bbnala2





B.B. Nala verseinek 4. oldala


Bűvölj el a kárhozat tüzével


Bűvölj el a kárhozat tüzével
Elfojtott vágyakon át kísértő szenvedéllyel
Amikor az éj hullat csillagot, százat
Álmom gyönyörében karomba zárlak
Vágyakozva élem át a flamenco dalát
Te jelented az én Sorsom fénylő csillagát
Elfojtott vágyakon át lelkedhez érek
Éji dal titka, hogy örökre megkísértesz
Amikor az éj hullat csillagot, százat
Suttogok egy szót, titkát a holdvilágnak



sorkoz





Baldachin-sátor az éji csendben


Amikor a teliholdas éjnek baldachin-sátor őrzi az álmát
Szenvedély szele suttogja; ébredj csillagokba rejtve a vágyát
Álmát őrzi a baldachin-sátor, szerelmesen a sivatagban
Neked küldöm dalomat százszor, elfojtott gyönyörben ég az ajkam
Talizmán, melyet azóta őrzök, amióta szemed elvarázsolt
Csillag-vándorként el-eltűnök, sivatag szele érint meg százszor
Hogyan mondjam el neked Szerelmem, vallomásom felcseng a dalban
Baldachin-sátor az éji csendben, a Sorsomat én neked adtam
Neked adtam csillag-vándorként a tűzként lobbanó, örök szerelmet
Ébren is csak veled álmodnék, talizmán, mit a Holdba rejtek
Holdfényből szövődő baldachin-sátor, vágyamat a homokba írom
Érintsd meg merengő lelkemet százszor, álomként lebbentsd fel baldachinom
Lángol a szívem, suttog az ajkam, te vagy a Sorsom varázsigéje
Neved csendül a szerelmes dalban, amikor baldachin lebben az éjbe



sorkoz



Álmok függőkertjében


Mit tehetnék én Szívem, ha sóhajom a ködbe száll?
Imádatom oly titkos, mint a varázstükrű nyár
Hisz amikor az én dalom száll a sóhajok szelén
Szerelmes rózsák nyílnak az álom függőkertjein
Álmodozó függőkert halk, szerelmes sóhaja
Csak én hallottam, amit suttogott a sors szava
Nyíló rózsák varázsában a szerelmes szó messze száll
Álmok függőkertjében az én szívem csendbe vár
Varázstükrű nyár meséje egyesíti vágyamat
Tűzként égsz a lelkemben, amikor leszáll a Nap
Halk, szerelmes vallomásom függőkertek sóhaja
Olthatatlan vágyakat egyesít a Sors szava
Hisz a lelkem minden percben örök vágyra esküszik
Te lobbantod égő szívem forró, szerelmes tüzét



sorkoz



Nap sugara vagy a felhők útján


Elindulok keresni kincset, lelkemben a perzselő nyárral
Tenyerembe a gyönyört hinted, illatos rózsák szent olajával
Szent az olaj és a merengés, édes titka a rózsaligetnek
Lángoló szívem örök szerelmét egy pillanat alatt felhevítetted
Te vagy a Nap arany medalionja, rólad álmodok merengve, folyton
Álmot sugárzol minden napomra, ám csak perceket sikerül lopnom
Neked áldozok én minden percet, illatos rózsák szent olajával
Te vagy titka égő szívemnek, mely fellobban a perzselő nyárral
Amit érzek, a füledbe súgnám, hisz te jelented nekem a kincset
Nap sugara vagy a felhők útján, amikor engem a vágyálom ébreszt
Terólad álmodok merengve folyton, te tündökölsz a szél viharában
Rózsák kertje neked illatozzon, száz szirom nyílik a tűz sugarában
A vihar álmokba repít el engem, hisz tűzzé válik gyönyörködésem
Vágyak szent olaja tenyeremben, álmodozva a lángokba hintem
Te ébreszted szívem szerelmét, te vagy titka a perzselő nyárnak
Nap-medalion ébreszti lelkét az örök szenvedély virradatának



sorkoz



Virág nyílik a vágy csodakútján


Szerelmes gyönyör nyíló virága
Tiltott varázslat a hajnali kertben
A vágy rózsás kapuja zárva
Ám illatában én megpihentem

