bbnala



B.B. Nala bemutatkozó oldala

Kecskés Beatrix Aliciának hívnak.

1978. február 17-én születtem Sátoraljaújhelyben, egy csodálatos hegyvidéki városban. Gyerekkoromban sokat tartózkodtam anyai nagyszüleimnél. Nagyapám sokat mesélt nekem régi dolgokról, gyerekkoráról és meséket is mondott. Nagy szeretettel gondolok rá, két éve halt meg 93 éves korában. Sokat kirándultunk a gyönyörű hegyekbe a szüleimmel és az öregekkel. Kedvenc olvasmányaim voltak D’ Aulnoy: A pávakirály és az Ezeregyéjszaka meséinek a felnőtt változata. A művészi pálya nagyon vonzott, ezért porcelánfestőnek tanultam, majd leérettségiztem. Később festettem üvegeket is, kiállításaim is voltak. Belekóstoltam az irodai munkákba, könyvtárban dolgoztam, múzeumban, Polgármesteri Hivatalnál. 2006-tól új forduló kezdődött, egy csodálatos korszak, ami a költészetet váltotta ki belőlem. Azóta verseket írok. 2010-ben lettem a Cserhát Művész Kör tagja. A november 20-i Gálán Art Arany díjas lettem a pályázatommal. A Délibáb Antológiában és folyóiratban is megjelentek verseim. Nagyon jó érzés, hogy mindezt elértem.

Eddig négy kötetem jelent meg, összesen 560 verssel. Még több száz vers vár kiadásra. Verseimet B. B. Nala írói álnéven publikálom.



Megjelent, B.B.Nala legujabb verses kötete: A rózsaszirom érintése címmel,katt ide az olvasáshoz.

Megjelent, B.B.Nala legujabb verses kötete: A szívvirág és a Hold címmel,katt ide az olvasáshoz.




Csipkebokor az éj tüzében


Lelkem lángol, mint csipkebokor az éj tüzében
Rólad álmodom, virágok rejtik szenvedélyem
Megáll az idő, én a tüzet aranynak látom
Csillagok arany fényében a Hold meséli álmom
Egyetlenegy perc, csipkebokor tüzét ébreszti a láz
Nem ölelhetlek, Szívem, mégis megtalálsz
Hisz nevedet hallom, amikor a szél sóhajt
Vágyálmokat suttogva a csipkebokorral
Te vagy álmom, Szerelmem, ha a csend ölel
Lelkem átvirrasztott csendben a gyönyörre lel
Áthatod a szívem, mint csipkebokrot a tűz
Hold talizmánjára írtam én egy arany betűt
Egyetlen betű, lelkemnek lángja
Csillagok hullnak az éj csipkebokrára
Aranyszínű csillag, szívemben lobbantja a lángot
Amikor a csipkebokor hullat száz virágot
Virágok, melyek lelkem mesékbe csalták
Sóhajtott a szél, ám szívemben dal szállt
Dalomba írtam én, mit el nem mondhatok
Örök vággyal egyesítve a rejtett tudatot
Nem ölelhetlek, Szerelmem, mégis megtalálsz
Még most is hallom a tűz suttogó szavát
Mit tehetek én, hisz a szívem csak mereng
Álmodó csillagnak látom az éji könnyeket
Könnyek, mit elvarázsolnak a csipkebokor levelei
Csöndes szavak közt téged tükröznek a Hold szemei



sorkoz



Szenvedélyem varázslata


Vágyam, akár a szél ölelése
Álomként söpör a szívemen át
Felhangzik Ezeregyéj meséje
Megnyitja a gyönyör kapuját

Kapujában megnyílik az éden
Soha meg nem törik a varázs
Rólad álmodom a holdas éjben
Úgy gyújtasz fel, mint csendet a tánc

Izzó vágyam, szívem remegése
Ébreszti a lázat és gyönyört
Varázslat vagy ezeregy mesébe
Szenvedélyem átszövi a csönd

Az éj csöndje selymes aranyháló
Mely eltakarja az álmomat
Égő szívem képzelettel játszó
Látni vágyom a mosolyodat

