bbnala2



B.B. Nala verseinek 3. oldala

Mandalává változó kristály


Mandalává változó kristály
Fénysugarakkal árasztja el a Földet
Szerelmem virágként nyílik ki a sziklán
Dallá változtasd bennem a csöndet

Mit tegyek, ha az én vágyam kristály?
Szivárványként szórja a Nap fényét
Virágokban egyesíti titkát
Elárasztva a sziklák vidékét

Mandalává változó kristály
Én szüntelen a vágy dalát hallom
Érezve, hogy titkos húr játszik már
Kék színű mandala lesz az alkony



sorkoz







Szárnyas főnixként a felhőkön át


Szárnyas főnixmadárrá változik a szív, izzó Nappá a Föld
Ezüstté válik minden, ami kék, smaragddá a zöld
Átalakul a négy elem, ha tüzet szít a vágy
Sokszor én is úgy érzem, csak egy nap a világ
Mit tehetnék szerelmem, hogy süssön a napfény mindig utadon
Szívem szárnyain követnélek, hisz féltelek nagyon
Szárnyas főnixként a felhőkön át örökké imádnám a Napot
Legyőznék minden szelet, az álmok szekerén ellopnám neki az összes csillagot
Szárnyas főnixként a felhők felett átölelném szenvedélyesen
Megvallanám, hogy számomra ő a Nap és az életem
Álarcomat ledobnám, hogy égesse meg a tűz
Visszaváltozna a négy elem, kékké az ezüst
Szerelmem csodáját tükrözné a smaragdzöld tenger
Az ölelést, a csókot, ha a Nap felkel
Tenger fölött szárnyain röpködne a szerelmes főnixmadár
Kit minden varázslat után a naplemente vár



sorkoz



Szárny a Nap birodalmába


Hét átvirrasztott csöndes éjben érted suttogom én az imát
Elvarázsolt csillagfényben az ablakon a Hold világít át
Az én sorsom, hogy csak daloljak a vágyról, mely hét éjt egyesít
Elvarázsolod a Holdat, amikor a csönd suttog egy mesét
Átvirrasztott éjszakáim elvezetnek a meséken át
A szerelem tüzes szárnyként érinti a Nap-szentély falát
Nap-szentély elvarázsolt kertje, dallama a merengő gyönyör
Átvirrasztott éjjelekben tüzes szárnyként száll a Föld körül
Mire jó a felszökő tűz, hisz te ébreszted a kelő Napot
A csillag-függönyön átszöksz dallá téve a virradatot
A Sors egybefon éjt s merengést, már látom a Nap-szentély falát
Felébreszted a gyönyör kertjét s hét átvirrasztott, csöndes éjszakát
Elvarázsolod a Holdat, a Nap-szentélyt és a kerteket
Te vagy titka minden szónak, mely szívbe rejti a szerelmemet
Te vagy a rózsák varázsa, mely virágzik a gyönyör kapuján
Szárny a Nap birodalmába, egy madár eldalolja csodám
Hét átvirrasztott, csöndes éjnek virradatkor csendül fel dala
Amikor a vágyam éget, arany lesz a Nap-szentély fala



sorkoz



Nap tüze a virágzó Kánaánban


Ezer elfojtott szó a fújdogáló szélben
Te jelented nekem Kánaánt
Hárs virága vagy nekem a télben
Felszítod a szívem dallamát

Egy dal, mely lelkemben tűzként lobban
Húron peng az elfojtott gyönyör
Te vagy, akit imádok titokban
Ki elvarázsol és elbűvöl

Kánaán vagy nekem a pokolban
Ám a szívem csak teérted ég
Virág nyílik az elfojtott szóban
Egy érzés, mely örökké tiéd

Te jelented a szót a fújdogáló szélben
Egy soha nem szűnő dallamot
Folyton égek a szenvedély tüzében
Nyárrá téve a négy évszakot

Nap tüze a virágzó Kánaánban
Az én szívem dallama a szél
Halkan csengő szavak a gitárban
Nem szűnik az örök szenvedély



sorkoz



Gyöngyház fénye, teliholdnak álma


Rózsák közt nyílik a gyönyör kapuja
Melyet átjár a Hold gyöngyház fénye
Tűz lobbanása, suttogó csoda
El-elalvó rózsák merengése

Rózsák, melyek átélik az álmot
Az éjben szirmot hullatva le, százat
Mesévé téve a valóságot
Hold ablaka rejti a gyöngyházat

Tenyeremben rózsaszirmot tartok
Míg átélem az álmok varázsát
Hold fényében merengő dalt hallok
Virrasztás közt gyönyör hajnalán át

