bbnala2



B.B. Nala verseinek 2. oldala


Halk gyönyörök éjjelén

Mit mondhatnék, Szerelmem, hisz te vagy a dal nekem
Mely csillaggá változik elvarázsolt éjeken
Csillagok birodalmában álmok függőkertje vár
Messze van még a hajnal, behálóz a holdsugár
Holdsugarak meséje megérinti lelkemet
Rózsaillat hatja át az alvó függőkerteket
A Hold ezüstös fénye talizmánná változik
Csillagok birodalmában Szemirámisz álmodik
Vágyamat a holdfény kelti, hisz a szívem csak dalol
Alvó rózsák szirmáról a harmat tenyerembe hull
Rólad dalol a szívem halk gyönyörök éjjelén
Vágyak függőkertjén át a mesékbe érek én
A titokzatos függőkertben vágyam halkan mondom el
Sorsom titka varázslat, mit egy perc gyönyör hoz el
Éj meséje szórja szét az alvó rózsák illatát
Hold-talizmán rejti el az én Sorsom csillagát





Aranyszínű a máglya-varázs


Amikor a szerelmes éj gyönyörét
Forró szikraként szórja az álom
Érintsd meg lelkem lassú tüzét
Merengő gyönyörben csak ezt kívánom

Álmomat máglyaként lobbantja a tűz
Csillagnak látszik a Hold szemében
Mely álomként kél a hegyek közt
Lávaként kelti a merengésem

Aranyszínű a máglya-varázs
Kárhozat tüze, mégis kívánom
Csöndes merengés ajkamon át
Forró szikrákat szór szét az álom

Neked adom a Hold-szemű éjt
Szívemben érzem az elfojtott szikrát
Érintsd meg lelkem lassú tüzét
Akár a szél az éj baldachinját

Álmomat máglyaként lobbantja a tűz
Csillagnak látszik a Hold szemében
Terád gondolok álmok között
Elfojtott lávaként izzik a vérem



sorkoz



Szenvedélyes vallomás


Csak egy percet kérek, édes-keserűt
Rózsaszirmok rejtik el a varázserőt
Úgy rejtik el a gyönyört, mint egy csillagot
Ezüstfüggöny takarja a titkos ablakot
Én vagyok, ki a pillanatra százszor esküszik
A vágy ezüstfüggönyét csillagok szövik
Nem kérek mást, csak egy csepp mézízű nedűt
Az örök vágy hennával ír aranybetűt
Tenyerembe rejti el a jóslatomat
Andalító gyönyörként az éj csalogat
Tenyeremben hennával írt betű lett a vágy
Úgy bűvölsz, akár az éjt a Hold-szemű láng
Te vagy az örök jóslat, ha dal cseng álmosan
Közel már a hajnal, hisz az idő elrohan
Kelő Nap gyönyörében a rózsa kinyíl
A vágy jóslat, mit a Sorsom tenyerembe ír
Vágy, mely éltető gyönyör, így nem tagadhatom
Szenvedélyes vallomás cseng az ajkamon
Könyörögnék ezer évig, hogy öleljelek
Számomra a hajnal álma Nap függönye lett



sorkoz



Szenvedély, varázslat, illatos fűszerek


Te vagy a lelkemnek illatos fűszere
Vágyakat hordoz a szerelmes éj szele
Éji Hold meséje, elfojtott vallomás
Úgy ittam magamba, mint gyönyör mámorát

Fűszerek varázsa, szerelmes bájital
Szépséged engemet folyton mesékbe csal
Szerelmes bájital illatos fűszerét
Úgy ittam magamba, mint örök szenvedélyt

Számomra Édesem elixír kelyhe vagy
Elmondhatatlan, mit a gyönyör perce ad
Szenvedély, varázslat, illatos fűszerek
Álmok gyönyörében csókkal érintelek

Átjárja lelkemet a gyönyör lázasan
Vallomást suttogva a szélben száll szavam
Örök az én dalom, meséje vallomás
A holdas éjeket gyönyörben alszom át

Sugarad megérint, hisz vágyam nem csitul
Tiltott gyönyöre az én mesémbe szól
Illatos fűszerek varázsa, bájital
Vágy szelében száll a szerelmes, éji dal