Szenvedélyem holdvilág meséje
Magába rejti a varázslatot
Minden percem a szél ölelése
Behálóz, mint éjt a csillagok



sorkoz



Álom szövődik a Nap függönyében


Rózsák hullanak a szerelem völgyében
Álom szövődik a Nap függönyében
Aranysugaras Égbolt az én életem
Nyári szél dalolja szerelmes énekem
Rózsanyílás az ébredésem hajnalokon
Egyetlen perc tiltott gyönyör, de én ellopom
Hisz amikor téged látlak Napsugaram
A szívemben dallá válik minden szavam
Rózsák hullanak az illatozó völgy-úton
Mikor láthatlak újra, még nem tudom
Ezer évnek tűnik számomra a várakozás
Szenvedélyes démon vagyok, kinek sorsa vágyakozás
Aranysugaras Égbolt lázas esőcseppje
Boltíves szivárványon szökik át az este
A lázas esőcsepp arcod simogatja
Életének minden percét csak teneked adja
Rózsák hullanak az álmok alkonyán
A felkélő Hold fényében rejtőzik az én csodám
Álom lesz a sóhaj, rózsaszirom a vágy
Szívem a vágyakozást tűzként éli át
Dalom szálldos a feltámadó esti széllel
Téged imádó mámorban varázslat a holdas éjjel
Az életem vagy, s álmaimban átölellek
Minden szerelmes szavam illatos rózsája a völgyeknek



sorkoz



Éj varázsa, mentaillat, álmok szenvedélye


Smaragdlevél, csillaghullás, illatozó menta
Éji démonok kezén ezüstszínű henna
Mentaillat gyönyörében szerelmem megvallom
Amikor a holdvilágot kibontja az alkony

Mely a menta levelét el-elvarázsolja
Tenyerembe a vágyat hennával rajzolja
Neked adom Szerelmem a csodálat szív-tükrét
Mely csillagként szórja szét a holdvilág ezüstjét

Ezüstszínű holdvilág, csillag a smaragdon
Hennával rajzolt szív lesz az illatozó alkony
Vágyam smaragdleveléből édes illat árad
Mit csillagok közt áldozok fel én az éjszakának

Feláldozom a gyönyört a démonok kezén át
Elrejtelek, mint szív-tükör az ezüstszín hennát
Éj varázsa, mentaillat, álmok szenvedélye
Ezüst hennát cseppent a Hold a démonok kezére

Smaragdlevél rejti el a szív szerelmes álmát
Álmomat a csillagok az éj szemébe zárják
Imádatom hennaszív az ezüst holdvilágon
Álmodozó mentalevél, simogató bársony



sorkoz



Lázas, éltető láng


Te vagy nekem a csoda, mely mannával táplál
Szívem féltő gyönyöre tüzesebb a lángnál
Csalogató fénysugár, mely elixírrel éltet
Szemedben leltem én meg titkát a vízesésnek
Mesék gyönyöre az éj, álma a csillagoknak
Te adod az értelmét a múló napoknak
Te jelented sugarát a jelennek s jövőnek
Amikor a csillagok tündércsipkét szőnek
Éji gyönyör hívogat s átélem az álmot
Csillag-háló szövi át a titkos éj-világot
Tündéreknek tánca az én végtelen szerelmem
Múló napokban csillag, holdfény a jelenben
Elixírként éltet a vágy, álom dalaként száll
Úgy érinti lelkemet, akár egy tündérszárny
Hisz te vagy a varázslat a fénylő csillagokban
Ki áthat a lelkemen s behálóz titokban
Te vagy nekem a mese Jelenen s Jövőn át
Szívemben tűzként lobban a lázas, éltető láng



sorkoz



Álmodó sugár


Amikor hajnalon letűnik a Hold
A vágy tengere ringat egy hajót
Letűnik a Hold, arany lesz az Ég
Megvilágítja a vágyak tengerét
Te vagy az én álmom, amikor kél a Nap
Szerelmemet tükrözik az aranysugarak
Álmodnak a felhők, a hajó megy tovább
A hullám csak csillog, elfojtott a vágy
Szerelmes sugár halad az álom tengerén
Imádatom izzó láng lett a Nap szemén
Izzó láng, mely egyesíti minden álmomat
Bearanyozva lelkem s a hullámokat
Sok-sok hullám között szerelmem hajó
Vallomásom gyönyörében oly csendes a szó
Aranysugár tüzében a hajó csak halad
Szenvedély percein át az idő elszalad
Elszalad az idő, mégis végtelen
Imádatom Nap tükre az Álom-tengeren