Gyöngyház fénye, teliholdnak álma
Simogatja az elalvó rózsát
A szerelem kapujában állva
A csillagok nevedet suttogják

Megérintett a Hold gyöngyház fénye
Enyém lett a szerelmes kísértés
Imádatom csillagok meséje
Átjárja a halk gyönyörök éjét



sorkoz



Eső a cseresznyefán


Te vagy nekem a vágy nyila, mely szívemen áthatolt
Éj merengő gyönyörében esőt szitál a Hold
Olyan volt a perc, mely szívemet hatotta át
Mint az eső, mely álomként élteti a cseresznyefát
Mit tehetnék, én, ha a Hold szitája ezüst
Úgy imádlak Szívem, mint a fák az esőt
Álmomból is felébrednék, hogy átöleljelek
Mint eső a cseresznyefát, megérintselek
Hisz vágy nyílvesszejeként éltet engem szavad
Szüntelen kívánlak téged, ölelni mégsem szabad
Szívemben érzem én a vágy nyílvesszejét
Amikor az eső álomként hatja át az éjt
Miről mesél a cseresznyefa elfojtott álmok közt?
Lelkemben érzem folyton az aranyszín nyílvesszőt
Mit mondhatnék Szívem, hisz a Sors hatalmas
A cseresznyefák könnye mély álomba altat
A Sors hatalmas, ám áldom, hisz szívemnek gyönyört adott
Egyetlen perc egyesít száz elfojtott dallamot
El-elfojtott dallam a csendben merengve szállt
Holdfény simogatta az alvó cseresznyefát



sorkoz



Eltévedt zarándok


Megszállott szív, melyet gyönyör tart fogva
Számára örökkévalóság egyetlenegy óra
Minden percet úgy él át, mint sivatagi éjt
Akár egy zarándok, kit a gyönyör megkísért
Minden pillanatban bársonyos arcodat nézné
A sivatag tengerré változik, a könny lépes mézzé
Csodalámpa-kívánság, mely oly nehezen teljesül
S a zarándok szíve hálóba kerül
Az én szívem csodalámpa, mely elrejt egy álmot
Te lettél az életem, kit szüntelen kívánok
Megérintett szépséged s az Ég csillagos ruhája
Kísértő gyönyörként jöttél életem útjába
Nem lehet követni egy zarándok útját
Ki életéből feláldoz minden egyes órát
Ám elragadja a gyönyör s a sivatagi éj
S attól a perctől kezdve a csodának él
Szerelmes szívéből a könnyek felfakadnak
Te adod értelmét minden pillanatnak
Szívemben tündököl szemed, mint egy csodalámpa
Zarándokként kerültem a gyönyör hálójába
Eltévedt zarándokként veled álmodom
Csillagos ruhát ölt az Ég egy fáradt alkonyon
Szívem merengőn szálldos a Hold sugarába
Egyetlenegyet kíván, hogy arcod újra lássa
Szüntelenül szálldosom, mint eltévedt zarándok
Te lettél az életem, kit szüntelen kívánok
Behálóz hajad sötétje, mint sivatagi éj
Nem hagy nyugodni vágyam, forró bennem a vér
Szívemben tündököl szemed, mint egy csodalámpa
A te nevedet írom a sivatag homokjába
Megszállott szív, mely nem hallgat bölcs szóra
Számára vágyakozás minden egyes óra
Nem vagyok én más, csak egy eltévedt zarándok
Ki vágyakozás gyönyörében él át minden táncot
Átéli a csodát, az édes-bús gyönyört
Érted ébred, ha az Ég aranyruhát ölt
Álmaiban újra és újra magához ölel
Nem sejtette, hogy egy nap a végzete jön el
Megérintette a gyönyör s az Ég arany ruhája
Zarándokként ejtett rabul szépséged csodája



sorkoz



Csillagok a függőkerten


Csillagok a függőkerten, szerelmes álom
Vízesés tükre a csendben, arcod benne látom
Gyöngyházfényű éj, mit száz csillag áthat
Megtaláltam forrását a gyönyörök kútjának

Gyönyörök kútja, rózsákkal körülvett
Te adod varázsát a víztükörnek
Felhangzik a dal, az éjnek meséje
Csillagok hullnak a vágy függőkertjére

Függőkert, melynek szerelem élteti virágát
Varázs-elixírt cseppent a gyönyör kútján át
Egyetlenegy csepp, álomként áthat
Álmodozó szívemből a merengés árad