Szerelmes vágyaim illatos fűszerét
Úgy élem én át, akár az éj szelét
Szenvedély, varázslat, illatos fűszerek
Egyetlenegy vágyam, hogy átöleljelek



sorkoz



Arany lámpás az éjben


Arany lámpás az éjben te vagy énnekem
A csillagok közt szálló dal örök, végtelen
Hisz magába rejti az éji babonát
A te nevedet suttogja a lámpáson át
Rejtett titok, mit suttog a lámpásnak az éj
Elvarázsolt csillagok játéka a szél
Te vagy nekem az álom s a narancsvirág
Mit szerelmes szó suttog a vágy dalain át
Arany lámpás az éjben, tűz az ajkamon
Álom a narancsvidéken, kitárom karom
Arany lámpás, narancsvirág, végtelen utak
Láncra fűzném teérted a csillagokat
Elvarázsolt csillagok közt rejtőzik csodám
Te vagy nekem a holdfény a gyönyör kapuján
Szerelmes szél hordozza a vágyálmokat
Érintsd meg ujjaiddal a lámpásomat
Hisz vágyam, hogy öleljelek, ám nem tehetem
Álmom elvarázsolt könny a leveleken
Elcsábít a narancsvirág és a csillagok
Vágyak végtelen útján feléd haladok
Titkos éji babonámat szívbe rejtem én
Dalként száll a holdas éj csillag-tengerén
Hisz álmom szele hordoz narancsvirágokat
Érintsd meg ujjaiddal a lámpásomat



sorkoz



A csodaszőnyeg útja


Vágyálom, melyet csönd foglal szóba
Tiltott gyönyörét az éj dalolja
Te jelented nekem az éji babonát
S a szerelmes vallomást az ajkamon át
Ezüst a holdfény, bársony a szőnyeg
Dalolja titkát az éj a gyönyörnek
Áthatod a vágyak csodaszőnyegét
Szemed varázsa csillan meg Hold tükreként
Mit tehetek, hisz engem egy csillag babonáz
Szerelmi vallomás cseng az éji dalon át
Vágyálommá vált egyetlen óra
Feléd vezetett a Sors, a csodaszőnyeg útja
Csillagok árasztják el vágyódó lelkemet
A csodaszőnyeg útja csak feléd vezet
Hisz te jelented nekem csillag-bársonyát
Az elvarázsolt Hold-tükröt, a gyönyör mámorát
Amikor a vágy kapuját kitárja az éj
Minden egyes álmot csak neked ígér
Hisz te az én lelkemnek babonája vagy
Tiltott varázsigeként érint meg szavad
Átélem a gyönyört, az éji babonát
Csodaszőnyeg száll csendes szavakon át
Hold tükre a szerelem túl a szavakon
Álmom vagy, ha szél söpör a sivatagon



sorkoz



Karnevál idején


Álom gyönyöre egyesíti a Holdat és a Napot
Malomkerék forgásában kélnek fel a dallamok
Érted haladok én a tiltott úton
Nem kívánok semmi mást; csak a malom forogjon
Virágok árasztják el a végtelen utat
Az álom szele szüntelenül forgatja a malmokat
Malomkerék forgásában mit meséljek én?
Szerelmem virágként nyílt karnevál idején
Tiltott vágyálom, hogy eldaloljam
Hogy imádatom malomkerék lett az éji Holdban
Te vagy az álom, te vagy az ének
Végtelen perce karnevál idejének
Karnevál, mely túlhalad az éjen és a hajnalon
Égre kél a tűzfényű Nap, arany lesz a malom
Aranyszínű malom a szélben forog tovább
Úgy ittalak magamba, mint a vágy mámorát
Malomkerék forgásának dallama a szél
A hajnali kakasszó vágyaimról mesél
Varázslat ébresztette a vágy pillanatát
Úgy adom neked Sorsom, mint karnevál dalát
Dal, mely feléled, ha a szél végigsöpör
Álmok titka lesz a vágy, egy pillanat a gyönyör
Úgy foglal szívem magába, mint malomkerék a Napot
Egy perc gyönyör ébreszti a karneváli dallamot
Dallam, mely áthalad a hajnalon át
Amikor a lelkem tűzzé alakul át
Tűz, mely áthatja a vágyak végtelen Egét
Malomkerék forgásában ébrednek a mesék



sorkoz



Dalolj, dalolj énekesmadár


Az én Sorsom, akár a nyár
Dalával élteti a múló időt
Dalolj, dalolj, énekesmadár
Egyetlen vágyam, hogy láthassam Őt