sorkoz



Te vagy a szerelem rózsafája


Álmok csodakútja szökken a halk gyönyörök forró éjszakáján
Sugárzol a Hold-tükörben, vágyam lámpás az éj félhomályán
Az örök vágy el nem alszik, amikor a gyönyör húrja szól
A kútba alvó ág hajlik, csillag hullik virágairól
Álom csillaga a kútban, átváltozik az éj félhomálya
Hajnalig csak virrasztottam, te vagy a szerelem rózsafája
Csodalámpa a merengés, álmok kútja a Hold tükre lett
Áthatod a rózsák lelkét, ha száz szirom hullat könnyeket
Ezüstös a Hold világa, vágyam húr a merengés dalán
A szerelem rózsafája álmok csillagát hullatja rám
Mit mesél a húr a csöndnek, mit elvarázsol a Hold-tükör?
Titka lett az aranyködnek, a csodalámpa játszva tündököl
Az én vágyam, hogy elmondhassam, hogy forró gyönyör számomra az éj
Elrejtőzöl a tudatban, csillaggá válnék szemeidért
Amikor a rózsa hullik, végigsimogatnék arcodon
Nem számít, hogy az idő múlik, a Sorsomat én feláldozom
Feláldoznék ezer évet, hogy örökké simogassalak
Álom-tükre vagy az éjnek, kút szökken a rózsafák alatt
Te vagy a Hold csöndes álma, ha álmok közt elmereng az éj
Rózsafák birodalmába arany húron meséli a szél
Elmeséli az éj titkát, ha felszökik a csodakút vize
Az álmokba a gyönyör vitt át, elvesztem a bűvöletébe
Amikor a rózsa hullik, az én szívem csak tovább dalol
Szenvedélyem el nem múlik, felhők között arany lesz a húr
Arany húrok csöndes lelkén dalom száll a forró éjszakába
Én a vízzel felszökkennék csillagok között a holdsugárba



sorkoz



Szerelmes dalom az éj meséje


Úgy adom neked Sorsomat, mint lassú tűzként fellobbanó máglyát
Elvarázsolt rejtett tudat, te ébreszted fel az éj világát
Mit tehetnék Szívem, ha ezüstszín ködben csillagok hullnak?
Vágy szerelmes éjében a tűz lángja aranyat olvaszt
Mesélnék neked Szerelmem szüntelen az örökkévalón át
Te ébreszted a tüzet, az én vágyamat a szelek sem oltják
Csendesen lobban az éjben a máglya, csillagok között neked mesélek
Elveszlem illat-áldozatába, oly forróak a Hold-tükrű éjek
Szerelmes gyönyör az éj világa, amikor aranyat olvaszt a csendben
Lelkemhez ér a lobbanó máglya, álmok közt szállok a végtelenben
Mit tehetnék Szívem, ha elvarázsol az éji holdfény?
Csönd rejtett ébredésében harmatként a tenyeredbe hullnék
Csillaggá változnék bársonyába összecsukódó tenyerednek
Rabul ejt engem az éj világa és soha, de soha el nem enged
Merengő lelkem máglyaként lobban, ám éjjelenként a ködbe bújok
Sorsom, hogy vágyam szívembe fojtsam, Hold függönyén át csöndben lopódzok
Szerelmes dalom az éj meséje, csillaggá válnék tenyeredbe
Mint harmatcsepp a virág kelyhébe, bársonyában csendben pihenve
A harmat cseppje csillaggá válik a virágszirmok bársonyán át
Szenvedély érintett meg varázslatként, akár a szél a lobbanó máglyát



sorkoz



Ízisz meséje, fénylő telihold


Ízisz meséje, fénylő telihold
Az éj lángja izzó, szenvedélyes
Örök vágyat egyesít a Sors
Hogy szüntelen halld az én igémet