Ki értheti gyönyörét a tiltott merengésnek?
Mégis e varázs hatja át a tündérmeséket
Gyöngyházfényű éj suttogó álma
Legyen örökre tiéd szerelmem rózsafája

Virágzó rózsafa, mit száz csillag ébreszt
Vágyam függőkertjében neked szól az ének
Gyönyörök kútja csendíti a tiltott, örök vágyat
Hajnali csillaga vagy a merengő homálynak



sorkoz



Borostyánlevelek az ablakban


Vágy csöndjében fénylő Hold-talizmán
Uralja el az alkonyatot
Szerelmem az éj dalában írnám
Átálmodva a pillanatot

Varázslat az éji pillanatban
Csöndes álmok között kél a Hold
Borostyánlevelek az ablakban
Rejtik el az örökkévalót

Te vagy nekem az örökkévalóság
Dalt csendít fel az éj ideje
Álomként egyesít percet-órát
A borostyán kúszó levele

Vágy csöndjében fénylő Hold-talizmán
Uralja el az éj idejét
Ezüstös az esőcsepp a sziklán
Csönd járja át a hegy tetejét

A hegyet lesem éji virrasztásban
Kúszó borostyánleveleken át
Csöndes jóslat lett a Sors szavában
Mit a Sors esőcseppekbe zárt

Imádatom éji csönd varázsa
Eső a borostyán levelén
Vágy csöndje az éji virrasztásban
Hold-talizmán az éj bársony Egén



sorkoz



Csillagfénybe öltözik az álom


Vágy tart fogva engem éjszakákon
Vágy, melyet a lázas csönd ural
Csillagfénybe öltözik az álom
S egy érzés, mely olyan, mint a dal

Dal, mely a szívemben olyan néma
Ám felhangzik, ha könnyesek a fák
Harmat hull a virágzó jázminra
Ha feléled a lassú tüzű láng

Csillagocskám, te vagy boldogságom
Eldalolnám hosszú éjeken
Ezüst holdfény szikrázik a fákon
Az álmokat te adod nekem

Átvirrasztanám az éjszakákat
Ébren, mint a lassú tüzű láng
Forró tűzként élve át a vágyat
Hold könnyeit szórja szét az ág

Benned ébred fel a dalok csöndje
Sorsomat rejtik a csillagok
Szívem láng az el nem alvó tűzbe
Álma egyesít minden napot



sorkoz



A szerelem borostyánköve


Elvarázsolt könnycsepp a gyantában
A szerelem borostyánköve
Megjelent titkos szív alakjában
Halkan sodorta a hegy öle

Borostyánkő színe, csöndes álom
Szüntelenül gyönyörködtetett
Álmok útján aranyködbe vágyom
Napsugár, mit folyton követek

A vágy patakként utat tör magának
Legyőzve az alkony idejét
Örök ideje lett a homálynak
Szerelem borostyán-szíveként

Patak, mely nem ismer messzeséget
Forrása egy perc varázserő
Az én lelkem halk gyönyörbe téved
Örök vágyam a csöndbe vesző

Álmom szív alakú borostyánkő
Melyet patak hulláma sodor
Aranyköd, mit a napsugár átsző
Selyem baldachinként rámborul



sorkoz



Esőcsepp a Napon


A Nap a Föld körül álmosan kering
Csak egyetlen vágyam van, hogy lássalak megint
Számomra a szépséged dalba foglalt ige
Úgy hatsz rám, mint a Nap az eső cseppjeire
Andalító gyönyör lesz úrrá lelkemen
Amikor a csodát újraélhetem
A szívbe rejtett álmot én neked adom
Olyan vagyok, ha látlak, mint esőcsepp a Napon
Számomra te vagy az élet és a Föld forgása
Át akarom élni az álmot az éji órába
Mást nem kérek én, csak gyönyörködést
Hisz úgy imádlak, mint a Föld a nap forró tüzét
Egy érzés, mit szóba foglalni lehetetlen
Vágyakozva sóvárgok én a veremben
Egy vágy, melyet az eső ki nem olt
Szívemben egész nap az álmok dala szólt
A Nap a Föld körül lázasan kering
Az idő örökre megállt az én szívem szerint
Te vagy számomra az álom és varázsige
Úgy hatsz rám, mint a nap az eső cseppjeire