Mit tegyek, ha Sorsom merengés?
Hajnali kert arany csodakútja
Elárasztja a madarak lelkét
Dalokkal, ha nyílik a rózsa

Imádatom Nap-kapu nyitja
Csodakút vizét issza a lelkem
Csókot lehelnék ajkaidra
Rózsák szirmával játszva a kertben

Virág nyílik a vágy csodakútján
Merengő lelkem e bársonyba veszlik
Száz szirom egy merengő órán
Áthatja a gyönyörök kertjét

Neked mesél a gyönyörök kertje
Vágyakozón a madárdalokkal
Mely álomként csendül szívembe
Szívem elfojtott tüze a sóhaj



sorkoz



Éj világa ébreszt Aranyholdat


Amikor száz csillag sugarával
Éj világa ébreszt Aranyholdat
A szerelem száz nyíló virággal
Tündércsipkét sző a hajnaloknak

Vágy lebbenti fel a tündércsipkét
Az Aranyhold szerelmes varázsát
Neked adom én a vágyak éjét
Múlhatatlan gyönyör hajnalán át

Amikor száz csillag sugarával
Éj világa ébreszt Aranyholdat
Rád gondolok el nem múló vággyal
Amikor a tündérek dalolnak

Álmok függönyén át téged lesni
Olyan, mint egy dalként szóló álom
Az éj világát száz csillag ébreszti
Vágyálomként bontva ki virágom



sorkoz



Madár száll a csendülő forráshoz


Álmodozó szirmú sárga rózsa
Éj világa, tüzes félhomály
Szívemet a gyönyör behálózza
Amikor a napkeltére vár

Álmom kibontja a sárga rózsát
Lágy szellőt sodor a Napkelet
Szerelmemet százszor elsuttogják
A harmatos, bársony levelek

Te vagy, ki Nap fényeként behálóz
Amikor hajnalon rózsa nyíl
Madár száll a csendülő forráshoz
Hisz dala az örök szenvedély

Szívemet a gyönyör behálózza
Mint Eget a kelő hajnalok
Terólad merengek vágyakozva
Bársony levél cseppent harmatot

Madár száll a csendülő forráshoz
Egyetlenegy pillanat a nyár
A sárga rózsát kibontják az álmok
S a hajnali, tüzes félhomály



sorkoz



Tilalom gyümölcse a nyári évszakon


Te vagy nekem a vágy csöndes szava
Szerelmem akár a simogató szél
Álmok kertje, szökőkút dala
Sugaraidban felpezsdülő vér

Tilalom gyümölcse a nyári évszakon
Szívem mégis a percet várja
Kertben szálló édes illatom
Sugaraidban szöktem a nyárba

Szökőkút dallama, örök csábítás
Amikor szenvedély gyümölcse érik
Tilalom ébreszt álmot és imát
Minden percben a vágy szele érint

Tilalom gyümölcse a nyári évszakon
Élteti lelkem, a gyönyör fáját
Pokol tüze, ám meg nem vallhatom
Csodállak, mint szerelem-bálványt



sorkoz



Gránátalmafák, végtelen éjek


Amikor fellebben az ezüstfátyol
Az éj zarándoka csillagot számol
Csillagot számol újra meg újra
Álmok fátylához ér az ujja

Téged keresett végtelen úton
Egyetlen vágya, hogy a szél daloljon
Megérinti a Hold ezüstfátylát
Nem tudja meg a csillagok számát

Gránátalmafák, végtelen éjek
Számomra a vágy felszálló ének
Ének, mely felszáll a csillagok útján
Csöndes álmok közt el-elsuttognám:

Holdfény varázsa nekem szépséged
Az én gyönyöröm, ha látlak téged
Gránátalmafák illatos ága
Úgy bűvölsz el, mint a Hold világa