Izzó lángnak gyönyöre az éj
Az álmokat ígéri halkan
Fellobbanó, örök szenvedély
Ízisz tánca a holdsugarakban

Csillagok közt fénylő telihold
Váltsd valóra az éji álmom
Amikor a szív hangszere szól
Szárnyam tűz lesz a holdvilágon

Tűz, mely folyton szívem kíséri
A telihold lángja bűvölő fény
Az én vágyamat Ízisz meséli
Arany fátylat sző az éj ezüstjén



sorkoz



Dalosmadár csendíti a nyár meséjét


Rózsafák közt szól egy dal, a nyár meséje
Egy vágy, melyet dalosmadár csőre hordoz
Virágzik az álmodó szív szenvedélye
Tiltott gyönyör, melyből semmi fel nem oldoz

Amikor a rózsa szirma hullik lágyan
Dalosmadár csendíti a nyár meséjét
Felkelő Nap vagy szerelmem hajnalában
Virágként bontod a lelkem szenvedélyét

Mit tegyek, ha szenvedélyem vörös rózsa
Nap sugarában olyan, mint a lángoló tűz
Melynek hevét soha semmi el nem oltja
Virág, mely a hegyek alatt szőnyeget szőtt

Vörös rózsák hajnala az én szerelmem
Kárhozat, melyből a sorsom fel nem oldoz
Lágy harmatcsepp érinti meg szomjas lelkem
Egy szív, mely a bűvölettől nem jut szóhoz

Szenvedélyem soha semmi el nem oltja
Harmat cseppje érinti a rózsák lelkét
Örök vágy, mely elveszlik a Napkorongba
Aranyszínű mandala a végtelenség



sorkoz



Csillag és eső


Holdvilág fényében színarany szárnyak
Álmok útján a mesékbe szállnak
Csillagként egyesül a csönd és álom
Szerelmes szenvedély repít e szárnyon
Szárnyon repít el a mesébe
Álom-könny csillog a Hold szemébe
Terólad mesélnek a színarany szárnyak
Elfojtott vágyak közt téged imádlak
Az éjben egyesül álom és szellő
Nem szűnő fényben csillag az eső
Csillagok esője mesél terólad
Te vagy a titka a csöndnek, a szónak
Merengő gyönyörben szóló gitárok
Rád gondolva a mesékbe járok
Szélben repítő aranyszín szárnyak
Az én mesém titka, ha megtalállak
Hold ezüst szemében csillogó könnyek
Örök varázsa lett az időnek
Terólad mesél a gitár szavával
Dalom egyesül az éjszakával
Színarany szárnyak elrejtett titka
A Hold könnyeit száz virág itta
Szerelmes könnyek virágkehelyben
Álommá válnak a képzeletben



sorkoz



Nap-talizmán bűvölete a nyár


Nap-talizmán bűvölete a nyár
Dalolnék neked Szerelmem, ám az idő megáll
Az idő megáll, ám örökké virágoznak a rózsák
A nyár végtelen meséje sem oltja a Föld szomját
Te vagy nekem a könny, a dal, a szerelem
Nap-talizmán gyönyörében nyíló bűvöletem
Egyetlen perc bűvölete megállítja az időt
Kinyílnak a rózsák, mégis szomjazik a Föld
A Nap forróságában a rózsák nem hervadnak
Terólad mesél a szív, s a lázas, csöndes ajkak
Mit tehetnék Szerelmem a nyár bűvöletében?
Hisz folyton az arcodat látom a Napkorong tükrében
Szépségedről mesélnek a rózsák s az elfojtott szavak
Úgy érzem, az idő megáll, ám oly rövid a pillanat
Pillanat, mely folyton a szívemben ég
Nyílnak a rózsák, ám a Föld szomját nem oltja az Ég
Várlak Szerelmem, várlak akár az esőt a nyár
Színarany felhők közt a Nap bűvölete vár
Bűvölet, melynek csöndjében elhalkul szavam
Nyíló rózsa áldott kelyhe lesz az én méregpoharam
Méregpohár, mely egyesít minden percet és álmot
Nap-talizmán kelti fel szívemben a lángot
Álom, melyben egyesül az eső és a fény
Színarany felhők közt a szerelem madara repül énfelém



sorkoz



Szemiramisz könnye


Szemiramisz könnye szenvedélyem
Ha a függőkert az esőt éli át
A vágy rózsája neked nyílik éppen
Már látni a szivárvány ablakát