Elvarázsol engem a fény
Szivárványként a folyó felett
Dalként hangzik a nyár idején
Virágként bontja ki szerelmemet

Énekesmadár dalol a fán
Az örök szenvedély sohase múl
Egy perc varázsként várt csoda rám
Azóta is a dallama szól

Olyan vagy nekem, akár a nyár
Hisz az én vágyam szüntelen ég
Vérpezsdítő a karnevál
Madár csendíti az énekét

Örök vágy dala szóljon neked
Virágok nyíljanak bársonyosan
Egybeszőném a perceket
Hisz feléd vezet minden utam



sorkoz



Pálmalevelek tánca


Tűzsugárrá változtatod az Egyenlítőt
Hisz te jelented számomra az örök időt
Lágy szellőben megrezzen a pálmalevél
Egyetlen perc varázsát elviszi a szél
Ám a napsugár varázsa engem dalra kelt
A szerelem vándora érted útra kelt
Te vagy nekem az álom, ha gyönyörködöm
Pálmalevelek tánca a forró égövön
Szívbe fojtott vágyam, hogy halljam hangodat
Napsugarak árasztják el a vándorutat
Pálmafák az úton, a vándor útrakél
Virágot bont az álom, tűzforró a vér
Elmerengő szívemben arcod tükrözöm
Szétszóródó napsugár izzik bőrömön
Elmondhatatlan gyönyör, mit a perc nekem ad
A szerelem vándora csendesen halad
Napsugarat egyesítve végtelen úton
Szívem rejtett mélyén neved suttogom
Én az Egyenlítőn át csak feléd szököm
Egyetlen perc örökké tart a forró égövön



sorkoz



Szitakötővé változó nimfa


Szitakötővé változó nimfa
Meséje szenvedély, tűzliliom titka
Szerelmes virág, csöndes álom kelyhe
Mely a nyár varázsának ködnek tűnő selyme
Selyem, melybe a nimfa álmot szőtt fonálként
Átélve a vágyakat szitakötő-táncként
Aranyköd egyesíti a tűzliliom titkát
Álmodozó szárny, mely varázslatot él át
Aranyköd selymében Nap sugara csillog
Lepergeti a szellő a tűzliliom-szirmot
Tűzliliom szirma, szívtükör varázsa
A szivárványt a nimfa álom-hídnak látja
Álom-híd, melyen a fényben álmodozva sétál
Imádottjára gondol, ha a Nap felé száll
Megbűvöli a perc, az örök vágy szív-tükre
Álmodozó nimfa a nyár szitakötője
Ki úgy éli át vágyait, akár a meséket
Szerelme lágy fonala az aranyköd selymének



sorkoz



Illatozó, bársonyos aloe


Illatozó bársonyos aloe
Csöndben meséld múlhatatlan vágyam
Amikor arany a felhők öle
Dalom csendül a Nap sugarában

Tenyerembe rejtem az aloét
Az én lelkem végtelennel harcol
Tüze örökké ajkamon ég
A szív álmot sző elfojtott szavakból

Illatozó, bársonyos aloe
Meséld el, hogy szüntelenül égek
Nem számít, hogy szavadat hallom-e
Lelkem hélium a Nap tüzének

Nap tüze érlel illatos aloét
Lennék esője a bársonyának
Amikor kitárja a hajnali Ég
Arany ívét a Nap kapujának



sorkoz



Aranybetű a Hold vallomása


Amikor a Hold kapuja nyitja
Az elfojtott vallomások éjét
Tenyerembe vágyálomként írja
Hennával a csöndes vágy igéjét

Vágyam rejtélye a csillagoknak
Hisz ékesíti a holdfény gyöngyházát
A szerelem esőcseppet hullat
Éltetve a vágyak rózsafáját