sorkoz



Száz-száz csillag az ezüstszitán


Én a vágy dalát hallom az éjbe, láncra fűzve a csillagokat
Elveszi eszem a szerelem mérge, virágillatú szél csalogat
Álom hennája lennék a Holdon, hogy neked adjam a szívemet
Várom, hogy a szél csak egy szót súgjon, melynek hallatán felébredek
Engem a lázas, égő vágy ébreszt, álom, mely csillag az éj láncain
Illatos virág mézével mérgez, gyönyörként élem át a vágyaim
Az éji fényben száz démon tánca, ezüst henna a tenyerükön
Mit álomként cseppent a Hold szitája, egyetlen perc az én gyönyöröm
Szerelmes álom mézédes mérge, száz-száz csillag az ezüstszitán
Álom harmata cseppen a mézbe, a perceket láncra az éj fűzi tán
A csillagokat az éj láncra fűzi, Sorsom varázsa hajnali fény
Szeretnék veled álmokba szökni, mit egyetlen szó hangja ígér
Nem hallani az elfojtott vágyam, ám csillagokba szökik dalom
Gyönyörködöm a fénysugárban, ezüst szita a boltozaton
Szívem e csöndbe a vágy csalogatja, akár száz démont az éji tánc
Álmomat Sorsom csak neked adja, a perceket csillagként őrzi a lánc



sorkoz



Kötéltánc az éjben


Száz csillag táncol a szerelem kötelén
Csendülő dallamok az aranyhúr ütemén
Nem hallod szavamat, a vágy édes-keserű
Szerelmem dallama elfojtott ütemű
Dalom az éjben cseng, ám mégis halk szavú
Égő lelkemben a láng szív alakú
Tehozzád láncol a szerelem kötele
Dalomban csendül fel a vágyak üteme
Kötéltánc az éjben, egy perc a csábítás
Álmomba engemet folyton gyönyör visz át
Szerelmem kötelén színarany csillagok
Örök a szenvedély, mit nekem a Sors adott
Szívemben csendül fel a vágyak üteme
Úgy bűvöl el a perc, mint éjt a Hold szeme
Egyetlen álmomban, Szerelmem megtalálsz
Aranyhúr ütemén csendül az éji tánc



sorkoz



Tündércsipkés boltív


Tündércsipkés boltív, kinyíló ablak
A Holdat nézem, ám a csönd altat
Gyönyöre mesébe csalogat mégis
Álom nyitja meg a vágy boltívét
Holdfény a titka az éji Egeknek
Vágyaim útján téged követlek
Téged követlek, és meg nem állok
Álmok kertjében én rádtalálok
Hol megvallom, hogy mit is érzek
Holdfény hatja át az éji boltívet
Csillagból szövődő szerelmes álmok
Vágyaim útján a kertbe találok
Szerelmem rózsafa, mit szellő ringat
Tündöklő harmata vándorló csillag
Dalként hatják át a csöndes éjek
Vágyaim útján a kertbe érek
Hol neked adom a szerelmes álmot
Melyet a rózsa szirmába zárok
Vágyak ablaka, ezüstös boltív
Álomként egyesít mesét és holdfényt



sorkoz



Elhalkuló bűvöletben


Te vagy Sorsom gyönyöre, amikor a Föld forog
A Napkorong ereje, ha szívemben a tűz lobog
Sugaraidról mesélnek az elhalkuló szavak
El-elfojtott vágy heve hatja át az ajkamat
Te vagy nekem a csoda, ha a Napkorong mesél
Szívemben tűzként lobban a nem szűnő szenvedély
Sors titokzatos kereke a tüzes Napkorongon át
Ha megérint a Nap heve, Dél irányába fordul át
Hiszen az én szerelmem olyan forró, mint a Dél
Elhalkuló bűvöletben szállnék én a percekért
Az én vágyam, hogy elmondhassam; te jelented Sorsomat
Oly forró az én lelkem, mint tüzes korongú Nap
Álmodozó csöndes szirom, mit a gyönyörbe szél vitt át
Arcod nekem varázsikon, szenvedélyem szívvirág
Napkorong tüzes fénye hatja át a lelkemet
Szálldosom a vágy szelébe, hisz folyton mesélnék neked
Sorsom titkos vallomását a szívvirág bontja ki
Hozzád vezetnek a vágyak titokzatos útjai