Ablak, mely színjátszó és boltíves
Szemiramisz szüntelen dalol
Egy dal hangzik, mely vágyó, szenvedélyes
Az eső a függőkertre hull

Ki láthatja Szemiramisz könnyét?
Ha nyílik a szivárvány ablaka
Egy forrás jelenti csodatükrét
Az esőben sem szűnik dala

Mit tehetnék, ha rólad szól az álmom
A kertre Szemiramisz könnye hull
Vágy rózsája nyílt a szivárványon
Virág, mely a percet éli túl

Gyönyör titka, felfakadó forrás
Szemiramisz hullat könnyeket
Ki láthatja a szív elfojtott csókját?
A szivárvány ablaka felett



sorkoz



Merengő cédrusok végtelen útján


Holdfényből szövődik az éj-takaró
Merengő cédrusok végtelen útján
Oly csendes a vágy, a dal és a szó
A szerelem álom-csillaga hull rám

Csillagokat sző a holdas éj
Terólad mereng a szívem csendben
Egy perc gyönyör, mit az álom ígér
Cédrusok közt játszva merengem

Megérint engem a holdvilág
Sugaraival játszik a cédrus
Levele egyesít dalt és imát
Hiszen álmokat ígér az éj most

A csend a csillagot játszva szövő
Merengő cédrusok végtelen útján
Szerelmes fa, mely gyönyörködő
Virrasztó gyönyörben telt sok-sok órám



sorkoz



Érintsd meg a Nap piramisát


Amikor a vágy sivatagában
Az Ég bársonyát holdfény szövi át
Szerelmes szárnyak az éjszakában
Érintsd meg a vágy piramisát

Piramis, mit megérint a holdfény
Csillagokba rejtett szárnyakon
Ha azt mondanám, nem nézlek, hazudnék
Ám csak a holdfénnyel játszhatom

Holdfény, melyből a vágyam szövődik
Áthatja a sivatag tüzét
A szerelmemet szárnyak kincsként őrzik
Dal kelti a hajnal gyönyörét

Te vagy nekem a tűz-szárnyú hajnal
Hisz a szívem csak téged imád
Szélben játszó aranysugarakkal
Érintsd meg a Nap piramisát

Varázslat a Nap piramisában
Az álom szélként csak sóhajtozik
Kincset rejtek én a tüzes szárnyban
Az én égő szívem nem hazudik

Tűzsugárként érintsd meg a lelkem
Hisz úgy érzem, a csend fojtogat
Napsugárrá válok képzeletben
Hogy neked adjam hajnalomat

Neked adom én az ébredésem
A képzeletbe tüzes szárny visz át
A szél táncát újra s újraélem
Érintsd meg a vágy piramisát

Nap formájú tükör a szerelmem
Az álom szárnya sivatagba visz
Lángoló ajkam a képzeletben
Lázasan érinti ajkaid

Tűzsugárként érintsd meg a hajnalt
A titokzatos piramis felett
Önfeledtem érinteném ajkad
Feláldoznám testem s lelkemet

Te vagy nekem a hajnali merengés
Lelkem tündöklő kincsre talált
Mely áthatja a tűzsugarak lelkét
Mint a csönd a Nap piramisát



sorkoz



Örök szenvedély hárfája szól


Szerelmes vágyak virága hull
Örök szenvedély hárfája szól
Szívemben éled fel a szenvedély
Csendül egy dal, mely rólad mesél
Rólad álmodva meséken át
Vágy dala szóljon száz éven át
Tűz, mely holdfényben ezüst-arany
Húrokon szóljon az éji hang
Amikor neked egy szót suttogok
Eleven tűzként csak lángolok
Olvadó arany az én szívem
Merengő Hold ezüst fényében
Alvó csillagok Holdja mereng
A dal száz éven át szóljon neked
Húrok csendítsék fel a mesét
Hogy átjárja az ezüstös éjt
Virágnyílás a hajnalon
Láng vagy az olvadó aranyon
Átjárja a napfény a húrokat
Szóljon a dal, hisz a csend fojtogat



sorkoz



Arany mandala titka, lassú tűz


Te vagy számomra az arany mandala
Melyet Nap fényeként rejt el a szívem
Megérint a lassú tűz szava
Vérvörös virág szálldos a szélben