Nem tudom a csillagok számát
Ám a szenvedély varázsa jár át
Te vagy titka a varázsszónak
Végtelen meséje az ezüstfátyolnak



sorkoz



A varázslat tükre


Holdfény játékát ébreszti a varázslat tükre
Mely álmodó csillagok közt a világot megkerülte
Vágyakozó lelkemnek a csönd ébreszti álmát
Éj tükrének látom én a szerelem-szentély kupoláját
Száz csillag esőként hullik az ezüstcsipkés éj-szitán
Szenvedélyem el nem múlik, hiszen te vagy, kit szívem kíván
Aranytükör lesz az álom, hisz feléd vezetett Sorscsillagom
A varázslat szerelmes éjét csöndes fényjátékként áthatom
Szerelem tükrébe nézek, ha a dalom messzeségbe száll
Mint álmodó, démoni lélek, ki folyton a perc gyönyörre vár
Ezüstcsipkés éj-szitából esőként hull a vágy csillaga
Szívembe álmot varázsol a hajnal csöndes, nyári évszaka
Átélem a halk merengést, szívbe rejtett tükör lesz a vágy
Te élteted a hajnal csendjét, az én álmodó lelkem rádtalált
Aranykupolának látom a Nap tükrét én egy hajnalon
Fellebbenti az éj ezüstjét, ám vallomásom nem dalolhatom
Szenvedélyes hajnali tánc a szívemet varázsolja el
S a titokzatos ezüstszitát, ha lelkem a csillagokra lel
Én semmi mást nem kívánok, hiszen vágyam soha nem csitul
Felébreszti a virágot a harmat, mely lágy szirmára hull



sorkoz



Álmom virág a szívtükörben


Amikor a szerelem-völgy vidéke
Méheket csalogat illatával
Te vagy a hajnalok ébredése
Szívemet a gyönyör szítja lánggal

Érintsd meg az álom völgy-vidékét
Csábító, édes illatokkal
Szívembe zárom a csönd igéjét
Mégis felébred halk dalokkal

Amikor a szerelem-völgy vidéke
Hajnali gyönyörként szítja lázam
Mint virágok közt a vágyak méhe
Elmerülök a napsugárban

Amikor ébred az álmok völgye
Dalával ébreszti a napkeltét
Álmom virág a szívtükörbe
Vallomás kelti fel ajkam csendjét

Megérint engem a csönd igéje
Völgyeket átható illatokkal
Illat, mely álommá vált a szélbe
Egyesülve a halk dalokkal



sorkoz



Amikor tündérrózsát bont a Nap


Úgy adom neked Sorsomat, mint szívkristály szétszóródó fényét
Te adod az álmomat, áthatod a szavak messzeségét
Hisz a szavak messzesége az éjeken túl is rámtalált
Szívkristály fénye egyesíti az elvarázsolt arany mandalát
Mandala, mely hajnalon álmok gyönyörében megkísért
Aranyszínű Napkorong, titkát szív kristálya szórja szét
Te adod nekem az álmot, ám a vágyam el nem mondhatom
Sorsom szerelmes zarándok, kísértés tüzében szomjazom
Nap tükre az álmokon át, melyet tündérrózsa szirma rejt
Neked adom a mandalát, ha lelkemben útrakél a csend
Álom tükre lesz a fényben kristályba rejtett csodálatom
El-elfojtott szenvedélyben tündérrózsa táncol a tavon
Tündérrózsa selymes szirma rejti el a szerelmes csodát
Az örök vágy szívkristálya álom lesz a Napkorongon át
Hisz halk gyönyörben szórja szét a szívbe rejtőző szavakat
Átélem a szenvedélyt, amikor tündérrózsát bont a Nap



sorkoz



Narancs illata, áldás és könnycsepp


Úgy adom neked Sorsomat, mint szerelmes órák hajnali csendjét
Neked adom álmomat, mely érted virágzik narancsligetként
Imádatom narancs virága, egyesülnek a percek és órák
Hajnalon bűvöl szerelmes lángja, a napsugarat hálóba fonják
Rólad mesél a csönd, a varázs, a hajnali szerelmes álom
Feléleszti szívem dalát a könny cseppje a narancsvirágon
Amikor a szerelmes hajnal fátyolba rejti a Hold ezüstjét
Lelkem áthatja narancsillattal, érted hullatom a szerelem könnyét
Arannyá válik a Hold ezüstje a szenvedélyes hajnali órán
Dallá változik a szívem csöndje, a napsugarat hálóba fonnám
Te vagy a hajnal, a szerelmes álom, imádatom narancs virága
Én a vágyakat tükörnek látom, ha a Nap felkél a félhomályba
Narancs virága, áldás és könnycsepp, tűzzé válik a szerelmes lángon
Te vagy titka a csodatükörnek, melynek varázsa hajnali álom