Vágyam a Hold kapuja az éjben
Dalom töri meg a fojtott csöndet
Csillagokba varázsolt rejtélyem
S a hennával írt aranybetűknek

Amikor a Hold kapuja nyitja
A halk gyönyörök csöndben játszó álmát
Szívem édes illat andalítja
Mit szél hordoz a rózsák szirmán át

Aranybetű a Hold vallomása
Dalként élteti a szenvedélyem
Csillagokat hullat a rózsára
Mit neked adnék átvirrasztott éjben



sorkoz



Arany fátyol, az éj meséje


Amikor felkél száz éji csillag
Arany fátylán át ejt könnyet Ízisz
Eljött az éj, érezd, hogy hívlak
Vágy kelti a csönd ébredését

Arany fátyol, az éj meséje
Holdsugárként érint meg téged
Szavakat suttog Ízisz a szélbe
Szavak, melyek álmot ígérnek

Álom, melyben téged ölellek
Vágyam titka a holdsugárnak
Könny, mit fátylán át Ízisz ejtett
Csöndes igéje az éj dalának

Arany fátyolt sző száz éji csillag
Fátyol, mely mögött Ízisz felébred
Suttogva szavát az ajkaimnak
Álmomban karjaim tehozzád érnek

Holdsugár fátylába rejtőzik álmom
Melyet a Sors szava megtagad tőlem
Ízisz könnyei a hajnali fákon
Fátyola lebben az aranyködben



sorkoz



Merengés a csönd pillanatában


Örök szenvedély csillag-birodalma
Álomként a merengésbe csal
Tiltott vágy a csöndes pillanatba
Olyan, akár a homokvihar

Minden percet álmaimba csalnék
Mely átszövi a holdas éjeket
A vágy mindent elsöpör viharként
Tűzként szítva szenvedélyemet

Égő tűz a vágy sivatagában
Olyan, akár a homokvihar
Merengés a csönd pillanatában
Mely Eget és Földet áthidal

Dal vagy minden egyes pillanatban
Hisz tebenned éled fel a láng
Sorsomat örökre neked adtam
Szél söpör a sivatagon át

Szél, mely folyton vágyakat kavar fel
Aranyszínű a homokvihar
Álmom legyél, amikor a Nap kel
Szenvedélyem olyan, mint a dal



sorkoz



Nap tüze érint simogatóan


Az én vágyam fojtott merengés
Nap tüze érint simogatóan
Áthatva a hullámok lelkét
Tündérrózsa nyílik a tóban

Hullámok lelke, mese s valóság
Szerelem szava a szív álom-tükre
Neked adom a tündérrózsát
Ha bújócskázik a Nap a felhőkbe

Te vagy a dal, a szerelmes álom
Nap tüze érint simogatóan
Érted élek, tehozzád vágyom
Mint tündérrózsa a hullámokban

Szerelem szava, napsugár lelke
Hullámok közt játszva megérint
Neked küldöm az üzenetbe
Egy perc gyönyör varázsigéjét



sorkoz



Szivárvány boltíve, száz színű ablak


Vágyaim boltíve, szivárvány-ablak
Lesem a végtelent, útját a sivatagnak
Álmok sivatagában végtelen az út
Heves szelek sodorják az arany homokot
Megérintem a szivárvány íves ablakát
Mesélve a percről, hogy szívem rádtalált
Szivárvány boltíve, száz színű ablak
Képzeletben a karomban tartlak
Álmodó szívemnek szelek üzennek
Szerelmem útja a végtelennek
Szél söpör a sivatag arany homokján
Rád gondolok egy merengő órán
Te vagy titka a vágy boltívének
Napsugár áraszt el, amikor nézlek
Egyetlen szó, mit szüntelen hallok
Te vagy, kit álmomban karomban tartok
Tevekaraván a sivatagban
Nevedet hallom a végtelen dalban
Arany homokban keresve kincset
Megtaláltam a végtelenséget
Megleltem a sivatag útját
Szél sodorja arany homokját
Nevedet hallom folyton a csendben
Zarándok vagyok a végtelenben
Csalogató a szivárvány-ablak
Végtelen álmomban karomban tartlak