Arany mandala titka, lassú tűz
Hajnali énekként száll fel az álom
Szívem rejti az elfojtott gyönyört
Örök szerelem az én virágom

Te vagy a lassú tűz elfojtott szava
Álmok virága szálldos a szélben
Szirmát bontotta február hava
A napsütés számomra te vagy a télben

Amikor sugarát szétszórja a Nap
Csöndes varázsként suttog az álom
Mire jók az elfojtott szavak?
Vérvörös virág nyílt mandalámon

Az én szívemben suttogó a tűz
Egyetlen perc, mely nyár lett a télben
Álmom virágként bontja a gyönyört
Tiltott vágyálom szítja a vérem



sorkoz



Talizmán titka, vágy és rejtelem


Szerelem tündére a sziklás hegyen
Álomként élteti a hárfa dalát
Nevedet suttogja szerelmesen
Zuhanó vízesésen át

Te legyél dalom, ha hárfa szól
Ezüst húrja hatja át az éjt
Szenvedélyt érzek, mely sohase múl
Dallamként járja át a vízesést

Szerelem tündére a sziklás hegyen
Elolvasztja a Hold aranyát
Talizmán titka, vágy és rejtelem
Álom tükre a vízesésen át

Te legyél dalom, ha feltámad a szél
Ha az álom vízesése hull
Csillagok varázsát tükrözi az éj
Égő vágyam soha nem csitul

Szerelem tündére csendíti dalom
Álomként, sziklás hegyeken át
Ölelésre tárom a karom
Dallammá válok lelkeden át



sorkoz



Egyetlen dal, mely szívembe szól


Hegyek közt a szivárvány arany
Napfényben egyesül minden szavam
Örök szerelem hárfája zeng
Dalként meséli álmát a csend
Álom és gyönyör a hegyek szíve
Mélyére rejtve a varázsige
Én a napokat átálmodom
Szívem dala zeng a húrokon
Szerelmem gyönyöre terád talál
Egy kék pillangó kezemre száll
Álmot hozott és üzenetet
Szivárvány-kapun át szerelmemet
Dal csendíti a jóslatot
Égő szív, mit egy szó áthatott
Egyetlen szó, mely messzire száll
Merengő lelkemben ébred a nyár
Dalom a szavakat egyesíti
Imámat felhőkbe felrepíti
Kék színű szárnyak varázslata
Vágyamról mesél a hárfa dala
Egyetlen dal, mely szívembe szól
Sóhajomra a szél válaszol
Álmaim hegye, mit a fény ölel
Kék színű pillangó; gyönyört hoz el



sorkoz



Tűzliliom titka a Nap


Tűzliliom lesz a láng, ezüst lámpás az éj
El- elfojtott álmokon át kezem a kezedhez ér
Égő szívemet a dal eleven tűzként járja át
Selymes szirom rejti el a szerelem csillagát
Mit mondhatnék neked, ha az ekhósszekér az úton halad?
Amikor a tűz eleven lángként fojtja el a dalt
Ezüst lámpás kezemben, tűzliliom az álom
Én az éji csöndben a ködöt átszitálom
Amikor a csillagok a kertekre hullanak
A szerelem hajnalán nyíló tűzliliom lesz a Nap
Amikor a gyönyör kibontja vágyódó, selymes szirmát
Elárulom a csendben az ezüst lámpás titkát
Tűzliliom titka a Nap, aranyköd az álom
Lennék érted nyár szele a lobbanó lángon
Nyár szele, mely olyan, mint az örök ígéret
A vágy aranyködöt sző a bársonyos Égnek



sorkoz