sorkoz



Szerelmes vallomást suttog a szél


Rád gondolok, ha csendül az éj
Tüzes a tánc s felpezsdül a vér
Olyan a vágyam, akár a gitár
Egy perc, melyet a szív visszavár
Te vagy az álom, ha rejtve a szó
Az én szerelmem örökkévaló
Hold fényében felcsendül az éj
Csöndes vágyálom el-elkísér
Gyönyörként kísér álmokon át
Szerelem szárnyán a Hold-kapun át
Visszavárva a perc gyönyörét
Engem az örök vágy utolért
Örök a vágy, nem hazudhatok
Áldom a számot, a bűvös hatost
Szélben szállok a szárnyak után
Megérintett a halk szavú láng
Egyesítve az ígéretet
Dalként hatod át a szívemet
Szívemet dalként áthatod
Éj-varázs rejti a bűvös hatost
Bűvös hatos, mely örök varázs
Gyönyöre tiltott, ám rámtalált
Halk tüzű mámor a holdas éj
Szerelmes vallomást suttog a szél
Te jelented az örök varázst
Az éjben szálló dal szavát
A szenvedélyt, a bűvös hatost
A vágyálmot és a Sorscsillagot



sorkoz



A vágy forrása


Úgy leltelek meg, mint a madár a völgy vízesését
Elixír-forrás, az én vágyaim csöndje a mélység
A madár csak dalolt, a völgyben virágoztak az ágak
Sóhajtoztam, meglelve titkát a fénysugárnak
Sóhajtozó szív, mely csak azt kívánja, hogy megleljelek
A vágy forrása álomként hullat elixír-cseppeket
Álom és varázslat, magába rejt, mint vízesés a Nap sugarát
Egy perc gyönyör ébresztett, szívemben hallom azóta a madár dalát
Hajnali virradat, vízesésként cseppenti a forrást
Imádlak Szerelmem, vágyamat az ágak sóhajtozzák
Ágak, melyek álmodozva hajolnak a vízesés fölé
Megcsodállak, ám minden perc a Nap-tüköré
Nap-tükörré válik a szívem, mégsem ölelhetlek át
Halk sóhajok szállnak zuhanó vízcseppeken át
Vízesés cseng, az éneklő madár felkelti dallal
Elixír-forrás, lelkem dalol a nyári virradattal



sorkoz



A fahéjvirág meséje


Eleven tűzként éget, ám el nem mondhatom
A fahéjillat átszökik a kitárt ablakon
Melynek füstje áldozat a csöndes éjjelen
Szívbe fojtott a szavam, mégis végtelen
Végtelenbe szököm én a csöndes álmon át
Fahéjillat hatja át a gyönyör mámorát
Te vagy az én gyönyöröm, ha az éj dalol
A szerelem virágzó ága rámhajol
A fahéjvirág lehullik egy csöndes éjjelen
Sokszor úgy érzem Szívem, mesékbe tévedem
Fahéj felszálló füstje, illatáldozat
Csillagok közt egyesíti minden álmomat
Szívbe fojtott szavamat az éj dalolja el
Sorsom vágyak démona, a fényben útrakel
Az álmot csillagként őrzi szíve rejtekén
Imádatom fahéjvirág az álmok szelén
Aranyhúrokon csendül, ám nem dalolhatom
Hiszen a Sors szívembe rejti csillagom
Fahéjvirág meséje, mit holdfény egyesít
Csöndes titok, hogy szívembe rejtem a mesét
Nem ölelhetlek Szívem, ám őrzöm kincsemet
Fahéjvirágot sodorva az éj dalol neked



