partján, fák között, kéz-a kézben járni.
Ölelni, csókolni hűvös lombok alatt,
Vidáman táncolni, ha az eső szakad.

Ezerszínű őszben, egy padon pihenve,
Jó volna fejemet hajtani öledbe,
Hallgatni, hogy a szél, a fák közt zúgva szalad,
S nézni, hogy borzolja, arcodba a hajad.

Mikor az angyalok kis csengői szólnak,
Mikor az égből fehér pelyhek hullnak,
Jó volna veled a télnek örülni.
Istenem! Jó volna még EGYSZER szeretni…



sorkoz



Miért


Ölem mélyéből sikolt a vágy!
Miért nem vagy velem?
Nem hallod? Lelkem utánad kiált.
Miért nem vagy velem?
Napsugár égeti arcomat kérdőn:
Miért nem vagy velem?
Hangom érted sóhajt mélyről:
Miért nem vagy velem?
A szél teérted süvít és zokog.
Miért nem vagy velem?
Nem érzed? Szívem csak teérted dobog!
Mégsem vagy velem…



sorkoz



Ölelős versike


Gyere hozzám, ha szeretnél,
Két karomba temetkezzél,
Merülj el a végtelenben,
Mi itt rejlik szemeimben!

Ha már eléggé elmerültél
S a vágytól felhevültél
Érezd, testem mit követel
Ölelj,ölelj, ne engedj el!

Ölelj, ölelj, ne engedj el!
Soha többet ne engedj el!
Ölelj, s én majd elintézem,
Hogy felolvadj az ölelésben!

Ha véget ér majd a vad tánc,
S két karom óvón ölel át,
Tudom nem feleded e nászt...
Soha többé nem látsz mást!



sorkoz



Rólam…


Én nem vagyok sem író, sem költő,
kinek bensőjéből az érzés szavakkal jő.

De vagyok Ember, e Földön élő,
keblemben szív dobog, mélyen érző.

S ha te e szívet elfogadod,
benne Magadat mindig megláthatod.

Mert oly tiszta az, mint a frissen esett hó…
ne bántsd hát, nem összetörni való!

Ha egy napon mégis megteszed,
benne magad többé nem leled.

Megszakad a szív, a mélyen érző,
emléked nem őrzi más, csak az őszi szellő…



sorkoz



Segítség…rímbetegség


Megfertőzött engem,
de nem ám a nátha,
hanem e kis közösség
jótékony hatása.

Mert ahogy az idő
Egyre jobban halad,
úgy törnek fel bennem,
rímekben a szavak.

Mit csinálhatnék most?
Én ezt már nem bírom!
Tollat ragadok hát,
s rímeim leírom.

Leteszem a tollam,
füzetem becsukom,
leoltom a lámpát,
hogy most már elalszom…

Hanem egy perc múlva,
-de minden hiába-
ugyanott folytatom,
a füzetben irkálva.

Istenem! Mit tegyek?
Nem lesz ebből elalvás,
Lesz viszont a szemem,
Reggelre karikás.

Valaki mondja meg:
hogy lesz ennek vége,
s hogy alhatom ki magam
egyszer már végre?

Hiába fülelek,
nem jő a felelet.
Kinyitom hát füzetem,
S írom a rímeket…



kepesvers





















Az oldal tetejére