sorkoz



Túl a meséken át


Túl a meséken át, túl az álmok szelén
A varázsszőnyeg Hold fényébe szállt a vágy éjjelén
Nem kívántam semmi mást, csak a szél dalolja el
Az álom csillaga vezet a hajnalokba el
Mit suttog a szív, túl a meséken át?
Amikor az éji Ég kitárja ablakát
Szerelmem varázsszőnyeg, mely a mesékbe ért
Neked adom álmomat s az örök szenvedélyt
Mely csillaggá változik a szerelmes hajnalon
Nem csitul az éji szél, kitárja ablakom
Álmodó a szemem, mely a lelkedbe lát
Megérintenélek százszor én a meséken át
Egyetlenegy vágyam, hogy eldaloljam neked
A fellobbanó szenvedélyt, mit át nem élhetek
Álmok szőnyegén szállva élném át a varázst
Csillag-függöny szövi be az ezüst Hold ablakát
Ablak, mely boltíves, ám kitárja a szél
Ezerszer elsuttognám, mennyire imádlak én



sorkoz



Egy perc gyönyör


Színarany az éji égbolt, amikor eljön a karnevál
Száz rózsa bont selymes szirmot, érzem, hogy a gyönyör rámtalál
Bársony szirmok egyesülnek a napsugárral átszőtt Ég alatt
A galambok felrepültek, a gyönyör perce gyorsan elszaladt
Én is szálldosom a széllel, szívem varázslattal áthatott
Lelkem betelt a mesével, úgy érzem, felhők között szárnyalok
Egyetlen perc gyönyörében bűvölt el engem a napsugár
Te vagy az én ébredésem, mit halk gyönyörben áthatott a nyár
Szívem megtelik a dallal, a vágy száll rózsaszirom selymeként
Folyton elbűvöl illattal, érzem, hogy a nyár nekem mesélt
Virágzó nyár mesélt rólad, hisz elragadt az örök bűvölet
Elsuttognám a galamboknak egyetlenegy perc gyönyörömet
Egy perc gyönyör, mely örökké tart, édes vágya, suttogó varázs
Szívem neked küldött egy dalt, lelkedben szóljon, ha a nyárra vársz
Ha felszállnak a galambok, a virágzó karnevál örök
Álomként ér sugaradhoz a vágy szele a felhők között



sorkoz



Arany talizmán sugara


Holdas éjben fellobban a tűz fáklyája, száz
Szüntelenül suttogom, olvadó viaszcsepp a láz
Azóta is szüntelenül suttogom
Hogy a gyönyör talizmánját csak teérted hordozom
Minden szavam lobbanó tűz a fáklyákon át
Te jelented nekem a vágy mámorát
Viaszcsepp olvad, éjen át suttog a szerelmes mámor
A te arcod sugárzik az arany talizmánból
Arany talizmán sugara hatja át az éjt
Kárhozatot rejt az álom tüzes fáklyaként
Holdfénybe rejtett aranytalizmán
Nincs égőbb tűz az én vágyaimnál
Imádatom égő lángként fellobbantja az éj
Az elmerengő fáklya-tűz gyönyör-mámort ígér



sorkoz



Napsugár lelke a kéklő fátyol


Szerelmem, sugaraddal érintsd meg lelkem
Hogy szivárvánnyá változhassak a kéklő selyemben
Érintsd meg szívem, mint Nap tüzét az Ég
Eldalolom százszor, hogy szívem csak tiéd
Te vagy számomra a perzselő Nap
Sugaradban érzek gyönyört és szomjat
Te vagy az álom, mely dalként áthatott
Egy percet őrzök én, a bűvölő hatot
Azóta várom, hogy lelkem megérintsd
S áthasd napjaim végtelenségét
Változtasd dallá a tűnő álmot
Kéklő selyemben fényeddé válok
Fény, mely kibontja az örök szivárványt
Hisz érzi sugarad perzselő lángját
Szomjas szív gyönyöre, akár a máglya
Álomként veszlik a Nap sugarába
Ám álmában is őrzi a percet
Szivárvány titkát tükrözi benned
Egy perc, mely elbűvöl százszor és százszor
Napsugár lelke a kéklő fátyol



sorkoz