sorkoz



Rózsa nyílt a kerteken


Te vagy nekem az a dal, mely szívemben szól csendesen
Napsugarak varázsában rózsa nyílt a kerteken
Hajnali szél illatának kísértése szenvedély
Szívemben cseng az a dal, mely a te lelkedhez ér
Olyan vagy nekem Szerelmem, mint rózsáknak a napsugár
Te vagy nekem a vágyálom, mely a széllel visszaszáll
Hiszen az én imádatom dalként szóló halk gyönyör
Álom-kehely lesz a rózsa, napsugár a szívtükör
Olyan vagy, mint harmatcsepp a nyíló rózsa-kelyheken
Kárhozat e kísértés, mégis elixír nekem
Hisz szerelem kertjében illatozik hajnalon
Egyetlenegy a vágyam, szálljon szívedhez dalom
Dal, mely az álom kertjében a rózsák közt visszaszáll
Hajad selymét áthatva tündöklőbb a napsugár



sorkoz



Narancsvirágok a szélben


Nap birodalma a vágy, imádatom szerelem-szentély
Démonok tüzes dalát hallgatom, mely sodróbb a szeleknél
Narancsvirágok a szélben varázslat tüzében illatoznak
Sorsom, hogy e tűz kísértsen, gyönyöre a Nap-birodalomnak
Olyan a perc, akár a tánc, imádatom narancsfa virága
Szüntelenül kísért a láz, álomként a Nap birodalmába
Démonoknak tüzes tánca, ha a lelkem álmából felébred
Eső hull a narancsfára, vágy szentélye rejti a mesémet
Imádatom örök tűz, perzselőbb, mint aranyszínű máglya
Napsugárként el-eltűnsz, sodródik a narancsfa virága
Hova tűnt a Nap, az álom s a titokzatos szerelem-szentély?
Gyönyöröm, ha arcod látom, hisz eleven tűzként kísértettél
Az én szívem aranytükör, benne játszik a szerelem lángja
A vágy szivárvánnyá változik, ha eső hullik a narancsfára
A titokzatos szivárvány kapuja a szerelem-szentélynek
Nap tüze a narancsfán, vágyálma vagy a szívem csendjének



sorkoz



Kristályszív csillanó varázsa


Úgy adom neked Sorsomat, mint kristályszív csillanó varázsát
Egybeolvad szó és tudat, szerelmes gyönyör kelti fel a lángját
Nap sugara, ébredő vágy, szívemnek lett örök kísértése
Forrás hull a hegytetőn át, aranykehely álom-elixírje
Rózsafáknak csöndes ágát varázslatként bontja ki az álom
Az örök szerelem lángját megcsillanó kristályszívnek látom
Tenyeremben rózsát tartok, hogy az álmot csak teneked adjam
Egyetlen szó, amit hallok, vágy rejtőzik az elfojtott szavakban
Kristályszív csillanó varázsa, ezer színre bontja ki a napfényt
Rózsafák selymes virága hajnalokon nyílik varázslatként
Imádatom csodaforrás, csendülését a szívemben hallom
Nap fényében rózsahullás, a vágy virágát tenyeremben tartom
Kristályszív varázslatában a rózsa aranykehellyé válik
Szívem rejtett tudatában égő lelkem csak tehozzád vágyik
Vágy forrása cseppenti az elixírt az aranykehelybe
Imádatomat elrejti a felkelő Nap elvarázsolt csendje



sorkoz



Holdfény meséje, Esthajnalcsillag


Éji szél, ne oltsd a lobbanó máglyát
A virágok a gyönyört szirmukba zárják
Éji szél ne oltsd a tüzes lángot
Dallal hasd át a holdvilágot
Dallal hasd át, amikor felkel
Sugarát sződd át a képzelettel
Legyél vágy húrja, ha a dal csendül
Álom szövődik a képzeletből
A virág álmodik, tüzes a sóhaj
Lassú tűz játszik az éji Holddal
Az én szerelmem titka valóság
Mit dallal hat át a halkuló láng
Nem oltja éji szél, ha a Hold felkel
Szüntelen nézlek vágyódó szemmel
Lassú a máglya, édes az illat
Holdfény meséje, Esthajnalcsillag
Tüzes a sóhaj, nem alszik a máglya
Hajnalba téved a mesék világa
Egyesítve a sok éji órát
Varázslat hangszere csendíti húrját
Felcsendítve a hajnal meséjét
Nap fénye kelti a sziklák vidékét
Ébred a szív, ha virágok nyílnak
Terólad mesél a bűvölő illat



sorkoz