sorkoz



Bársonyos aloé, suttogd el a szavam


Tiltott vágy vagy nekem, mely az ajkamon ég
Úgy adom neked lelkem, mint bársonyos aloét
Mint elixír-forrás, olyan vagy te nekem
A szerelem csillagát kincsként rejtegetem
Bársonyos aloé, suttogd el a szavam
Szenvedélyem tiltott, mégis határtalan
Forrást fakaszt fel a szerelem gyönyöre
Olyan vagy te nekem, akár az aloe
Álmodott ölelés, mely mégis bársonyos
Vágyam tüzét áthatják a csillag-záporok
Vágyakozó lelkemnek éj meséli dalát
Elixírként áthatja a szerelem hajnalát
Amikor kibontja csillag-bársonyát az éj
Úgy érnék bőrödhöz, mint aloe-levél
Harmatcsepp csillaga bársony leveleken
Vallomásom füledbe súgom szerelmesen
Neked adom vágyam, a szerelem hajnalát
Érted nyíló szemem a csillagokba lát
Átélem az álmot, a hallhatatlan gyönyört
Mely csillagok varázsa a fénylő Hold körül
Bársonyos aloé, suttogd el a szavam
Csillagok záporában a tűz lángja arany
Hiszen az éj dala vágyaimról mesél
Összecsukja bársonyát az aloe-levél
Ám titokban mégis elrejt egy csillagot
Egy vágyat, mely szívembe gyönyört csalogatott
Az én szívem titka, hogy a mesét elhiszem
Vágyam csillag az aloe bársony levelében



sorkoz



Aranyszín forrás a függőkert alatt


Aranyszín forrás a függőkert alatt
Ölelnélek, ám a Sors tőlem megtagad
Szerelem-forrás éltető vize
Csendülésében ébred száz varázsige
Aranyszín cseppjei fölött állok szomjasan
Merengő szívemben fakad suttogó szavam
Álmok forrása a függőkerten át
A vágy az Eget Nap fényébe öltöztette át
Álmaimnak gyönyörét át nem élhetem
Ám az aranyszín forrás mesél énnekem
Titokzatos szavát nekem csendíti
A múló időt a szivárvány-ív egyesíti
Amit elmesél a forrás, csak én hallhatom
Álmodozó lelkemben felfakad dalom
Lépteidet hallom a függőkerteken
Az álom napsugár tükre a vízcseppeken
Víztükör és napsugár, halk a csendülés
Szívemben érzem vágyam, a szerelem tüzét
Elhalkul a merengés a függőkerten át
A vágy az Eget Nap fényébe öltöztette át
Álmaimnak gyönyörét egy dal fakasztja fel
Vágyódó lelkem álmában lázasan ölel
Átölelve téged a szivárvány alatt
Varázsigévé válnak a suttogó szavak
Szivárvány-ív egyesít esőt és Napot
S a percet, mit a Sors tőlem megtagadott



sorkoz



A szívvirág és a Hold


Múlhatatlan gyönyörben az éj máglyája gyúlt
Táncot jár az aranyködben a szívvirág s a Hold
Álmodozó éjeken csak gyönyörködöm
Csillaggá válik a vágy az aranyködön
Terólad mesél az éj s a szívvirág
Csillagokat egyesít az ezüst holdvilág
Szívvirág meséje vagy a forró éjjelen
Máglya tüzeként égek érted, Életem
Csillagként az aranyködben csak merengek én
Szívem titka, hogy a dalt felcsendíteném
Felcsendíteném egy titkos hangszeren
Mit az ezüst holdvilág elmesél nekem
Az én szerelmem heves szél az éj máglyáin át
Álmodó lelkem remeg, mint a szívvirág
Holdvilág egyesíti a gyönyörködést
A Sors valóra váltotta titkos esküjét
Amióta megláttalak, én máglya vagyok
Kit tánc tüzében bűvölnek éjek s hajnalok
Ezüst holdfény egyesíti sugaraidat
Szívvirágként bűvölöd a napjaimat



sorkoz



Tiltott ösvény rózsái


Úgy bűvölöd lelkemet, mint Aranyhold a sziklát
Amikor a szívemet álmok andalítják
Az álmodó csillagok terólad mesélnek
Tiltott ösvény rózsái a heves szenvedélyek
Imádatom titkos, mint az Aranyhold lámpása
Utolért a végzetem arcodat meglátva
Aranyholdnak gyönyörében nevedet suttogtam
Az én Sorsom, hogy a lámpást kezemben hordozzam
Érted haladok Csillagom a tiltott ösvényen
Vágyam, hogy a rózsaillat a lelkemhez érjen
Ezüst lámpás fényében várom én a hajnalt
Elvarázsolt sziklák közt, elfojtott szavakkal
Imádatom alvó rózsa, vágyam tiltott ösvény
Száz csillag aranyködöt sző a holdvilág ezüstjén
Nekem e vágy mégis áldás, szívben játszó ének
Mely kibontja rózsáját a tiltott ösvénynek
Aranyholdnak gyönyörében álmodnak a sziklák
Neked adom hajnalomat s a nyíló rózsa szirmát



sorkoz